Lohár festő- és szobrászművész, a festmény pedig alig nagyobb egy A4-es lapnál, mégis jelentősége túlszárnyalta a megelégedettséget. Lothár ugyanis tudta, milyen értéket hordoz, ha valakiről portré készül.

SAS LOTHÁR ARCKÉPE - olaj-vászon, 30 x 24 cm, 2008.

A festészet klasszikus koraiban természetes volt, hogy bizonyos tehetős emberekről arcképek készüljenek. Grófok, nemesek, hercegek, királyok, és persze az Egyház. E nemes hagyományt kívánja ápolni a Ferenc József császár ükunokájáról, 2010-ben készült arcképem.

KORNISNÉ MARIE-THERESE ARCKÉPE - olaj-fatábla, 35 x 25 cm, 2010.

Sokan értetlenkedve állnak, fejüket csóválva, hogy mi köze a katolikus egyháznak a műtárgyakhoz, portrékhoz, melyek napjainkban is horribilis összegeket jelentenek. Bizony, ha annak idején a festőket ezek az igényes emberek nem látják el munkával, talán sosem hallunk e mesterekről, művészekről. A Vatikántól a püspöki rezidenciákig, méltó helyen őrzik e zseniális remekműveket. Bizonyosan fontos, hogy a festmény kit ábrázol, de legalább olyan lényeges az is, hogy ki festette. Ezek a paloták történelmet őriznek, az akkori korok társadalmi életét alakító személyek arcképeiben. Igényes mívességről, mesteri szaktudásról, művészi intuícióról tanúskodnak ezek a portrék, melyek évszázadokon át mérföldkövei voltak a festészet történetének.

Azokban az időkben kevés festő engedhette meg magának, hogy csak úgy, átlagembereket örökítsen meg, de azért voltak néhányan, mint pl. Leonardo, Vermeer, Rembrandt. Az egyszerű ember festészeti felmagasztalása talán az impresszionizmussal kezdődött. Korunkra azonban valamilyen árnyék vetült a portréfestészetre, különösképp az önarcképek festésére: az emberek valamiféle beképzelt önimádatot sejtenek, ha valaki portrét festet magáról. Ez az álszent prűdség kiválóan leplezi azt, hogy valójában mindenki magát tolja a másik ember elé, miután varázstükre elhitette vele, hogy a fotó bőven elég, minek a festmény.

Az önarcképet festető nemes lélek igencsak megritkult, és így én is az átlagember arcában kerestem és fejeztem ki az EMBERT. Nem volt fontos, hogy a képet megrendelje valaki, csupán egy lényeges impulzus töltött el, hogy megalkossam az életet, gondolatokat, érzelmeket hordozó ARCOT, a megszemélyesített emberi lényt. Műtermemben aztán sorra készültek hajléktalanok, alkoholisták portréi mellett sok-sok százan, a mindennapi élet bármely területéről, akikkel kezet fogtam, akiknek arcában megláttam azokat a furcsán tiszta szemeket.

PIROSKA - olaj-vászon, 30 x 24 cm, 2005.

Kapcsolódó írásunk:

Arcunkon az idő saját képét hívja elő - Levy siófoki arcképcsarnoka

2021.07.12. - 00:30 | Levy

Rég elmúltak már azok az idők, amikor bizonyos tehetős emberek (grófok, nemesek, egyházi személyiségek) portrékat festettek magukról, családjukról. Korunk pénzes embereinek a festmény sokadrangú érték, vagy egyáltalán nem jelent semmit, mai idők istene, az autó viszi pálmát azon dolgok között, melyre mindenki vágyik, hiszen az autó által látható a gazdagságunk bárhol, ahol megjelennünk vele.

E festészetem lányom - Ynda - munkásságára is erősen hatott, melynek eredménye, hogy napjainkra szinte együtt festjük nem csak az általunk kiválasztott embereket, hanem azokat is, akik ismerőseikről, családtagjaikról, vagy önmagukról szeretnének arcképet. Ezekbe a portréfestésekbe szivárognak be olyan jelentős kérések, melyek püspököktől, polgármesterektől érkeznek el műtermünkig - talán egy régi, klasszikus, nemes szokást, tradíciót újraélesztve, vagy folytatva.

Kortárs püspökportrékkal először Szombathelyen találkoztam a Boldog Brenner János Kollégiumban, ahol két fiam is lakó volt. Ezek az arcképek méltó folytatásai az évszázadokkal korábban elkezdett tradíciónak. Ynda Győrben bele is kezdett egy hagyomány folytatásába.

VERES ANDRÁS MEGYÉSPÜSPÖK PORTRÉJA 
olaj-vászon, 90 x 70 cm, 2020. Ynda festménye

Gondolom azonban, hogy nem csak püspököket lehet festeni...

SZILÁRDFY ZOLTÁN PORTRÉJA - olaj-rézlemez, 70 x 50 cm, 2004.

Polgármester-festészetünk története kissé másként kezdődött, bár abban hasonlít az előző témához, hogy az első polgármester-arcképeket én is úgy láttam, mégpedig Németországban, egy városházán, mint ahogy Siófok kulturális igényű, első embere, Balázs Árpád úgyszintén. A felkérés egyszerű volt: „ Levy! Láttam külföldi utazásaim során, hogy egyes városházákon hagyománya van a polgármesterek arcképfestésének. Szeretnék Siófokon is elindítani egy ilyen kezdeményezést." Így készült el a város első polgármesterének, majd Balázs Árpádnak portréja is. Remélhetőleg ez a nemes hagyomány folytatódik.

DR. BALÁZS ÁRPÁD PORTRÉJA - olaj-fatábla, 70 x 50 cm, 2006.

Lányom, Ynda Győrasszonyfa első emberének portréját készítette el.

VALICZKÓ MIHÁLY ARCKÉPE - olaj-fatábla, 40 x 30 cm, 2021. Ynda festménye

Első emberek között vannak országelsők is, s így került Felix Tshisekedi, kongó miniszterelnökének arcképe egy afrikai, kifeszített bőrre.

FELIX TSHISEKEDI PORTRÉJA - olaj-bőr, 70 x 50 cm, 2021. Ynda festménye

Hazánk első emberének orcája pedig egy 18. századi tetőcserépen simul.

Igényes hagyományápoló emberre bukkantunk a budapesti Madarász utcai Gyermekkórház igazgatójának, Harmat Györgynek személyében, aki a kórház orvos-igazgatóinak arcképeit készíttette el velünk. Az alapító, dr. Flesh Ármin után még 5 portré került ki műtermemből.

DR. FLESH ÁRMIN PORTRÉJA - olaj-fatábla, 50 x 40 cm, 1996.

DR. HARMAT GYÖRGY PORTRÉJA - olaj-fatábla, 50 x 40 cm, 2005.

Gyenes Károly, a kéktúrás sorozatok szerkesztője a műsor két jelentős személyéről emlékezett meg műtermemben rendelt arcképekkel.

ROCKENBAUER PÁL ARCKÉPE - olaj-fatábla, 39,5 x 27 cm, 2014.

SINKÓ LÁSZLÓ ARCKÉPE - olaj-fatábla, 39,5 x 27 cm, 2014.

Csillagászati, geológiai kapcsolataim is arcképeket eredményeztek. Ifjúkoromban csillagász akartam lenni, és az akkori Csillagászat Baráti Körének létrehozójával, Kulin Györggyel kedves barátságba kerültem. Az itt látható portré egy kései utóérzés, egy lelkes amatőr csillagász tisztelgése a Mester előtt, aki a távcsőépítés világába is bevezette őt. A kép féltve őrzött tárgyai között függ a Kisalföld jelentős városában lévő, saját csillagvizsgálójában. 

GYURKA BÁCSI - Kulin György arcképe - olaj-vászon, 30 x 24, 2015.

A geológia is igen korán, tán a csillagászattal egy időben költözött érdeklődési köreimbe, s így Juhász Árpád előadásait mindig nagy érdeklődéssel néztem a TV-ben, majd Kék-túrás sorozatokban is. Gyermekeimmel, főleg a 2005-ben született Danival ásványgyűjtő túrákkal járjuk az országot. Természetesen a tanár úr, Árpád arcképe is elkészült, melyek közül az egyik a gánti bauxitbányában talált, sok millió éves, lapos kövön néz ránk.

A GEOLÓGUS - olaj-kő, 36,5 c 29,5 cm, 2017.

Zenészek, írók költők, és még számos híresség, akiknek arcképeit festeni nagy megtiszteltetés volt számunkra, mint ahogy azoknak is, akik e jelentős igénnyel felkerestek bennünket, esetleg megjelentek műtermünkben. A sort lehetne folytatni bőségesen, itt azonban csupán néhány portrét mutatok be.

Márta István orcáját még 2008-ban, egy Művészetek Völgye rendezvény alkalmából festettem egy 18. századi tölgyfadeszkára.

MÁRTA ISTVÁN ARCKÉPE - olaj-18. sz-i tölgyfadeszka, 100 x 27 cm, 2008.

Takeo Ischi, a japán származású, tiroli jódli-énekes is arcképezésre került.

BIBI HENDL - Takeo Ischi arcképe - olaj-farost, 40 x 30 cm, 2017.

Válogatás költők, írók közül:

BARANYI FERENC ARCKÉPE - olaj-vászon, 30 x 25 cm, 2015.

A NAGY CSU-CSU-CSUKÁSZ - Csukás István - olaj-kerámia, 30,2 x 30,2 cm, 2015.

Családunk kedves doktora...

A KEDVES DOKTOR - Eöry Ajnádok - olaj-vászon, 23 x 20 cm, 2021. Ynda festménye

...és a kenesei-nagykörűi-budapesti-főkajári Barát:

TÚRI MIHÁLY EZREDES PORTRÉJA - olaj-vászon, 40 x 30 cm, 2021. Ynda festménye

Válogatás pénzemberek közül - két távoli ismerős ismeretlen:

MEGDET RAHIMKULOV PORTRÉJA - olaj-fatábla, 30 x 24 cm, 2005.

GYURI BÁCSI MOSOLYA - olaj-18. sz-i tetőcserép, 36 x 17,8 cm, 2018.

Bizonyára sokakban felborzolódik a kérdés: miért festünk meg olyan embereket, akik valamilyen politikai színtéren tevékenykednek, vagy ilyen területekre merészkednek mások által. A művészettörténet során mindig voltak olyan időszakok, művészek (írók, zeneszerzők, szobrászok, festők) amikor az adott politikai-történelmi helyzetet volt muszáj kiábrázolni, de mindig léteztek ettől független alkotók, akik csak koruk személyeit ábrázolták mindenféle politikai hovatartozás nélkül. Egyszerűen: az Embert látták bennük.

Mi is ez utóbbi szemléletet követjük, hiszen a fölgolyóra nem született még olyan Valaki, aki mindenkinek megfelelt volna (ez még Jézusnak sem sikerült): míg az egyik csoport utálja, addig a másik élteti. Cseke Zsuzsa, Németországban élő, kortárs fotó- és festőművész szavaival: „Minden, amit történelmünk előző korairól ismerünk, a művészeteken át tudjuk."