Nagy érdeklődés kísérte Balló László: Neves utczák - Barangolás térben és időben című kötetének bemutatóját a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. A hideg idő ellenére mintegy kilencvenen gyűltek össze a könyvtár első emeletén, hogy megismerkedjenek a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában megjelent új kötettel.  

Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató köszöntőjében kifejezte örömét a kötet megjelenése alkalmából, és elmondta, hogy ez a könyv kiváló információforrás mindenki számára, aki érdeklődik Szombathely régi utcái és épületei iránt.

Putz Attila önkormányzati képviselő, a Kulturális, Oktatási és Civil Bizottság elnöke arról beszélt, hogy Balló László előző (Neves házak - Szombathelyi etűdök) és mostani kötetében a szerző alaposságát és olvasmányos stílusát kedveli. Úgy véli, Balló László igazi lokálpatriótaként hitelesen képes írni a városról.

A szerző beszélgetőtársai Kelemen Zoltán színművész és Feiszt György nyugalmazott főlevéltáros voltak. Színvonalas és tartalmas diskurzusnak lehettünk tanúi, hiszen Kelemen Zoltán szintén elkötelezett lokálpatriótaként kutatja a régi épületek titkait, Feiszt György pedig szakmájánál fogva értője a témának, Balló Lászlóval együtt ők is szívükön viselik a város sorsát, és aggódva figyelik, hogyan tűnnek el, vagy alakulnak át a régi épületek. Kelemen Zoltán versében fel is teszi a kérdést: „Hová tűnt a város..."

Balló László kifejtette, ahhoz, hogy a várost szeressük, nemcsak házak kellenek, hanem emberek is, ezért emlékei egy-egy meghatározó személyhez is fűződnek. A régi épületek iránti szenvedélye több forrásból táplálkozik. Egyrészt az indította el ezen az úton, hogy élete során többször lakott Szombathelytől távol, és visszaérkezése után mindig megdöbbent, hogy mennyire megváltozott a városkép, épületek tűntek el, utcák alakultak át. Másrészt régi képeslapok adtak inspirációt a szerzőnek, melyek képi világa mély benyomást tett rá.

Feiszt György a Balló könyveiben rejlő szubjektivitást hangsúlyozta. Feiszt György levéltárosként elsősorban a történetiség felől közelíti a témát, míg Balló lelkes szombathelyi születésűként főleg érzelmi alapon áll hozzá. Egy-egy utca elnevezésekor, vagy szobrok elhelyezésekor nem mindig a logika érvényesül, például Petőfi szobra az Ady téren található, Berzsenyi szobrát pedig a Széchenyi térre helyezték, és csak később változtatták Berzsenyi térre a nevét, és a mellette lévő utca lett Széchenyi utca.

Balló László a kötet címadásáról is beszélt. Jóllehet a kötet címe Neves utczák, mégis sok épület szerepel benne, míg az előző kötetében (Neves házak) inkább több utcát találunk, de mivel a Neves házak címet már kilőtte, maradt az utca. A szerző szívesen és lelkesen beszélt a kötetéről, érdekes történetekkel fűszerezve.

Kelemen Zoltán kérésére, hogy nevezzen meg egy számára fontos építészt, Balló egyértelműen Melchior Hefelét választotta, fontos városrésznek a Szelestey utcát és a Széll Kálmán utcát jelölte meg a volt Kovács Nagyszállodával. Jelentős személyiségként pedig Bolond Pistán kívül, aki katonai zubbonyba öltözve, tárcsával a kezében másfelé irányította Gagarin városunkba látogató konvoját, Rauscher Miksa műépítészt tartja számon.

Az est folyamán Bujtás Ervin dalszerző, előadóművész elénekelte a Szombathely című dalt, Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház igazgatója Balló László szombathelyi témájú verseiből olvasott fel.Jelen volt Tátrainé Kulcsár Irén is, aki a kötet fotóit készítette.