Mi fán terem a spagetti?

1957. április elsején a BBC Panorama című műsorát néző mintegy 8 millió brit igencsak meglepődött, amikor a műsorvezető bejelentette, hogy az enyhe télnek, valamint a kártevő „spagettizsizsikek" folyamatos irtásának köszönhetően igen bő spagettitermésről számoltak be a Svájc déli részén található Ticino kanton gazdái. Ezt követően egy képsort mutattak be, amelyen az asszonyok a fákról spagetti tésztákat szüretelnek.

Rengetegen „bevették" a Charles de Jaeger operatőr által megálmodott, egy mára már bezárt londoni tésztagyárban és egy svájci hotelben felvett álhírt: több száz hívás érkezett a BBC-hez, hogy megérdeklődjék, miként juthatnak hozzá a spagettifához. A BBC munkatársai a kérdésekre iróniával átitatott diplomatikussággal válaszoltak: „vegyen egy spagetti tésztát, mártsa paradicsomszószba, és remélje a legjobbakat". Érdekesség, hogy miután a BBC igazgatója látta a műsort a televízióban, állítása szerint egyből az enciklopédia után nyúlt, hogy megtudja, mi fán terem a spagetti, de a könyvben nem talált a kérdésére választ. Hozzá kell tenni a történethez, hogy a spagetti egyáltalán nem számított az 1950-es években mindennapi ételnek a Brit-szigeteken, sőt sokan egzotikusnak tartották, így nem túl meglepő, hogy fogalmuk sem volt a briteknek, hogy egy igen jól kivitelezett tréfával van dolguk.

 

Nylonharisnya a tévén

Svédország egyetlen tévécsatornája, az SVT sem akart nagyon lemaradni a nézők lóvátételének szoros versenyében. 1962. április elsején a műszaki szakértőjét, Kjell Stenssont kapcsolta, aki egy forradalmi újdonságról tájékoztatta a filmeket abban az időben még csupán fekete-fehérben élvező skandináv nézőket. Elmondta, hogy egy új technológia segítségével házilag meg lehet oldani, hogy a televízió színes legyen. Ehhez csupán egy pofonegyszerű trükköt kell bevetni: nylonharisnyát kell a képernyőre húzni, mivelhogy „a fény prizmatikus tulajdonságainak köszönhetően" a hálós szemcsék úgy „hajlítják meg" a színeket, mintha valóban színes adást közvetítenének. Szavait igazolandó, be is mutatta, miként kell a folyamatot végrehajtani. Elmondta még, hogy a tévéképernyőtől való megfelelő távolság igen fontos, s elképzelhető az is, hogy a megfelelő színspektrum beigazításához szükséges lehet még a tévénéző fejének jobbra-balra történő lassú mozgatása is.

Ezt követően svédek ezrei lepték el a ruhaüzleteket, míg a szerencsésebbek, akiknek volt otthon harisnyájuk, azonnal kipróbálták a forradalmi technikát, ám csalódniuk kellett. Ugyanakkor ma is rengeteg svéd emlékszik még az ominózus esetre, amikor azon kapták szüleiket, hogy fejüket ingatják összevissza, miközben a rejtélyes módon egy harisnyával felékesített tévékészülék előtt ülnek. Külön érdekesség, hogy a skandináv ország rendszeres színes tévéadása éppen április elsején, 1970-ben indult.

A kamu vulkánkitörés

Az alaszkai Sitka város lakóinak 1974. április elsején reggel igen különleges, ám annál ijesztőbb látványban volt részük: fekete füst szállt fel a 4000 éve nyugvó, Mount Edgecumbe nevű vulkán krátere felől. Az emberek riadtan szaladtak ki az utcára, és félelemmel vegyes csodálkozással nézték a nem várt jelenséget. Álmukban sem gondolták volna, hogy a közeli félszigeten lévő tűzhányó valamikor még az életükben kitörhet.

Riasztották a parti őrséget, amely azonnal egy helikoptert menesztett a kráterhez. Amint közeledett a pilóta a hegyhez, a füst egyre nagyobbá vált. Mikor megérkezett a helyszínhez, először nem hitte el, amit lát, később már hatalmasat kacagott rajta. A hegy oldalában több tucat régi autógumi égett hatalmas lángokkal, míg mellette a hóban kb. 15 méteres betűkkel volt belerajzolva, hogy „április bolondja".

Mikor kiderült, hogy csupán emberi turpisságról van szó, és az Edgecumbe továbbra is szundikál, előkerült a felelős is, mégpedig a helyi ügyeletes viccmester, Oliver „Porky" Bickar. Az 50 éves férfi elméjében 1971-ben rajzolódott meg a tréfa ötlete, s már abban az évben 70 autógumit gyűjtött össze, ám úgy döntött, vár 1974-ig. A világot bejárt kamuvulkánkitörés hírének fogadtatása meglepő módon pozitív volt: a helyiektől kezdve a hivatalos szerveken át mind megdicsérték a mókamestert.

Mikor hat évvel később a Washington állambeli Mount St. Helens tűzhányója valóban kitört, Bickar levelet kapott egy denveri címről: „Ezúttal, te kis gazfickó, túl messzire mentél!"

San Serriffe szigetei

1977. április elsején a The Guardian brit napilap egy hétoldalas összeállítást közölt San Serriffe államról, amely fennállásának tízedik évfordulóját ünnepelte. A leírás szerint a Seychelles-szigetek mellett található szigetcsoport valóságos turistaparadicsom. (Az eredeti elképzelés szerint San Serriffe szigete a Kanári-szigetek mellett feküdt volna, ám a megjelenés előtt néhány nappal abban a térségben ütközött össze két Boeing 747-es repülő 583 ember halálát okozva, így az ízléstelenség elkerülése végett a „költözés" mellett döntöttek a tréfás szerkesztők.)

Philip Davies, az álhír kitalálója 30 évvel később egy interjúban elmondta, hogy az ötlet a The Financial Times olvasásakor pattant ki a fejéből, ugyanis a gazdasági napilapban gyakran közöltek leírásokat miniállamokról, amelyekről szinte senki sem hallott. Az Indiai-óceán közepén fekvő San Serriffe egy pontosvessző alakú állam volt, amely egy Upper Caisse és egy Lower Caisse nevű szigetből áll. Fővárosa Bodoni, vezetője pedig Pica tábornok. A nyomdatechnikákban otthonosabban mozgók ma már könnyedén rájöhetnek a turpisságra, hiszen ezek a nevek egytől egyig a nyomdász terminológiából származnak.

Az összeállításban szóviccek tucatjai jelentek meg, az egyik legfárasztóbb az volt, amikor a szerzők a fiktív állam helyi újságíróinak tollából származó Times Nude Romances erotikus regénysorozatról emlékeztek meg. Ez ma már a laikusok számára is világos utalás a Times New Roman nevű, a számítógépes szövegszerkesztőkben is megjelenő betűtípusra, azonban a hetvenes években még nagyon kevesen ismerték ezt a nyelvet.

A cikk megjelenését követően a Guardian olvasói levelek százait kapta, hiszen sokan akartak még többet megtudni a turistaparadicsomról. Több légitársaság képviselőitől is érkezett üzenet, amelyben arról panaszkodtak az újságnak, hogy utasaik nem hajlandóak elhinni, hogy a mesés állam nem is létezik.

További április tréfák itt olvashatók