A március 29-i velemi programsorozatnak a Stirling-villa, valamint a Korona Galéria adott otthont. Az eseményt megtisztelte Robert Palladino, a budapesti Amerikai Nagykövetség ideiglenes ügyvivője, akinek köszöntőbeszédét követően kerekasztal-beszélgetés részeként tősgyökeres velemi polgárok és koronaőr-leszármazottak avattak be minket a Szent Korona őrzésével kapcsolatos, apáról-fiúra szálló személyes élményeikbe. A kerekasztal-beszélgetések között Friedler Magdolna szívhez szóló novelláját hallgathattuk meg egy koronaőr napjáról.

Sor került Jimmy Carter emléktáblájának, továbbá a korona állomásait ábrázoló, Pajtás Ernő és a koronaőrség elkötelezett munkájának emléket állító tábla leleplezésére. Pajtás Ernő szobráról koronaőr leszármazottak rántották le a leplet. Tizenöt óra után a 8Kor Színház felemelő zenés irodalmi pódiumműsorára került sor.

„Nagy örömmel vagyok itt - nyitotta köszöntőjét Robert Palladino, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője - 80 éve, 1945-ben a Magyar Szent Koronát az államiság és a nemzeti identitás legfontosabb szimbólumát rábízták az Amerikai Egyesült Államokra. Bár kormányaink háborúban álltak annak idején, a magyar emberek barátot láttak az Amerikai Egyesült Államokban. Egy népet láttak, akire rábízhatják az egyik legfontosabb és legjelentőségteljesebb kincsüket. Az Egyesült Államok megvédte a Magyar Szent Koronát! Sőt, ezt a felelősséget annyira komolyan vette, hogy a híres amerikai katonai erődítmény, a Fort Knox páncéltermében őrizte addig a napig, amíg 1978-ban Jimmy Carter elnök közreműködésével Magyarországra került. Az amerikaiak többet szerettek volna adni, mint "csak egy korona". Azt akarták visszaadni az embereknek, amit a magyar korona képviselt. Amikor visszaadták, azt nem egy kormány kapta vissza, hanem a magyar nép, amelyet vallási, kulturális, tudományos és akadémiai vezetők képviseltek".

A Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja Pap Gyöngyi néni érdekes történetet osztott meg a hallgatósággal, melynek szintén köze lehet a Szent Korona hazaérkezéséhez. Gyöngyi néni személyesen ismerte Kazanlár Ámin Emilt, akinek édesapja az utolsó török szultán unokaöccse volt. Édesapja Budapesten járt egyetemre, ahol megismerkedett egy nagyváradi lánnyal, akit feleségül vett, majd Törökországba költöztek. A politikai helyzet változása miatt tovább mentek Perzsiába, ott született meg Emil, aki egyetemi tanulmányait részben Budapesten, részben Perzsiában végezte. Édesapja halála után édesanyjával visszaköltöztek Budapestre. Emil négy nyelvet beszélt, a cenzúrához került dolgozni, ahol Kádárné volt a közvetlen főnöke. Egyik alkalommal egy vastag borítékot kaptak Amerikából, melyből egy divatlap bukkant elő. Egy molett kolléganőjük nagyon szeretett öltözni, elkérte a divatlapot, melyből egy levélboríték esett ki. Az újságba rejtett levélben egy Amerikában élő koronaőr család írt egy budapesti ismerősének, hogy a Szent Korona "haza akar jönni". A levelet átadták Kádárnénak, így indult a Szent Korona hazatérésének története. A magyar ismerősök még nem tudták, hogy hol őrzik az Egyesült Államokban a koronát. A magyar állam két ügynököt küldött Amerikába. A feladó neve és címe adott volt, követték a koronaőrző házaspárt és egy bevásárlóközpont parkolójában „véletlen" nekitolták bevásárlókocsijukat a házaspár kocsijának. Így beszédbe elegyedtek egymással, összebarátkoztak, elmondták a két ügynöknek merre található a Magyar Szent Korona.

Idei írásunk rendhagyó módon túlmutat a történelmi tényeken, elsősorban személyes élménybeszámolókra, emlékekre építve nyújt bepillantást azoknak az embereknek az életébe, lelkébe, akik vérük, hazaszeretetük által élték meg a Magyar Szent Korona őrzését, emigrációját, majd hazatérését Magyarországra. Gondolunk itt első körben, Járfás Lászlóra, Tóth Bélára, a koronaőr leszármazottakra, akikkel Csiki István történész folytatott-kerekasztal beszélgetést. István kifejtette, mekkora megtiszteltetés számára, hogy olyan emberek között foglalhat helyet, kiknek édesapja 80 évvel ezelőtt aktív szerepet vállalt a Szent Korona megmenekülésében. A beszélgetésben részt vett Pálffy György, a Járfás család szívbéli jó barátja. De honnan is indult az ő történetük? Rögtön megtudjuk Pálffy György elbeszéléséből.

1944-ben Pálffy György édesapja, Pálffy József 19 évesen a velemi posta vezetője volt. A postáról lehetett csak telefonálni és táviratozni. Borbély János szolgálatvezető parancsnok és Kocsis József koronaőr rendszeresen jártak a postára. Egységes posztóruhában voltak, a díszruhájukat csak képen mutatták. Pálffy József mindig mindenkivel szeretett beszélgetni, végül baráti kapcsolat alakult ki köztük. Borbély poharazgatás közben elmesélte a Korona történetét, melyet Pálffy József feljegyzett, majd később, mint helytörténész, a Velemről szóló könyvében megírt. Mindkettőjükkel élete végéig tartotta a kapcsolatot. Pajtás Ernő ezredes Kőszegen lakott, de amikor Velembe jött, ő is mindig betért a postára.

Pálffy György személyes élménye, hogy hat éve, a hagyományőrző koronaőrökkel Velemből Tengelics Tamással, Velem múltja után érdeklődő helyi fiatallal végigmehetett a Korona útvonalán. Matsee-ben láthatták az emlékhelyet, koszorúztak, fényképezkedtek. Két éve szintén Tamással részt vehetett Budapesten, a Korona hazatérésének 45. évfordulóján rendezett emlékünnepélyen. Ott találkozott először Járfás Lászlóval, Járfás Mihály koronaőr fiával, aki édesapjával is jó barátságot ápolt.

Pálffy György családjával személyesen találkozhatott Mélykúton Szvetnik Joachim ötvösművésszel, akit felkértek, hogy a hazahozatal előtt az USA vizsgálja meg a Szent Korona valódiságát. Pálffy György elmondta, hogy édesanyja ezt a megbízatást előre megálmodta, ezért sírjára felíratta: „Édesanyám, valóra vált álmod emlékére a magyar koronázási jelvények visszaadásának évében, születési évfordulód napján, 1978. 01. 15. A Szent Koronát és koronázási ékszereket Kovács Éva történésszel 33 év után hazahozta.

Tóth Béla édesapja 1931-ben kezdte meg koronaőri szolgálatát, akinek neve és rendfokozata először egy evezős nyilvántartásban szerepelt, egy koronaőröknek szervezett teljesítménytúra kapcsán. Majd 1939-40-ben a koronaőrségtől ment nyugdíjba. Abban az időben nem szabadott beszélni a Szent Koronáról, nem szabadott nyilvánosan koronaőrző egyenruhát viselni, sőt a velemi emberek sokáig nem is tudták milyen kincset őriznek a lakóhelyüktől nem messze. Édesapja 1970-ben elhunyt, már nem érte meg a Korona hazatérését. A család szétszóródott. Tóth Béla Vecsésre került, itt került kapcsolatba apja után a Koronaőrséggel.

Járfás László mindössze öt éves volt, amikor az események játszódtak. Édesapja nem beszélhetett otthon a Koronaőrség tevékenységéről. Laci bácsi arra emlékszik, amikor édesapja vasárnaponként eljárt a református templomba, majd a misét követően a koronaőrök beszélgettek, sétáltak. A Honvédség futballmeccsein immár mezben tanúja lehetett a koronaőrök „piknikének."

A másik kerekasztal beszélgetés résztvevői, Kern István moderátor beszélgetőtársai id. Kern István, Hersics Attila, Horváth Miklós és Balázs Gusztáv a velemiek által apáról-fiúra szálló történeteket osztottak meg az egykori koronaőrző bunker történetéről.

A velemi koronabunker

Az 1938-ban épített Stirling-villát Szálasi részére tartották fenn, aki hébe-hóba ott aludt. Közel a villához, a kétszobás László-villában lakott Szálasi menyasszonya, Lutz Gizella.

A Stirling-villa közelében lévő gyümölcsösben óvóhelyek építésébe kezdtek. Két bunkert hoztak létre, az egyiket a villától északra, körülbelül 50 méterre. Itt egy 150 fő befogadására alkalmas légvédelmi óvóhelyet hoztak létre. E célra igénybe vettek minden építőanyagot. A tartófák céljára egy egész erdőrészt vágattak ki. Az építőanyagokat a helybélieknek kellett a helyszínre fuvarozni. Az építési munkálatokat műszaki katonák végezték, Leonhardt tartalékos utász hadnagy - civilben bányamérnök - tervei és irányítása alapján. Felépítése azonos módszerrel történt, mint a bányák tárnáinak ácsolata. Itt tartották a katonai megbeszéléseket és a koronatanácsi üléseket is, például 1945. január 27-én. E ténnyel magyarázható a DNY-ÉK irányú, kb. 50 méter hosszú földalatti közlekedő folyosó közepén épített bombabiztos óvóhely.

A másik földalatti bunkert az óvóhelytől északra, a domboldalon, egy szelídgeszenye-facsoport közelében, a Hegyvámosnak nevezett dűlőben hozták létre. A hivatalos álláspont szerint az első óvóhelyen őrizték a Szent Koronát, 1944. december 29. és 1945. március 19. között. Ma ennek a fennmaradt bejáratánál áll az emléktábla.

Forrás: Hadak Útján, 1995-05-01/ 440. szám (arcanum.hu)

Ennek ellentmond viszont a koronaőrség tagjainak az az állítása, amelyet idézek: „Vitéz József koronaőr, Kolláth Ferenc koronaőr, valamint Nagy Károly koronaőr - jelenleg Amerikában él - Budapestről kísértük végig a nemzeti kincseket, a Hangya teherautón Veszprém, Kőszeg, Velem és újra Kőszeg útvonalon, Vály István alezredes parancsnoksága alatt. Nem felel meg a valóságnak, hogy a koronát egy 250 személyes óvóhelyen őrizte a koronaőrség. Amikor Velembe kísértük a Koronát, akkor egy domboldalba, egy szelídgesztenyefa gyökerei közé ácsoltak egy körülbelül 150 x 200 x 180 centiméteres bunkert, és ott őriztük a Koronát mindvégig. Az az állítás, hogy óvóhelyen őriztük az ereklyét, azért sem helytálló, mert az úton végig titok övezte a Korona hollétét, akkor miért vitték volna pont Velembe, a civilek közé?"

Eddig az idézet. Elképzelhető, hogy először valóban az óvóhelyen helyezték el - megtévesztésül. Későbbiekben, valószínűleg éjszaka, rejtve, átvitték a másik építménybe. A koronaőrök által említett deszkabódé, amely a Stirling-villától nem messze, a Balla-féle telken állt, valószínűleg a második bunker előtt helyezkedett el. Ebben a deszkabódéban fagyoskodtak a koronaőrök egész velemi tartózkodásuk ideje alatt, bár kezdetben ők is a Stirling-villában kaptak elszállásolást.

A kincseket szállító teherautót Hersics József házának kapualjában helyezték el.

A velemi bunker leírásához a Havi Magyar Fórum 2011. augusztus 1-i számában megjelent Haranghy Miklós: A Szent Korona viszontagságai 1944-45-ben című tanulmányát használtuk fel.

Szoboravatás Velemben:

Pajtás Ernő, a koronaőrség utolsó parancsnokának szobrát avatták Velemben

2025.03.30. - 15:00 | Dr. Kereszty Gábor

Pajtás Ernő koronaőr parancsnok szobrát avatták fel március 29-én, fia, Pajtás Dénes jelenlétében a velemi koronaőrző helyen. A szobor Bálint József faszobrász alkotása.