Na meg itt van ez a maroknyi, változásra és friss levegőre szomjas fiatal, aki nem elégszik meg a borzalmas középszerűségével, és elkezdi szervezni önnönmagát.

Laza csoportosulások alakultak, Szentendrén az Európai Iskola követői, a Zuglói Körben az alternatívok találtak egymásra már az 1960-as évek elején, 1965 körül jelentek meg a szürnaturalisták, az Iparterv Csoport 1970-ben újgeometrikus absztrakcióval nyitott utat magának. Az avantgárd törekvések mellett jelentős maradt a hagyományok megújítására törekvő csoportok működése is.

Ebben a korszakban kezdődtek az úgynevezett happeningek szerveződése. A szó eseményt, történést jelent, gyökerei a 20-as 30-as évekig, a futurizmus, dadaizmus gyökeréig nyúlik vissza. Fő képviselői közé tartozik Dali és Moholy Nagy László. Gyakran jelennek meg a korszak nagyjai a zárt eseményeken, így tiszteletét tette Hamvas Béla, Weöres Sándor és Pilinszky is. Mindezt a titkosrendőrség kémeinek figyelésével természetesen, hiszen ez a fajta előadás erősen a tiltott kategóriába volt besorolva.

Az amerikai Alan Ginsberg így határozza meg a jelenséget:

„...a zavaros világ logikájának való alávetettség,vagyis a résztvevők lemondanak arról az illuzórikus jogukról, hogy a véletlen felett befolyást gyakoroljanak és beismerik a tökéletese kiszolgáltatottságuk tényét egész a fizikai megsemmisülésig."

Pontosan ez van jelen a kiállítás fotóinak témájában is, a krisztusi test, "... és megfoszták őt ruháitól", a kiszolgáltatottság, amikor a művész teste maga a vászon, amit festékkel illetnek.

Ezt Karácsony László a következőképp foglalta össze:

"Amikor Tóth Csaba festőművész maga volt a vászon, akkor a képi megtestesüléssel kísérletezett, vagy csak egy érvényes gesztuskisüléssel, azonosult a festék-véres születéssel? Lehetséges, már maga sem emlékszik világosan, de íme itt maradtak a színszegény fényleképezések, mint afféle „tényfékezések". Talán a meg nem száradó festészetet meghirdető, emlékezetes festék-feredésről, megadattak számunkra a találgató tévedések."

A happening nyugaton polgárpukkasztó gesztus, egyfajta unaloműzésként van jelen, Magyarországon pedig az aktív konstruktív tevékenységtől való elfordulást jelenti.

A kiállítás megnyitója megemlékezik Hajas Tiborról is, akinek munkássága versekből, szépirodalmi igényű esszékből, egy regényből, akciókból, performanszokból és fényképtablóként véglegesített - valójában a közönség kizárásával, fényképezőgép előtt végrehajtott - body art akciókból áll. A hagyatékában fennmaradt tárgyak némelyike - performanszok és filmfelvételek kellékei - műalkotás.

Mély expresszivitás pillanatai láthatók, egyfajta szakrális kiteljesedettség van jelen a képeken. A lencse másik oldalán két fotográfus hölgy állt Tóth Lívia és Hegedüs Ágnes személyében. Az eredményt maguk a résztvevők is most látják először ilyen méretben. Nagy Ádám akkoriban még expresszív stílusban festette a képeit melyek témában is harmonizáltak a jelenlegi kiállításéval.

Mint azt Rasperger József elmondta, a figyelemfelkeltő alkotások gyakran a társdalom féltést próbálják kifejezésre juttatni. Atomvillanás címet viselő vászon, rajta a művész testének lenyomatával és a maghasadás képletével a legelső Föld napja rendezvényen került kiállításra Szombathelyen.

Tisztelet és elismerés és képekért, hiszen a társadalom elfojtott problémáinak felfedése, az azokra irányuló figyelem felkeltés, vagy egyszerűen, csak ahogyan a nyitó performance-ban láthattuk, a nézz és láss hatás, a szemről leszabott sötét ragacs, a rendszerváltás utáni kábulatból való ébredés még mindig és egyre inkább aktuálisak.