Milyen alkotásokat tekinthetnek meg az érdeklődők a kiállításon?

Az utóbbi hónapokban festett 20 képet állítja ki az Einspach Fine Art & Photography galéria.  A korábbiakhoz képest, amikor mindig olajjal festettem, a mostaniak akril festékkel készültek. A méretük különbözőek. A legkisebb 40x50-es, a legnagyobb 110x130 cm. Általában a színviláguk élénknek, tarkának mondható.

Kinek ajánlod ezt a tárlatot?

Azt mondják a festő magának fest. Mégis, titokban arra számít, hogy majd alkotásait sokan fogják látni, értékelni. A vendégkönyvek alapján kiállításaimat eddig mindig sokan látogatták, többnyire szerették. Azt kívánom magamnak, most sem legyen másképp.

Fábián László szerint a rád legjellemzőbb szó az eklektika. Te mit gondolsz erről? Hogyan jellemeznéd a munkáidat?  

Nem tudom már hol olvastam: A művészet se nem valóság, se nem utánzat. A művészet nem egyéb, mint a valóság kitalálása. Ezt a kijelentést éppen olyan nehéz elfogadni, mint cáfolni. A magam részéről nagyon nehéz feladatnak tartok egy véleményről véleményt formálni. Még akkor is, ha ugyanattól a kályhától indulunk. Valószínűleg a szemlélő analitikus pillantása nem mindig azt látja meg, mint amit az alkotó mutatni akar. Ez esetben még sincs jobb választásom, mint helyeseljek. A sor, ahogy a tézis kikristályosodik, érthető, elfogadható.

A társművészetekben is kipróbáltad magad: irodalom, fotó, zene. Melyiket tartod a legfontosabbnak, egyáltalán fel lehet állítani sorrendet?

Az, hogy az ember mivel foglalkozik, igazából nem elhatározás kérdése. Nálam ezeket a kirándulásokat - érdeklődéseimtől függően - valami belső kényszer idézte elő. A zene, fotó vagy irodalom kezdetektől fogva érdekelt. Ezekkel ösztönösen próbáltam kifejezni magam. Az, hogy ezek a próbálkozások sikeresnek mondhatók voltak, sokszor engem is meglepett. De bármennyire is nagy volt a siker, nem akadályozott meg abban, hogy tovább lépjek. Így aztán nem jutott eszembe valamiféle fontossági sorrendet felállítani.

Mit kell tudnunk a Gutaházi évszakok sorozatodról és a legújabb sorozatodról?  

„Gondolataink ereje felfogja mind a láthatót, mind a láthatatlant." Furcsa, hogy ez az idézet most eszembe jutott. Gyerekkorom óta foglalkoztatott a látható és láthatatlan kérdése. Vagyis a látható, mint felfogható és láthatatlan, mint felfoghatatlan. Vizsgálódásom ebben az irányban Gutaházán sem szakadt meg. Szerencsés találkozás jött létre Fábián Lászlóval, akinek szövege képeim „láthatóságát" úgy írta le, hogy az olvasó bepillanthatott a „láthatatlanba". A most kiállítandó legújabb sorozatom is hasonló köröket mozgat. A bezártság (rácsok) és szabadság (absztrakt-szerűség) problematika foglalkoztatja. A sorozatjelleg abban nyilvánul meg, hogy a rácsok a legkülönbözőbb formában jelennek meg a képen. A szabadság szimbólumait pedig a változó tarka szín-kavalkád jeleníti meg.

Hogyan viszonyul egymáshoz a tárgyiasság és az absztrakció a műveidben?

Ha elfogadjuk, hogy az absztrakt festészetben - a saját maga módján - a lélek minden mélysége elérhető, és ez a festészet látásbeli örömet vagy megrendülést nyújt, akkor azt mondhatjuk, éppen úgy viselkedik, mint a tárgyias művészet. Persze, amikor a tárgyias művészet megteremti a saját - közvetített - kifejezési birodalmát, akkor hátrányban van az absztrakcióval szemben, ahol például közvetlenül lehet a lelki folyamatokat ábrázolni.

A spanyol filozófus José Ortega y Gasset fogalmazta meg a jobbára érvényes kijelentést: „Ha egy festő a képe előtt állva a festészetről beszél, az általában igen lehangoló." Más szóval: a festő maradjon a vásznánál. Az igazsághoz tartozik, hogy festői pályám elején, nem sokat foglalkoztam tézisekkel. Magam megismerésében segítségemre volt, festői utam programjának megvalósításában sokat segítettek Lothar Romain (akkor a berlini Akademie der Künste rektora) gondolatai, amiket a saarbrückeni kiállításom katalógusának előszavához írt: "Képei se nem absztraktak, se nem figuratívak, hanem a kettő közötti folyamatos átmenetet alkotnak. Azonnal szembetűnik ez a határokon való átjárás, ami azonban semmiképpen sem jelent határozatlanságot." Valóban szándékomtól már akkor távol állt, nyoma sem volt a tárgyiasság kontra absztrakció. Miért ne férhetnének meg békésen egymás mellett? Anélkül, hogy ez állandóan szemem előtt lebegne, ez a gyakorlat máig „kísért".

Mitől meddig látható a kiállítás, és hol találhatjuk meg az Einspach Fine Art & Photography galériát?

A kiállítás megtekinthető 2022. március 25-től április 22-ig.

A galéria könnyen megtalálható a Batthyány-örökmécsesnél: Einspach Fine Art & Photography  H-1054 Budapest, Hold utca 12.