Betlehemben

Egyetlen istálló,
nincs hely nékik máshol!
Szélfútta menedék
szénából, szalmából...

Fényre sírt a Kisded,
eljött a szent idő,
Istentől elrendelt
fájdalmas-szép jövő.

Ringó bölcső helyett
jászol kicsi ágya,
nem jutott őnéki
pihe-puha párna.

Kis Jézus született,
világ megváltója,
barmok melegében
lepel takarója.

Mária nézi őt
féltő szeretettel,
József őrzi álmát
emberi meleggel.

/Devecsery László/

***

Isteni fényben

Jézus teste fényt sugároz,
gyengül a fagyos éj,
Isten vigyáz rád utadon,
egyedül magadtól félj.

Képzelt karácsony 

Eljöttem otthonról, teltek az évtizedek,
házunk ködbe tűnt, lakóit várták egek,
karácsonykor én mégis hazamegyek,
a kapuban anyám vár, messziről integet. 

Lépcsőkön megyünk utcáról kertbe,
borostyán kísér, korlátot ölelve, 
bátyám és apám a fával szöszmötöl,
tálcára sütemény kerül, zöld menta likőr,
ágakra akasztunk féltett díszeket,
üveg házikót, hóembert, gömböt és szívet,
anyám ráz csengettyűt, mint az angyalok,
kicsi szobánkban a MENNYezet ragyog, 
zene szól, béke száll ránk és nyugalom, 
sült kolbász  illatoz fehér abroszon , 
nem tudjuk, odakint szakad-e hó,
harcol-e igazzal szenvtelen csaló,
csak azt érezzük, hogy idebent jó, 
nem nyit ránk ajtót a sötét való. 

Búcsúzom, ölelem apámat, testvéremet,
édesanyám a kapuban újra integet,
a saroknál eltűnök; percre visszalépek,
mintha haza tartanék, majd elmegyek végleg. 

Pásztorok

Térdre borultak Jézus előtt,
magukat vitték ajándékba.
Érezték, ha nem is tudták,
Megváltó jött a világra.
Nem kértek, nem fohászkodtak,
Jézust csodálva csenddé váltak,
szerettek mindenkit, mindent,
földön az embert, égben az Istent.

/Csider Sándor/