Annak ellenére, hogy Dusnokon számos kiállításom volt már, mégis a legnagyobbnak és legkedvesebbnek a 2015-öst tartom, amikor Hubert Laci, festő barátom meghívott saját házában működő HubArt Galériába egy bemutatkozó tárlatra. A vajas partjára nyíló udvarán akár szabadtéri kiállításra is lehetőség van, s a bemutatható alkotások ladikokon még a folyó vízén is ringhatnak, vagy az árnyékot adó lombok közt ébreszthetnek impressziókat, s Laci Volkswagen-bogarával talán alájuk is füstölhet... A porta és a két épület valódi mini kulturális paradicsom, s amikor vendégművészeket fogad, Laci szépen raktárba, vagy egy másik terembe helyezi több tucat saját festményét.

II. IMRE - olaj-kerámia, 33,5 x 33,5 cm, 2002.

Erre a '15-ös tárlatra állítottam össze egy dusnoki sétát, festményeken bemutatva a településhez kötődő élményeimet, benyomásaimat. Festészetem fő gerince a tájábrázolás, így, ha településeken, városokban, falvakban járok is, ált. a természeti részek, területek fognak meg, bár a délutáni napfényben úszó veduták sem állnak távol tőlem. Természetesen Dusnok jellegzetessége a Vajas patak, amely azért - főleg áradásos időkben - inkább folyó képét mutatja, mint egy szokványos patakét. Vízében nem csak halakat lehet bőséggel találni, hanem az elsüllyedt régmúlt Dusnokának emlékeit úgy, mint felszínén időnként elúszó PET-palackokat, melyeket azonban sajnálatos módon nem palackpostának használnak bajbajutott csónakászok.

VAJAS-PARTI TÁJ - olaj-farost, 50 x 70 cm, 2006.

A VAJAS PARTJÁN - olaj-farost, 50 x 70 cm, 2006.

PANORÁMA A VAJASSAL I. - olaj-farost, 30 x 80 cm, 2006.

PANORÁMA A VAJASSAL II. - olaj-farost, 30 x 80 cm, 2006.

VAJAS-PARTI HÁZAK - olaj-farost, 40 x 60 cm, 2006.

A kiállításon a faluban szerzett impresszióimat próbáltam bemutatni néhány jellegzetes, falusi, vidéki motívummal, témával.

A kiállítás képeiből

A megnyitón pedig bajai költő barátom, Kasza Béla adta elő néhány, a tárlat anyagához kapcsolódó versét, miután Mihalik Gábor, az egykori traktormániás srácból képviselővé vált barátom, Hubert László, a galéria tulajdonosával vállvetve méltatta az eseményt. Előtte a zenészek is szépen szóltak.

Mihalik Gábor - Levy - Hubert László

Kasza Béla Levyvel és Hubert Lacival

Dusnok. Kedves, vendégszerető emberek, aszfaltozott-betonozott utcák, rendezett házak-kertek-porták-útmenték. Piros paprika, méz, krumpli, piros bélű paprikás kalács, sós túrós rétes - ez utóbbiak azon a vidéken jellemzők, s fura is volt először beleharapnom a sós túrós rétes szeletbe 1982 őszén, egy másik Laci barátom lakodalmán, amikor a megszokott édes ízeket vártam. Forgattam is a számban a falatot, amely aztán egy észrevétlen pillanatban a kert egyik sötét bokrában landolt. Sehogy sem tudott eljutni torkomig.

Dusnokon komoly művészeti élet is folyik, festők, keramikusok, fafaragók - sorolhatnám. A Hajósi Kunleánnyal történő ismerkedésünk is Dusnokon kezdődött.

HAJÓSI KUNLEÁNY - olaj-bükkfa, 30 cm átm., 2005.

A Hubert család vendégszeretetének jóvoltából nem csak a Lenesben ettük tele magunkat jobbnál-jobb falatokkal, hanem megrakott autónkkal tértünk vissza minden egyes utunkról Siófokra. Volt abban az autóban minden, amit a család termelt és készített, kivéve a sós túrós rétest.

A Lenes egykori gazdája, később fa- és fűrésztelepet működtetett a közeli Érsekcsanádon, majd jurta készítésre adta fejét. Örök vállalkozó, örök optimista, örök művészetpártoló emberről van szó személyében, aki azóta már családja körében Baján él, de Dusnokot és társait sosem hagyta el.

LENESI PITYU IKONJA - olaj-tölgyfa, 25 x 15,5 cm, 2005.

A család feje 5 gyermekről - és persze szeretett feleségéről - gondoskodott.  A családnak egy, közös vallása biztosan van: mindannyian MAGYARNAK tartják magukat.

HUBERT FERENC ARCKÉPE - olaj-vászon, 28 x 20 cm, 2011.

Dusnokon ittam életem során eddig a legfinomabb pálinkát, Bolvári Laci házában. Amikor kitöltötte sárgabarackból készült, valóban barackillatú italt, lányom az első korty után megjegyezte: „selymes" amire a pálinkász fel is kapta fejét, és elégedetten konstatálta a hozzáértőnek tűnő szót. Ynda nem volt hozzáértő, és én sem vagyok pálinka-szakember, de ezt a pálinkát nem tudtuk egyszerre bedobni, egyszerre lenyelni - mint szinte minden, pálinkát ivó ember - s mindezt nem azért mert olyan karcos volt, hanem, mert annyira finom. Itt illatok, ízek voltak, és valóban selymesen töltötték ki szájunknak belsejét. Volt még meggy, birs is azon az estén. Aztán saját készítésű chips is, mely magasan verte a boltokban kaphatót. Lacitól több palack pálinka is Siófokra vándorolt.

Vándorolt velünk együtt, merthogy visszatértünk otthonunkba, s ehhez az úthoz egy dunai kompátkelést választottunk. Távolban látható füstjellel búcsúzott Dusnok tőlünk.

FÜST A TÁVOLBAN - olaj-farost, 20 x 60 cm, 2006.