Egyházashetye... hmmm... Ha ma nem 2010. április 11-et írnánk, akkor kíváncsian ízlelgetnénk ezt a furán csengő településnevet. Lehet, hogy ösztönösen ráéreznénk néveredetként a hetes szám, illetve a hegye szó zöngétlen, hetye változatára. Ma viszont hiába is hivatkoznánk a Wikipédia helytörténeti ismérveire, sajnos most senkit sem érdekel, hogy a többutcás, soros beépítésű, szalagtelkes község utcáinak porát a történelem folyamán bőséggel borították be kutyabőrrel. Hiába a falucskához köthető temérdek nemesi család, hiába a híres szülött, Berzsenyi Dániel, mégsem ezzel szereztek országos hírnevet.

Szinte látom magam előtt Berzsenyit, aki bajszát csavarintva, arcán pajkos mosollyal pennát ragad, és ironikus hangvételű költeményt farag földijeinek csúfos szerepléséről.

A híradások szerint Egyházashetyén amúgy minden adott volt, ami egy választási bizottság igényeit tekintve szem-szájnak ingere. A jegyző szakmai felügyelete alatt álló, élő és élettelen választási kellékek - ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Vagyis hát az élettelenekkel szemben - úgy mint székek, asztal, urnák, névjegyzék - nem is merült fel panasz.

Sokkal inkább az „élők" viselkedtek a tőlük elvárhatóhoz képest meglehetősen szokatlanul. Ők a délelőtt folyamán a csipkerózsikás, bódult szendergés állapotában az az napra vállalt szent küldetésüket meglehetősen hiányosan teljesítették.

Meg vagyok róla győződve, hogy a mai Magyarországon főként csak az óvodások és a kisiskolások körében kereshetőek olyan emberpéldányok, akik az országgyűlési választások lebonyolítását illetően lényegében tájékozatlanok. Az állampolgárok úgy általában képben vannak. Ennek több oka is van. Négy évente nyílik alkalmuk ismétlésre, a kampány finisében pedig számtalan formában világosítják fel őket a média közvetítése által.

Erre mit hallunk? Egyházashetyén a választási bizottság tagjai valamilyen rejtélyes okból kifolyólag elfelejtették kiosztani a szavazólapok felét (az egyéni jelöltek lapját). Ha a maximális kiosztásra váró példány ezer darab lenne, akkor még csak elnézően legyintenénk, mindenki tévedhet. Na, de konkrétan kettő darab papíros kiosztásával kellett megbirkózniuk, amelyből egyik hiánya azonnal be kellett volna hogy indítsa a vészjelzőket és a segélykiáltásokat.

Hát, nem! Leszavazott mind a tizenkilenc állampolgár, pár választónak - bár gyanús volt a dolog -, de a bizottság iránti bizalmuk győzedelmeskedett.

Végül természetesen örömteli végkifejlettel zárult a történet. A testületbe delegált tagok felkeresték a tisztelt szavazókat, és orvosolták a problémát, ezáltal az egyéni jelöltek is begyűjthették a voksokat.

Abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy ez a szavazási aktus méltán csal mosolyt az arcunkra. Ha majd egyszer valaki arra adná a fejét, hogy írna és komponálna egy államigazgatási témájú operettet, akkor az egyházashetyeiek mulatságos témát szolgáltatnának hozzá.

Ha pedig Berzsenyi Dániel 1824 idejére datálható, a magyarokról írt sorait ma fogalmazná újra, akkor egy sorral tán még meg is toldaná emígyen:

„Századokig küzdött ősi szent törvényei mellett,
Századokig nyugszik szép diadalma után.
Nagy volt a harcban, de nyugalma se rontja le lelkét,
Mert a természet önt bele férfierőt."

S így választatott meg mind a négy egyéni jelölt.