Szerdán mindösszesen három eseményt sikerült "csak" meglátogatnunk, és mindháromra csak csettinteni tudnánk bármikor is lennének, nemhogy egy nap leforgása alatt. Délután hatkor az MMIK Médium Galéria megnyitóján Kisbalkáni Underground címmel Vörös András festő-grafikus kiállítására, este kilenctől a Bartók Terem udvarán a Chen koncertjére, míg éjszaka az Agora Savaria mozi nagytermében a Messer Chups vámpír-szörf műsorára jutottunk el.

Kisbalkáni Underground

Az égi áldás és a belvárosi helyszínektől való távolság miatt, kicsit féltettük a tárlat-megnyitót, mármint attól, hogy alullátogatott lesz. Hat pont nullakor értünk fel a második emeleti kiállítótérbe, ahol már szerencsére szép számmal gyülekeztek a művészetpártolók, és még jópáran érkeztek is utánunk, ebbéli aggályaink tehát alaptalannak bizonyultak. A bevezetőt Joós Tamás, intézmény-igazgató mondta el ez alkalommal, köszöntve az egybegyűlteket, kifejezve abbéli örömét, hogy kialakult egy törzsgárda, akik szinte az összes megnyitón részt vesznek. Nem szaporította túl sokáig a szót, hanem átpasszolta Szombathy Bálint író-képzőművész-műkritikus és szépségkutatónak, aki bő tízperces megnyitójában méltatta a művész munkásságát, és definiálta a balkániság mibenlevőségét, legalábbis felvázolta a lehetséges jelentéseket. Vörös András az utolsó nagy underground generáció tagja, munkássága és élete szorosan kapcsolódik a Wahorn András, feLugossy, Waszlavik Gazember Verolex és társai nyolcvanas évekbeli kulturális és művészi forradalmához. Képei olyan, mint a zenéje, és zenéje olyan, mint a képei, megalkuvást és minden külső ráhatást nem ismerve halad a saját útján. Az artportal.hu lexikon részében olvashatunk róla bővebben, a rengeteg díj és elismerés mellett, melyek ott fel vannak sorolva, ekképp jellemzik a művészt: "Alkotói tevékenysége a nyolcvanas évektől bontakozik ki. Gyakran él a városi szubkultúrák szabadon áramló, kötöttségektől mentes firkálási módszerével is. Jelkép igényű, geometrizáló motívumait erőteljes festő gesztusokkal és markáns színekkel dúsította fel a kilencvenes évekre. A nagyvárosi létformáról felváltva festi maróan ironikus grafiti-tablóit, illetve líraian érzelmes gesztusképeit. Míg az előzőkben provokatív kegyetlenséggel számol le minden előítélettel és társadalmi gátlással, az utóbbiakban anarchikusan bomlik szét, kavarodik szét, veszíti értelmét szín és forma." Mi magunkénak éreztük a hosszú hajú szimpatikus művész munkáit, hisz gyökereink szinte megegyezőek, és látásmódunkban sem lehet nagy különbség, a kisbalkánon élünk, ami szerintünk sokkal rosszabb, mint akár a méltatlanul általunk lesajnált igazi balkán bármely része.

Képgaléria és részletes beszámoló itt!

Chen-des fázós Lo-fi kézimunka

A Chen megalakulása lassan két évtizede történt, azonban a négy jóbarát koncertjeinek számát, a kétévente egyes átlagra saccoljuk. Váradi Doda, Shütz Peti, Kondor Otti és Taki ugyanis csupáncsak saját örömére zenélget azóta töretlenül, heti egy próbájuk olyan, mint másoknak egy megszokott póker-parti, vagy a rendszeres teremfoci. Nincsenek célkitűzéseik és elvárásaik, szeretnek zenélni együtt, és mint ismét kiderült, amit csinálnak megkérdőjelezhetetlenül őszinte, humoros, modern és tradicionális is egyben. Mindamellett, hogy már sokadszorra láttuk őket, nekünk ez a Zsinaóga udvarbéli esti koncert volt eddig a legjobb, amit tőlük hallottunk, mindamellett, hogy a dideregtető hidegben nem lehetett könnyű a hangszereiket megszólaltatni. Jó ideig ment a tanakodás, hogy mi is legyen ezzel a koncerttel, mert az eső csak nem akart megállni és a vészterv, miszerint a Szimfónia Kávézó amúgy sem túl tágas belsőjébe hangosítással együtt beköltözzenek, szinte a lehetetlennel tűnt egyenlőnek. A szervezők segítségül hívták az internetes csapadékügyi radarképeket, melyek ígérete szerint elvonulnak fejünk felől a felhők. Az eső el is állt, de utána köpönyeg, méghozzá vastag kellett volna. Szinte téliesre hűlt a hőmérséklet, leheletünk fátylain keresztül fogadtuk be dideregve a dubos, kicsit az albioni Ninja Tune szellemiségét idéző, funkos, trip-hopos egyedi felfogású barkácszenei etűdöket. A hangszerpark átláthatatlansága mögött teljesen kidolgozott darabok sorjáztak, a szólógitárt Taki mandolinnal cserélgette játék közben, kinyúlva többször mindenféle elektromos kütyükre, Ottinál fúvós eszközök és billentyű váltogatta egymást. A négy zenész legalább tizenöt féle hangszert szólaltatott meg a szűk egy óra alatt, mindannyiunkat megmosolyogtatva, és a hideget is feledtetve. Váradi Gábornak e koncert mellett innen is köszönjük a hathatós közreműködést a Mediawave városunkba kerüléséért.

Alkonyattól pirkadatig

A napi tortára a habot az Oroszországból származó Messer Chups vámpír-szörf rock-ja tette fel számunkra, és vélhetően mindeki másnak is. Eleve elérzékenyülünk, ha a basszusgitáros poszton hölgyek tűnnek fel, és eddigi pályafutásunk legpazarabb együttállását ebben a tárgykörben ez a koncert hozta. Elsőre kicsit meglepődtünk, hogy a koncertet a moziaula helyett a nagyteremben bonyolítják, azonban a vetítéssel együtt már igazolva láttuk a döntés helyességét. A hatvanas-hetvenes évek, vagy a még korábbi idők ZS-kategóriás vámpír-, szörny-, és horrorfilmjeiből összeollózott vizuál maga is Tarantinót idéző fílinggel bírt, nem beszélve a Messerek hangzásvilágáról, ami a zseniális rendező által ismerté vált Tito and Tarantula édestestvére is lehetne akár. A külsőségeikben rockabilly fanatikusnak tűnő háromfős zenekar kicsit elcsodálkozhatott a helyszínen, hisz myspace-ük szerint jobbára jónevű klubokban és fesztiválokon játszanak általában, méghozzá nem is keveset. Különösebben azonban nem zavartatták magukat az ülő közönség láttán, a középtempós Shadows-hagyaték letépte az arcunk, egyedül a szemeink maradtak végig kocsányon lógva a helyükön, néha a mozivászonra tévedve, de jobbára az attraktív énekes-basszeros tüneményen ámulva. Mint a koncert után kiderült nem csak mi estünk bele ebbe a hálóba, a férfi közönség nagy hányada a szerelmes lettem szavakkal kardozott és iziben szíverősítőért tolakodott a cinema kávézó pultjainál. Bandóval, a Sear Bliss basszusos vezérével még megfejtettük, hogy a leányzó minimum könyökből, de inkább vállból pengetőzött, de azt kitűnően tette. Egy több mint lehengerlő zenekart láthattunk tehát ismét, ami szerda estéken errefelé több mint nem szokás.