Elmúlt az ősz, azaz próbálna elmúlni, de valahogy nem akar sikerülni neki, hiába hemzsegnek TESCO-k polcain a sztaniol-ruhába öltöztetett mikulások, és harsognak a közelgő NAGY ünnep fényei, a gyertyák is csak meleget ontanak. Mert ez a Jézuska - ugye - nem hóban született? Télapók szánjai is csak sáron próbálnak izzadó rénszarvasok nyomán tovasiklani - a siklás is cuppogó és rozsdát hizlaló. A hó valahol ott fönn megakadt. Valahol, egyre messzibb északon, és egyre magasabban a hegycsúcsok tetején.

Ablakainkban látható havas fenyők helyett orgonák másodvirágázásában gyönyörködhetünk. Olvadt hóként egyre csak folyik szürke egünkből a még szürkébb eső (de legalább végre esik) és a makacs ködbunda sem telet vár. Jó ez a hosszú ősz, ez a - fenyők helyett - lassan kaktuszok tűin ülő karácsony, Szilveszter testvérével együtt.

De az ősz is belefárad unalmasra nyúlt munkahónapjaiba: észrevétlenül próbál elköszönni. Mire sikerül neki, január elejére, kertünkben, és az erdők avarjában hóvirágok hirdetik, hogy itt a tavasz.

Nyílik a sárga kankalin, és zöldülő fű látványa tárul elénk ott, ahol valamikor, régen hópaplan és csikorgó, jeges hó jelezte, hogy bőségesen tél van még. A tél örömei - hógolyózás, szánkón suhanó gyerekek, répaorrú, hatalmas hóemberek, csilingelő lovas szán - mesekönyvekből és retróvideókon segít nosztalgiázni a monitorok előtt. Lénák trojkái is a friss hóval húzódtak vissza Szibériába.

Torkunk hangjait sem a fagyos szél teszi rekedtté, hanem új, hosszú évszakunk, ősztavaszunk által degeszre hizlalt bacilusok hadai.

Legyek sem pusztulnak a tél hidegétől. Virtuális nosztalgiáink ablakin van már csak jégvirág és olvadó jégcsapok. De nosztalgia lett a tavasz várása is, hisz jön ő mindenféle varázslat, vizet árasztó tavaszi szél, nyitnikék nélkül. Jön ő már januárban, vagy ha késik, február derekán - magával hozva a forró és száraz nyarat már április végére. A mindent kiszárító, perzselő nappal tengerpartra és Hawaii-ba hívó, örömös nyarat. Gyermekeink, de lassan mi is elfelejtjük, milyen várni a tavaszt, majd a nyár érkeztét. Öröm van, meleg és forróság, barnulhatnak-feketedhetnek a bőrök - boldogság. (Persze, sokszor májusban és szeptember elején is be kell gyújtanunk, mert ezt az ősztavaszt, vagy tavaszőszt valahogy mindig megzavarja egy elfeledett téli fuvallat, a tovatűnő tél gúd bája.

Öröm van és boldogság, mert nem kell dolgozni, hiszen kiszáradt a termés, zöldség és gyümölcs, búza és rozs, a kenyérben liszt helyett állományjavító van, és az ára is egyre magasabb. Öröm van és boldogság, mert a hipermarketekben minden aszály ellenére megvásárolható bármi, mi szemszájnak ingere - csak legyen pénz rá. Sokaknak az öröm keserűsége.