Én, mint abban az időben lassan-lassan magára eszmélő, idétlen, de szokásosan magamat mindenek fölé helyező fiatal, saját utamat keresve jutottam el hozzá - fájdalmak hölgyévé téve őt. Elérkezett hát az ideje, hogy nyilvánosan is bocsánatot kérjek tőle, s egy úttal megköszönve az akkori ajtónyitását, mellyel nem csak magához, hanem Bajára is beengedett.

A DUNA-PARTI VÁROS - olaj-farost, 30 x 40 cm, 2006.

Baja azonban már jóval korábban, a 70-es évek elején hívogatott, amikor időnként megszólalt a rádióban Arthur Brown Fire c. dala, amiben én mindig úgy hallottam, hogy Baját kiabál az énekes.

Volt is bennem egy misztikus elvágyódás ebbe a városban, de végül is 1979 novemberének elején jutottam el oda először, az erdész lányához, aki hiába mutatta meg Baja rejtelmeit ez a kedves, házias, aranyos hölgy, mégis már az elején tudtam, hogy a dolgok máshogy fognak alakulni a későbbiekben. Mindezek ellenére akkor, azon az 1979-80-as télen kellemes találkozókat éltem meg, s szinte minden este, amikor megérkeztem Bajára, a kedvesen meleg házba, az akkor friss zenei album szólt a rádióban: Pink Floyd, The Wall. Ez a dupla lemez, annak ellenére, hogy Komjáthy György csak töredékét adta le műsoraiban, szinte egybeforrt bennem Bajával, s egy kompozíciómban ki is kellett ezt fejeznem.

BAJA ÉS A PINK FLOYD 1980 TELÉN - The Wall, The Thin Ice - olaj, vegyes technika, 70 x 100 cm, 2000.

Első bajai fejezetem utolsó előtti állomásaként 1980. február 20-án, egy napsütötte reggelen busszal indultam haza, Siófokra, de Bátaszéknél leszálltam, hogy gyalog térjek vissza a városba. Nem volt rövid út ez, s így végül is csak Pörbölyig vonultam az országút mentén, amit azóta sem bántam meg. Miközben továbbra is a Wall dallamai zúgtak fülemben, a táj valami sziporkázó mámort öntött belém. Az a hófoszlányokkal teli, napsütötte sík vidék, amely végighúzódott a láthatáron, megállítva tekintetemet itt-ott felbukkanó, kopasz fűz- és nyárfásokkal, még 30 év után is festésre késztetett. Első alkotásomat, melyet Baja megbántott Lányának festettem - engesztelő ajándékul - már Szegedre küldtem el neki.

NAPOS FEBRUÁR A BAJAI ÚT MENTÉN - olaj-fatábla, 35 x 50 cm, 2002.

A táj még két festményen elevenedik meg.

TÉL VÉGI NAPSÜTÉS A PÖRBÖLYI HATÁRBAN - olaj-farost, 40 x 60 cm, 2006.

TÉL VÉGI NAPSÜTÉS A PÖRBÖLYI HATÁRBAN II. - olaj-farost, 30 x 40 cm, 2006.

Abban, azokban az első időkben Baja titkait, érdekességeit valahogy nem a város jelentette, s így bajai festészetem akkor le is zárult, vagy inkább el sem kezdődött. A Gondviselés azonban intézkedett, és '92-táján meglátogatott 4 legény Dusnokról, siófoki műtermemben, köztük az a srác, aki akkor még csak bontogatta festői szárnyait, viszont rajta keresztül hatalmas barátság alakult ki az egész környékkel, melynek székhelye Dusnok lett. Laci és öccse, a lezser vállalkozó Csempe, a Lenes étterem fő-főnöke, későbbi mecénásom jóvoltából szinte második otthonunkká vált ez a barátságos falu, melyről egy másik írásomban festek szöveges képet.

LENESI PITYU IKONJA - olaj-tölgyfa, 25 x 15,5 cm, 2005.

A Hubert testvérekkel kezdődött a második bajai szín életemben, amikor már festőként térhettem vissza ebbe a hangulatoktól burjánzó városba, merthogy 2006-ban is még mindig a Pink Floyd szólt bennem, igaz, ekkor márt volt némi  Momnetary Lapse of Reason besúgás.

Ezt a 2006-os bajai kiállításomat azonban megelőzte még a '90-es évek első felében 2 tárlat, melyek szintén a József Attila Kulturális Központ galériájában kerültek megrendezésre. Azokon a kiállításokon Messenger Alkotóközösségünk tagjaival mutattam be átfogó anyagot festészetemről, a 2006-oson viszont kimondottan Bajával készültem. Hónapokkal előtte több tanulmányutat is tettem a városban, rezonáló részeket keresve és találva, s így sikerült összefestenem egy kiállításnyi kollekciót.

DUNAI FÉNYEK - olaj-farost, 50 x 70 cm, 2006.

BAJAI HÁZAK ÉS TEMPLOM - olaj-farost, 40 x 60 cm, 2006.

BAJAI PLATÁNOK - olaj-farost, 40 x 30 cm, 2006.

TAKARÁSBAN - olaj-farost, 40 x 30 cm, 2006.

ÁRTÉR - olaj-farost, 40 x 30 cm, 2006.

BAGOLYVÁR - olaj-fatábla, 25,5 x 20,5 cm, 2006.

KÁPOLNA - olaj-kerámia, 27,6 x 15 cm, 2006.

SZERB TEMPLOM - olaj-gránit, 27,7 x 18,5 cm, 2006.

ÓDON HANGULAT - olaj-kerámia, 33,5 x 33,5 cm, 2006.

Közben, az évek során még Csempe is bajai lakos lett, s a városban leltem egy kiváló, kortárs költőre, a Balaton nagy szerelmesére, Kasza Bélára, akinek zászlaján e szavakat olvastam: „Balaton, szerelem! E kettő kell nekem"   Béla ugyan Baján él, de szíve valahogy mégis a Balatonhoz kötődik. Nem véletlen, hogy első találkozásom vele Balatonfenyvesen volt, az I. Balaton Rajongó Találkozón. Akkor derült ki számomra, hogy nem csak verseket, hanem novellákat, elbeszélő műveket is ír. Meg az is, hogy a Szent György-hegyen  van egy róla elnevezett turistapihenő. Számtalan versében énekli meg a Balaton és környékének szépségeit, melyek közül egy az Óriás Balaton Tablóra is rákerült, „Szeretlek Tapolcai-medence" címmel. Siófok - s immár Jánosháza - a bajai Kasza Bélán keresztül kapcsolódott Bajához, hisz közös könyvünk ezt az összefonódást jelképezi: balatoni festményeimhez Béla írt verseket. A kötet címe: Túl közel egy hangulathoz.

Kasza Béla verse...

...és a közös könyv

Baja még ma is megszólal Brown hangján, ahol az általa kiabált Fire (tűz) valahogy Baján ég. Nem tudom, a transzcendens világban miként kapcsolódik e két szó egymáshoz, de bennem mindenképp egybefonódott. Egyfajta déli, parázsos, napkelte-tűz izzik a horizonton, ha Bajára gondolok.