Hastánccal írt történetek – Büki László fotótárlata az MMIK Élő-Tér Galériájában

Képgaléria megtekintése2010.05.19. - 21:00 | Vidaotone - Fotók: Dart

Hastánccal írt történetek – Büki László fotótárlata az MMIK Élő-Tér Galériájában

Az idén immár másodszor kerültek az MMIK földszinti kiállítóterének falaira a vaskarika.hu fotósainak képei, illetve azoknak egy szűk keresztmetszete. Míg az elsőn a nálunk tevékenykedő, illetve már kireppent csattogtatók-villantgatók koncerteken készült munkáiból láthattunk egy nagyon erős válogatást, addig ez alkalommal lapunk főszerkesztője, Büki László “Harlequin” szelektált a hastánc témakörét felölelő, sokezernyi leképezéséből.

HIRDETÉS

A kedd délután fél hatkor kezdődő, 'Kéz beszél, csípő dobol' mottójú „állóképes hastáncos tiszteletadást" Joós Tamás indította, felhívva a figyelmet a szombati hastáncgálára, amely igazából a kiállítás apropójaként is szolgált, majd átadta a szót Bangó Mirának, a Mira Orient Art tánccsoport vezetőjének, aki lapunk munkatársa is egyben. Az összefonódások száma tehát a homályba vész, és innentől kezdve a billentyűkoptatónak is figyelnie kell arra, hogy elfogultságot még nyomokban se tükrözzön a közlendő. Hisz egyfelől nem lenne okos sem túl rosszat, sem túl jót írni az eseményről, a kiállított képekről, illetve magáról a hastáncról sem. Igyekszünk ezért röviden és tömören beszámolni, sem „csoki", sem puncs indíttatással.

A megnyitó előtt jó húsz perccel érkezvén, volt időnk alaposan szemügyre venni a portékát, és ez vélhetően egy férfitársunknak sem esett volna nehezére - tekintetbe véve mind a képek külcsínét és természetesen belbecsét is. Harle a mi szemünkben egy nagyon jó fotós, aki mindig elkapja a témát, és szinte élnek a képei. Ráadásul ez a téma egyfelől nagyon nehéz választás fotós szempontból, hisz mozgást és hangulatot kell megörökíteni, ugyanakkor másfelől roppant hálás is, hisz a hastánchoz minden esetben színes ruhák, nagyon erős sminkek, színes fények és parádés idomok társulnak, ami már önmagában egyfajta varázslatként hat. Ahogy azt Mira elmondta, ezidáig példanélküli volt, hogy ebben a témában fotókiállítás nyíljon. Öt-hatezer képből - ami két év termése -, kiválogatni a legjobbakat talán nem is lehet, de az alkotó és táncos közösen igyekeztek megtalálni azokat a pillanatokat, amelyek a tánc lényegét és sokszínűségét a legjobban visszaadják. A kiállításra került 25 fotó kiválasztásának legfőbb szempontja a művészi összhatás volt - mind a mozdulat, mind pedig a színvilág tekintetében -, és sokkal kevésbé az, hogy fotótechnikailag tökéletes alkotásról legyen szó.

„A tánc a test verse. Mesél és megszólít. Ha mozdulatot fotózol, pillanatnyi részesévé válsz e versnek." (Büki László)

„A fotós megmenti a jövőnek a megismételhetetlen 'költői képeket', megörökíti az elillanó rímeket, és a végtelenbe helyezi a pillanat ihletét". (Bangó Mira)

Ez a két egymásba karoló „alkotói hitvallás" - fotósé és táncosé - egyben magvas summázata is a kiállított anyag szelektálási ismérvének.

Szombathely, mint a tánc városa szerepel a köztudatban, így nem kell csodálkozni azon, hogy a közel-keleti mozgáskultúra is gyorsan óriási népszerűségre tett szert mifelénk - jó ismerősünk jegyezte meg, hogy kb. olyan ez mostanában, mint a férfiaknak a hobbipóker. Ez bizonyos szempontból meg is állja a helyét, de még egy flopból kiugrott ászpókerrel sem tudunk vélhetően olyan hatást mérni a partneri libidóra, mint egy "aligruhás", csörgős csípőrántással. Ráadásul egy teljesen ülő félsportot nem is illik összehasonlítani egy tradicionális mozgáskultúrával. Mira elmondta, hogy női intuícióból egyből igent mondott a tárlatnyitó felkérésre, bár utólag kicsit meg is ijedt tőle, ami azonban nem jött le az elmondottakból. Frappánsan lényegretörően mondta el jól összerakott beszédét, melyben kitért a hastánc mibenlététől kezdve, jelentőségére, minden szépségére, nehézségére és megítélésére. Mint mostanság a bolygón sok mindenhez, a hastánchoz is az erotikát társítják, pláne a férfitársadalom, de a női is. Erre a megnyitó utáni boros-pogácsás beszélgetés alatt élő példákat is láttunk szép számmal, ugyanis a hétórás színházi előadásra érkező házaspárok férfitagjai - igaz előbb csak a repi boros asztal felé sasszéztak félszegen -, de mikor észrevették a fotótémát, még jobban igyekeztek közelkerülni a tűzhöz, amit az asszonykák szinte fizikai erővel igyekeztek megakadályozni, szinte teljes sikerrel. Nemtársaink szeméből azonban kiolvasható volt, hogy ezt a tárlatot márpedig megnézik a későbbiekben, akár velük, akár nélkülük.

Az erotikus megítélés kapcsán elhangzott még egy hasonlat is, miszerint a táncnak valóban van egy erős ilyetén kisugárzása, de ha megnézünk egy kelkáposztát alaposan, akkor kívülről az is csak levélhalmaznak tűnik első látásra, azonban ha szép sorban nekiállunk lehámozni a leveleket, előkerül a lelke, mint ahogy ez a tánc is a lélek meglényegülése és kivetülése. Társaságunk abban mindenképp egyetértett, hogy a kelkáposzta bizony kicsit sem erotikus, sőt, viszont a mondanivalóval mélységesen egyetértettünk.

Ismét csak annyit fűznénk a végére, hogy aki teheti, nézzen be a művelődési központ földszintjére a napokban, és csodálja meg a megörökített pillanatokat a sugárzó hölgyekkel, pompás színekkel - egzotikus és szemhizlaló a látványcsomag. Szombaton hastáncgála ugyanott, ahol bárki átélheti élőben is a fotókon megörökített pillanatokat. Szálem Alejkum!

A tárlat fotó ide kattintva megtekinthetőek! 

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Nadima 2010.05.19. - 21:27
Köszönjük a kitartó figyelmet! Főleg ha belegondolok, honnan indultunk...:-)
Keidzsi 2010.05.20. - 00:04
Szerintem lehetett volna még egy zsák képet kitenni... de komolyan... azt ne mondd, Harle, hogy nem volna miből válogatni? :-) Legalább 5-ször ennyi képre számítottam... Az idézetek marha jók, le is fotóztam őtetet!
Elnézést, hogy nem értünk oda a megnyitóra, ma pótoltuk a látogatást...
Hja, és a cikk is jó lett!
üdv
Keidzsi
Harle 2010.05.20. - 00:17
25 képet kért a kiállításszervező, és mondjuk szélesebb paszpartuval szebb is lett volna, viszont zsúfolt hatást keltő tárlatot sem akartunk... 50 képet nyomtunk ki, abból a fele került fel, a másik felét pedig "közprédára" tettük, és a nyomatokat el is kapkodták szinte mindegyszálig!! :D
Annak meg semmi értelme nem lett volna, hogy egymás fölé helyezzünk fotókat. Mind az 50 képet láthatod egy külön galériában, de ahogy a 25 kevésnek tűnő volt, úgy az 50 is... ez így áttekinthető, s a szelekció alapja amúgysem az volt, hogy a helyi csoportok takkra be legyenek mutatva. Remélem, sértődés nincs, és nem is lesz ebből. Így sem volt egyszerű ezt a 25öt kiválasztani, és az sem biztos, hogy legjobbak... :)
Ádi-Vaskarika.Hu 2010.05.20. - 05:00
Azért akárhogy is nézzük, ez nem kis teljesítmény. Ilyenkor valahol örül az ember, hogy ismerősök integetnek vissza a képeken és persze annak is, hogy bizony vannak rétegek, akik még vevők a kultúrára. Ez igen, szép munka volt Laci! Le a kalappal!
Csődör 2010.05.20. - 10:28
Szép képek gyönyörűű lányokról, és érett asszonyokról. Grat.
Mira 2010.05.20. - 11:34
To Harle: Ha valaki szeretné a "közprédául" esett képeket dedikáltatni, azok megtehetik azt szombaton a Hastáncfesztivál előtt ??

Vida, a cikk "üzemhőmérsékletű", zéró nitrós dúsítás (puncs) és/vagy károsanyag kibocsátás ("csoki")... gratula :)
A(z) '(k)elkáposztásított' "természettudományos", vagy konyhanyelvi hasonlatom ellensúlyozandó most egy technikai.
Egy retorikában is jártas mentorom bíztatott mindig a meghökkentő képpárosításaimra. Vallotta, hogy pozitívan hatnak a lanyhuló figyelemre, később az információk felidézésére! ;)
vidaotone 2010.05.20. - 12:13
jól tette, hogy bíztatott, és köszönöm! :)