Ha mindenki - ideértve a nőket is - úgy néz ki, mint Vlagyimir Putyin, akkor az elkövető a flamand Jan van Eyck (1390?-1441).

Ha sok száz törpe alak mindenféle disznóságot csinál, és egyáltalán semmi nem látszik normálisnak, akkor az elkövető a németalföldi Hieronymus Bosch (1450?-1516).

Ha minden pasi egy jóképű pucér body builder, akiért színes göncökbe öltöztetett széplányok sóhajtoznak, akkor az elkövető az itáliai reneszánsz szobrász-festő, Michelangelo Buonarotti (1475-1564).

Ha sötét háttér előtt borzasztóan szenvedő arcú, felfelé tekintő férfiak és nők tűnnek fel, akkor az elkövető a velencei Tiziano Vecellio (1485?-1576).

Ha sokszáz törpe alak mindenféle fölösleges dolgot csinál, de amúgy tök normálisnak látszik az egész, akkor az elkövető a flamand Id. Pieter Bruegel (1525?-1569).

Ha mindenkinek sovány, nyúzott pofája van nagy szakállal, és kékes ruhájával élesen elválik a háttértől, akkor az elkövető a krétai származású spanyol manierista festő, El Greco (1541-1614).

Ha minden fiatal pasi úgy néz ki, mint egy tehénszemű csaj göndör hajjal, akkor az elkövető az itáliai barokk festő, Michelangelo Merisi, művésznevén Caravaggio (1571-1610).

Ha minden nőnek eszméletlen nagy feneke van, akkor az elkövető a flamand Peter Paul Rubens (1577-1640).

Ha sötét háttér előtt világító arcok mélyednek el valamilyen hétköznapi drámában, akkor az elkövető a francia barokk festő, Georges de La Tour (1593-1652).

Ha minden pasi úgy néz ki, mint egy behúgyozott csöves a sötét kapualjban, és alig van fény, akkor az elkövető a németalföldi barokk festő, Rembrandt van Rijn (1606-1669).

Ha minden képen van egy sápadt arcú csaj, ablak, térkép és falra akasztott szőnyeg, akkor az elkövető Jan Vermeer van Delft, holland festő (1632-1675).

Ha képein parfümillatú meztelen csajok hevernek, és színes párnákkal bujálkodnak, akkor az elkövető a francia rokokó mestere, Francouis Boucher (1703-1770).

Ha van rajta balerina, akkor az elkövető a francia impresszionista Edgar Degas (1834-1917).

Ha képei olyanok, mint egy mesekönyvbe készült színes matyó-hímzés, mindenféle furcsa lényekkel, akkor az elkövető a francia naiv festő: Henri Rousseau (1844-1910).

Ha képein tapló színű, kibokszolt arcú szexbombákat látunk, általában törölközőkbe burkolózva, akkor az elkövető Paul Gauguin, posztimpresszionista francia festő (1848-1903).

Ha festményein mindenféle foltok kavarognak, tekeregnek össze-vissza, színes vonalak formájában, akkor az elkövető a holland Vincent van Gogh (1853-1890).

Ha akkor is látszik egy nőnek mindkét szeme, ha háttal áll nekünk, és mindenki ronda, akkor az elkövető a kubizmus spanyol úttörője, Pablo Picasso (1881-1973).

Ha rajta van Poirot és/vagy egy nagy zöld alma, akkor az elkövető a belga szürrealista René Magritte (1898-1967).

Ha nagy kék ég alatt mindenféle beteg baromságok történnek a sivatagban, pálcikákon álló nyakatekert és szétfolyó alakokkal, akkor az elkövető a spanyol szürrealista Salvador Dalí (1904-1989).

Ha képeire nézve az az érzésünk, hogy térzavarba kerülünk, vagy szédülés jön ránk, akkor az elkövető a magyar származású op-art festő, Victor Vasarely (1906-1997).

Ha képein izmos szexbombák harcolnak vagy enyelegnek mindenféle űrbéli szörnyekkel, akkor az elkövető a perui származású amerikai festő, Boris Vallejo (1941-).

Ha festményein nem létező tájak vannak, repülő mesebeli sziklákkal, akkor az elkövető az angol Roger Dean  (1944-)

Ha festményein néger pofák próbálnak leválni a mögöttük lévő kerámia- fa- alumínium- vagy bádoglemezről, akkor az elkövető a magyar festőnő, Bihari Andrea, Ynda  (1985-)

Ha ugyanazon a képen reneszánsz és barokk stílust látunk összekeverve mindenféle absztrakt mázolmánnyal, és ráragasztva különféle talált tárgyakat, oda nem illő baromságokat, akkor az a magyar Bihari Puhl Levente, művésznevén Levy  (1957- ) alkotása.