Mi magunk is figyelemmel kísértük a Mediawave eseményeit, kezdve a fesztivál 0. napjával, az A-Klubos 4 State Session jammeléssel, és ezzel együtt számunkra egy négynapos fárasztó, ámde élményekben gazdag hétvége vette kezdetét. A csütörtöki örömzenélésről bebizonyosodott ismét, hogy nemcsak a jövő értelmisége, de mi magunk sem voltunk elég érettek az osztrák free-jazz mélységeinek megértéséhez. Pénteken pedig indult is a hivatalos kultúr-szörfölés.

Arculat

Akik múlt hét szerda óta járkáltak a városközpontban, figyelemmel kísérhették, ahogy a Mediawave hullámai először csak darabokban, majd szépen összeállva, akár többméteres tarajokkal kínálták magukat a deszkázásra. A mi kedvencünk eddig a Savaria Mozi árkádsora, melyet a dekorátorok úgymond kisarkítottak az eddigi városképből. A húsz év plakáttermésével megerősített oszlopokat beburkolták; kanapék, függőágyak, székek, asztalok kerültek kihelyezésre, a virágágyásokban pázsit nőtt, ahol a megfáradtak akár nappal, akár éjjel, párnákon és egyéb fekvőalkalmatosságokon pihenhettek, lazíthattak. A fesztivál utáni külső megújulást pedig uszkve előrevetítve, a mozi új ruhát kapott. A helyszín nappal is nagyon hangulatos, de igazi arcát csak sötétedés után láthatjuk, amikor egy székesfehérvári formáció, Dj Zöld - aki Magyarország legdurvább hajú lemezlovasaként is elkönyvelhető - vezetésével fényfestéssel dob még pár métert a hullámtetőkre.

A vizuális élmény a főtéren is megvalósult már az első este, amikor három tömbházat vetítettek be a nagyszínpad környékén. A moziaula, mint programhelyszín működik sötétedés után, nappal pedig ott található a fesztiválközpont, tehát állandó ott a jövés-menés, mozgolódás, nem beszélve a zseniális filmfelhozatallal bíró versenyről. A Fő tér is rendesen be lett lakva, a vendéglátó udvar a nagykönyvben megírtak szerint lett kialakítva, szemben a színpaddal, amit minden pontról látni az U alakban elhelyezett söntések padjairól is. Szombattól pedig már programok indultak a Bartók Terem és a Zsinagóga-udvar színpadain is, valamint a Bloom-házban, továbbá az MMIK is otthont ad eseményeknek. A nagyközönség sajnos eddig még a kisebb helyszíneket, illetve a fizetős programokat nem tette annyira magáévá, mint a nagyszínpadi produkciókat, de reméljük, hogy egyre többen fedezik fel a helyszíneket, és az ott kínált befogadnivalók szépségét. Nem úgy, mint az az enyhén szólva is túlsúlyos, konfekcióruhás középkorú hölgy, aki az Uránia-udvarból egy pillantást vetve a moziárkád színes világára, így szólt családjához: fújj, micsoda elvont! Az egyensémákat nem magukénak érzők azonban nyugodtan vegyüljenek el - akár a hétköznapokon is - a helyszíneken, hisz kijelenthetjük, hogy mindannak ellenére, hogy parádés koncertek zajlanak a főszínpadon, nekünk ennek a fesztiválnak a szépségét az a spontán kialakuló és ezerféle fíling adja, amibe a nap bármely percében beleszaladhatunk.

MEDIAWAVE - közösségkovácsolás bolygószinten, egy élő Facebook csoport

Bokros teendőink miatt sajnos nem tudtunk túl sok kiírt programon megjelenni, de amin igen - akár véletlenül is -, azok a magunkfajta fesztiváljáróknak a Sziget első hat-nyolc évének parádés emlékeit idézték. Napokat töltöttünk a világzenei nagyszínpadnál, ahol minden zenekar más földrész, egy másik világ, és ráadásul a gyökereit igyekszik bemutatni mindenki, illetve a hajógyári bármely pontján láthattunk olyat, amit azelőtt még sosem. Amíg azonban a Sziget multivá vált, és eladta a lelkét az ördögnek - valószínű, nem is volt más választása -, addig a fényírók nem alkudtak. A helyi értékek és az általuk képviselt "globálisan, tradicionálisan mai" képviselete, illetve ezeknek minél mélyebb vegyítése a céljuk. Nem véletlen, hogy ennyi workshop, jammelés és beszélgetés van a programban, hisz az elsődleges cél az, hogy a különböző világokat képviselő emberek ne csak bemutassák egymásnak magukat, kultúrájukat, gondolkodásmódjukat a zene, a film, vagy akár a tánc által, hanem az, hogy kialakulhassanak olyan kapcsolódási pontok, melyek révén tudunk egy kicsit a máshol élők helyzetére rá-, és szemszögéből kilátni, és ők viszont. Ne csak egy pont legyünk egymás térképein, hanem mondhassuk azt, hogy van ott egy ember, akit ismerek. Közösségkovácsolás bolygószinten, egy élő Facebook csoport, ha úgy tetszik.

Szemtanúi voltunk "világsztárok" érkezésének, akik ugyanúgy viselkedtek, mint bárki az utcán, a folyamatosan érkező delegációk összeölelkezve köszöntötték egymást, mindenki mosolygott, és szemmel láthatóan tettre kész volt. Az argentin Capotango keddig városunkban marad, és jelezték a szervezőknek, hogy bármikor készek hangszert ragadni. Stevie Salas és zenekara még próbált egyet a Tizenhét próbahelyén, kurd zenészek - Sarikamis - vonultak végig vasárnap hangosan a városon, magyar népzenészek - Boglya - kísérték be helyszínnyitásként a kézben hozott májusfát a nagyszínpad elé. Így lett tehát minden kis pont nagy élmény annak, aki ott volt. Ami előre borítékolható volt, az a főtéri helyszín sikeressége, hisz a megújult központ gyorsan közkedveltté vált, és minden program nélkül is százak sétálgattak, vagy épp tanyáztak a jó időben a padokon, nem beszélve a rengeteg rendezvényről, amellyel tavaly már végképp bejáratódott a rendszer. Az este tízórás időkorlát ellen azonban itt és most tiltakozunk, igazán jó hangulatú koncerthez kevés az idő a sötétedéstől, értelmezést ehhez nem fűznénk.

Terrakota, Capotango, Salas, THANX JIMI - koncertek a nagyszínpadon

Ráadásul a pénteki Terrakota koncertje kicsit csúszott is, a portugál zenekar ugyanis csak este futott be, és kilenc óra után pár perccel kezdték a műsorozást. Az elején még keresgélt kicsit a hangmérnökük, de a harmadik szám után már szépen szóltak a hamisítatlan, latin alapú dalok. Pont azt a zenét játszották, amit vártunk, vérbő ritmusokat kis hiphop hozzáállással, dubbal, reggae-vel. A hangszerelés egyetlen meghökkentő darabja egy indiai szitár volt, de a jellegzetes hangszert zseniálisan építették be a közösbe. A közönség - bár szép számmal képviseltette magát - nagyon lassan vette fel a fonalat, mindannak ellenére, hogy az időjárás is a zenekarhoz öltözött: a nappali majd harminc fokból kellemes kora nyári este lett. Elkövettük azt a hibát, hogy a tíz órás műsorzárást komolyan véve - nem akarván szembesülni a megsemmisítő véggel - elhagytuk a helyszínt, és egyben a fesztivált is, igaz, a hullámlovaglás tartott hajnalig, hisz sokadmagunkkal a dubstep mélyeinek tetején lazulva urbánuskodtunk tovább az A-Klubban.

A tánc világnapi programokba csak belekukkantottunk szombaton, mint ahogy a Thanx Jimi fesztiválba is. Alaposabban szemrevételeztük a helyszíneket, és végigasszisztáltuk DJ Zöld diavetítős kalandjait a mozinál. Szombat estére nekünk "csak" egy zseniális Jazzékiel koncert jutott - melyről főszerkesztőnk számol be reméljük -, pattogós funk-breakek, kevés trombita, egy fél FmZero és a brékes srácok társaságában. A nyugodtnak ígérkező vasárnap a táncról szólt a főtéren, illetve a közel-keleti népzenéket képviselő zenekarok öt óra utáni örömködéséről. A Sarikamis műsorozott először a nagyszínpadon, majd pedig a Zsinagóga udvarban. A Bartók Teremben az Üzenet Haza táncelőadást néztük meg este nyolctól. A produkciót érdemes művészek mutatták be, mind a zenészek, mind pedig a táncosok, az énekesek és a versmondó is kápráztatót nyújtottak. A mondanivaló egyetemes és egyértelmű, sokkoló és előremutató. Igazság-, haza- és szabadságszeretet szelleme lengte be a koncerttermet. A vége jól megérdemelt óriási ovációba torkollt természetesen. Ezek után már teljesen ránk tört a vasárnapi életérzés, még pár percig hallgattuk az udvar zsongását, és a Jurta zenekar taktusaitól kísérve hazának vettük az irányt. Öt perc alatt hazaérni egy fesztiválról nekünk eddig nem adatott meg, ezentúl nem így lesz.

Hétfőtől - tekintettel a város lakóira - csendesülnek a hullámok, a főtéri nagyszínpad legközelebb csütörtökön szólal fel. Addig a hangsúly áttevődik a Savaria Mozira és a többi kisebb helyszínre, ahol jobbnál jobb dolgokba futhat bele, aki arra jár, persze ehhez el is kell indulni. Hát rajta, nem fogja senki megbánni, találkozunk valahol, valamikor...