A "leg"-ek listáján előkelő helyet foglalnak el a kategóriájukban legrégibb emlékek. Ezúttal a történelmi Magyarország legrégibb, ma is álló épületet vesszük szemügyre.

Kopcsány, kápolna

A történelmi cseh határ mellett, a Morva-folyó partján lévő mező közepén álló kápolnát sokáig egyszerű, falusi barokk épületnek vélték. Csak az 1960-as években derült ki, hogy a stukkók egy román kori épületet rejtenek, ami ráadásul minden valószínűség szerint az egész Kárpát-medence legrégibb, épen maradt épülete. 2013-ban az épület faszerkezeteiből vett minták vizsgálatából egész pontosan kiderült, hogy a felhasznált fákat 950 körül vágták ki. Az épületet sokáig nagymorva eredetűnek tartották (a birodalom egyetlen megmaradt építészeti emlékeként), viszont éppen a 2013-as vizsgálat cáfolta ezt, hiszen ezek szerint egy érdekes átmeneti korban, a honfoglalás és az államalapítás között épült, egy pogány nagyfejedelmségben, keresztény kápolnaként. A kápolnát egyébként gótikus sílusban is átalakították (az ablakai ilyen formát őriznek), és a legutóbbi felújításkor - ahogy eredetileg is - az épületet bevakolták. Egyébként az épület mellett álló hársfa is többszáz éves, azonban itt kivételesen nem a famatuzsálem, hanem az épület az idősebb.

Kopcsány, Szent Margit-kápolna, a történelmi Magyarország legrégibb, ma is álló épülete 950-ből. Kép forrása

Sóly, református templom

A Veszprém melletti faluban áll az ország legrégibb falusi temploma, sőt az egyetlen olyan ma is álló épület, ami Szent Istvánhoz kötődik. Ezt a kötődést írásos dokumentum is bizonyítja: a Veszprémi püspökség  István által aláírt 1009-es alapítólevelének kiadási helye Sóly ("Sool") temploma, ami régészetileg is bizonyítottan a fenti képen látható épület. A kis templomot a legenda szerint István fogadalomból emelte, mert a közeli mocsaras réten győzte le Koppányt 997-ben. Az épület egyébként szinte teljesen őrzi eredeti formáját, későközépkori festését a reformáció idején lemeszelték (ma újra látható) csak 1903-ban egészítették ki egy toronnyal. Ez a torony statikai problémákat okozott (némileg ironikus módon, hiszen az ezer éves épület ma is stabilan áll, a száz éves torony viszont dőlni kezdett), ezért a most is zajló felújítás során cementréteget juttattak az újabb épületrész alá. Ezzel párhuzamosan a későközépkori és a reneszánsz reformáció kori festéseket restaurálása is zajlik.

A sólyi templom. Kép forrása

Tarnaszentmária, katolikus templom

Az Egerhez közeli falu temploma talán még Sólyénál is régebbi, a konkrét építési idő viszont itt nem bizonyítható. Állítólag Géza fejedelem öccse, Mihály építette, mikor a 973-as quedlinburgi német birodalmi gyűlésről hazatért. Az épület viszont bizánci hatásokat is mutat, ami miatt a legenda kissé nehezen hihető. Ami biztos, hogy az épület kívül-belül rendkívül igényes és az altemplomban lévő sírkamra is magas rangú megbízót sejtet. A sírt sajnos kirabolták, viszont a Mátra hegyei között megbúvó épület szinte teljes épségben átvészelte a történelem viharait. A 19. században egy tornyos épületrészt építettek az eredeti homlokzat elé, ettől eltekintve szinte úgy néz ki az épület, ahogy Géza fejedelem öccse láthatta.

A templom kváderkőből épült szentélye (a torony később épült). Kép forrása

Esztergom, fejedelmi-királyi palota

A legrégibb emlékek között kevés világi épület található. Ezek közé tartozik az esztergomi vár, amit még Géza fejedelem kezdett építeni. A legkorábbi épületekből nagyon kevés maradt fent, mert III. Béla 1190-ben az egész együttest francia mesterekkel szinte teljesen átépíttette. Ennek az épületnek jelentős részei még ma is láthatók, ami több történelmi esemény miatt van: a tatárjárás után a főváros Budára költözött, így a palotát már kevésbé alakították át, és a török háborúk után a romokat betemették, hogy felettük ágyúteraszt alakítsanak ki. Ebből a feltöltésből ásták ki a palotát az 1930-as években és állították helyre ma is látható formájában. 

A palota egyik román kori terme. Kép forrása

Algyógy, református kerektemplom

A Hunyad megyei Algyógy temploma, ha nem is a teljes országnak, de Erdélynek legrégibb épülete. Az bizonyos, hogy a 11. században épült, ráadásul a környező római települések köveinek és tégláinak felhasználásával. A szinte az összedőlés határán álló épület felújítása 2021 decemberében fejeződött be a Teleki Alapítvány szervezésében, ami miatt kissé újszerű hatást kelt (a friss zsindely és vakolat pár év alatt szépen megöregszik majd). A téglából rakott falakat bevakolták (különben szétfagynának), a kőből épült részek továbbra is fedetlenek maradtak. A körtemplom mellett egy újabb gótikus templom is áll ("csupán" 600 évével persze semmi esélye nem volt a válogatásba bekerülni), ami a körtemplomhoz hasonlóan a végpusztulás szélén állt, és szintén felújították.

A frissen felújított templom. Kép forrása

Budapest, Vörös-sün-ház

Látható, hogy a lista legnagyobb részét templomok teszik ki. Sokáig ezek voltak a vidék egyetlen szilárd anyagból készült épületei, a földbe süllyesztett kunyhók és földvárak mellett. A történelmi ország legrégibb, máig álló lakóházát elég nehéz lenne megtalálni, bár Nagyszebenben, Sopronban, Kőszegen vagy akár Budán sok középkori városi épület található. Ezeket többször is átépítették, és a bizonyító erejű okiratok is sokszor elvesztek.

A több építési kort magán viselő ház. Kép forrása

Nem ez a helyzet a budai Hess András téren álló ház esetében, ami 1260-ban már bizonyíthatóan állt. Buda a tatárjárás után tervszerűen épült be, így nem túl valószínű, hogy a ház magányosan állt a környéken, vagyis még számos környékbeli épület lehet legalább hasonló korú, mégis ezt tartják Budapest és egyben az ország legrégibb lakóházának. A ház egyébként nem túl sok középkori részletet mutat, homlokzata 1810-ben készült és leginkább kedves, vörös sünt ábrázoló emblémájáról ismert, ami az utcaszámozás előtti időben segítette az azonosítást: 

A "vörös sün". Kép forrása

Pécs, ókeresztény nekropolisz

A legrégibb, ma is álló épületek szinte mind az államalapítás idejéből származnak, ami azonban nem jelenti azt, hogy a magyarok egy történelem nélküli területre érkeztek volna. Több száz évvel ezelőtt a Kárpát-medencében, a Dunántúlon és Erdélyben már több tízezer lakosú városok, csatonák, amfitetárumok, villák álltak. Ezek legtöbbje már a honfoglalókat is romként fogadta, de néhány máig is szinte teljes épségében fennmaradt.

A Mauzóleum belseje. Kép forrása

Ezek közé tartoznak egy különleges építménytípus képviselői, a pécsi későrómai ókeresztény sírkamrák, amik 1782-ig teljesen ismeretlenek voltak. Feltárásuk és helyreállításuk csak a húszadik század harmincas éveiben indult meg, azóta a világörökség részét képzik. Ezek a szó szoros értelmében nem magyar, hanem magyarországi épített emlékek.