Nevetés, sírás, nevetés - XII. Sok-szín-Feszt(ecske) Bükön
Képgaléria megtekintése2022.04.10. - 15:00 | Büki László 'Harlequin'
Két év kihagyás után a Sok-Szín-Pad Társulat és a Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtár tizenkettedik alkalommal szervezte meg a város ikonikus színházi találkozóját, a Sok-Szín-Fesztet, amin két társulat komédiákkal, bohózatokkal, egy pedig monodrámával tette emlékezetessé az április 9-i eseményt.
HIRDETÉS
A tizenkettedik feszten - vagy ahogy a szervezők írták: fesztecskén - tucatnyi poén robbant, és tucatnyi könnycsepp legördült. De ami úgyszintén fontos: tucatnyi szék sem maradt szabadon - legalábbis estére. A színészlélek csodáira nyitott közönség újra megtalálta magának a fesztivált, a színházi élmény derűs-borús érzését hazavíve.
Az eseményt Tóth Tamás művelődési központ igazgató nyitotta meg, beszédében kiemelve "remélem, lesz újabb reneszánsza az amatőr színjátszásnak".
Az 1996-ban alakult Körmendi Kastélyszínház Társulat Humorrózsák címmel három klasszikus bohózattal állt a közönség elé (Szilágyi György - Hófehérke és a hét elgyötört törpe; Trunkó Barnabás - Dácia, Gyógyszertárban). Utóbbi két, helyzetkomikumon alapuló darabban Vörös Attila játéka, jelenléte vitte el a "show-t", kevés olyan színjátszót ismerünk, akinek ekkora "mimikai fegyvertára" van, mint neki. A három közismert bohózatban robbantak a poénbombák, nyitóelőadásként remek ráhangolódást adva a továbbiakra.
Aki megnézte a programsort, és utánanézett a következő darabnak, annak egyértelmű volt, hogy a bohózatok után az előadással "lélekmélyre" viszik a közönséget. A Vasvári Játékszín a 31 éve elhunyt Csengey Dénes monodrámáját, A Tejút Lovasát vitte színre.
"Az 1979-es datálású mű, A Tejút lovasa 1664-ben a törökök által támadott, a Habsburgok által ellehetetlenített költő-hadvezér, Zrínyi Miklós egy éjszakáját mutatja be. Keserű önvád, remény, Istennel való viaskodás egyaránt jellemzi a hazájáért tenni akaró, tisztánlátó, ám az udvar által félreállított, kényszerpályán mozgó váteszköltőt." - írja a műről a Kortárs Online.
A darab mai életünkből is rengeteg időszerű áthallást kelt, és még az sem biztos, hogy mindenkiben ugyanaz vetődik fel, mint ami Zrínyi lelkét marcangolta. Szó volt magyarságról, nemzettudatról, istenhitről, szabadságról, idegen láb taposta magyar földről, "fentről megmondókról, leszólókról". Mindarról, amiről napjainkban is éles diskurzusok folynak akár a politikában, akár a közbeszédben. Egy valami azonban vitathatatlan: értelmezzük bárhogyan, keressük az eszköztelenség tisztaságát vagy az eszközök "súlytalanságát" az előadásban, a játék, az üzenet és az előadás ereje ott volt mindenki arcán, mindenki szemében. A színház sava-borsa, hogy hasson. Nevettessen, megindítson, elgondolkodtasson. Bajor János előadása elementáris volt, 60 percen keresztül érzelemtől fűtött, impulzív, figyelem fenntartó.
A darab szinopszisa így szól: "A császárhoz feltétlenül hű Zrínyi levélben fordul az uralkodóhoz, amelyet kétségek között kezd fogalmazni. Az uralkodóhoz való hűség megköti a kezét abban a cselekedetben, amit a nemzete szolgálatára tehetne. A lelki-szellemi vívódása ezért van. Végül úgy dönt, hogy ő nem hazudhat, azt kell tennie, amit a népe követel tőle még az uralkodója ellenében is. Istennel való perlekedése és lázadása zajlik a dráma következő szakaszában, melyben lelkileg és testileg is összeomlik, és próbálja meggyőzni a Mindenhatót, hogy "nézzen körül itt, e földi, magyar valóságban". Magánélete kudarcait is újraéli a sátorban, amelyek abban erősítik, hogy át kell lépnie a fia holttestén és szerelme halálán. Szerelme haldoklását felidézve emlékezik az orvos szavaira, aki a szív jobb és bal kamrájának együttes dobbanását hangsúlyozza az életben maradáshoz. Pázmány tanításait ehhez hasonlítva érti meg, hogy katolikusoknak és reformátusoknak együtt kell munkálkodni a nemzet felemelkedésén. A gondolat mai állapotainkra való áthallása erőltetés nélkül érthető. Fellázad a császár ellen és az öngyilkosság gondolatáig is eljut, de a kettétört kardcsonkkal nem tudja magát megölni, ami az jelenti számára, hogy bízik benne az Isten, és nemzetének szüksége van rá. Indulni kell tehát a küzdelembe holnap is, a viharban is, csonkán és megfogyatkozottan is... ma is...."
Az előadást záró Cseh Tamás dalrész - Dallam a szabadságról , a Csengeyvel közös Mélyrepülés lemezről - pedig mindazok számára megindító volt, akik ebben az egy órában lélekben Zrínyi "szabadságharcos katonáivá" nemesültek.
A szó szerint feltörő, kiszakadó tapssal olyan katartikus élményt kapott a publikum, ami a darabot a fesztivál 12 évének feledhetetlen, sokáig emlegetett előadásai közé emeli.
Nehéz volt ezután bármit is mondani, és még nehezebb színre lépni, drámából komédiára átállítani a felkorbácsolt lelket. Kellett ehhez az a 20 perc szünet, ami lenyugtató, lecsillapító jótékonyságával ültette vissza székeire a közönséget, hogy egy felhőtlen, bohókás, közönségbarát órával "bocsássa majd útjára".
A helyi Sok-Szín-Pad Társulat GriMASZ(K)ok címmel Móricz, Vörösmarty és Petőfi műveit állította színre. A H. Nagy Katalin rendezte előadásban szinte rá sem ismertünk a "sokszínpadosokra". Magabiztos, nem túljátszott karaktereket, összeszedett előadást kapott a közönség, ugyanakkor a remekül megválasztott művek sem hordozták magukban a "megugorhatatlant". Az okos darabválasztás egy mulatságos és színvonalas előadást eredményezett, jól hangsúlyozva a mondanivalót és a humort, jól egyensúlyozva a komédia és a komolyság határán.
A társulat ezzel a kis felvezetővel ajánlotta a közönség figyelmébe előadását:
"A meglévő Móricz előadásunk elé "készült" egy, a Petőfi Évhez kapcsolódó játék. Az előadásunk a Grimasz(k)ok címet kapta. Miről szól? Hát erről:
A színházi előadás egy olyan tükör, melyben - ha bele merünk nézni - magunkat láthatjuk. Számos bosszantó vagy szerethető tulajdonságunkat, melyek sorra nevetséges vagy tragikus helyzetekbe sodornak bennünket.
Mi, színjátszók nemcsak magunkat vagyunk képesek kinevetni, mint Cirano. Akkor vagyunk igazán boldogok, ha a látottak alapján nézőink is tudnak magukon nevetni. Ehhez hívtuk segítségül Petőfi Sándor és Vörösmarty Mihály néhány versét, melyeket a "megszokott" versmondástól eltérően kissé "tiszteletlenül" másképpen tettünk színpadra. A Móricz-jelenet pedig egy házasság hétköznapjainak szomorú és mulatságos tanulságaival gondolkodtathatja el nézőinket."
A fesztivál zárásaként dr. Németh Sándor polgármester és Nika Róbert, a büki Sok-Szín-Pad Társulat vezetője köszönte meg a fellépőknek a jelenlétet, hogy előadásukkal megtisztelték a tizenkettedik színi mustrát.
S ahogy ilyenkor búcsúzni szokás: jövőre, veletek (is), ugyanitt! A közönségre vonatkozóan is!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás