A tél végén és kora tavasszal virágzó, kertben nevelhető növények egyedülálló segítséget jelentenek a korán kirepülő rovarok számára. Az időjárástól függően, de általában februárban virágzó, csodaszép lágyszárú növények (pl.: téltemető, hóvirág, tőzike, krókusz) egy sajátos ökológiai rést foglaltak el maguknak: azzal, hogy az év korai szakaszában már aktívak, elkerülik a nagy versengést a kora tavaszi, szűkösebb erőforrásokért.

Ilyenkor ezek a növények még a lombfakadás előtt bőséges napfényhez jutnak, sőt több vizet és tápanyagot is fel tudnak szívni a talajból az éledező fák és cserjék előtt. De a stratégiájuk sikeréhez elengedhetetlenül szükséges a beporzó rovarok jelenléte és szorgos tevékenysége is, ahogy a „korán kelő" rovaroknak is szükségük van indító táplálékra.

A rovarporozta növényeket beporzó legfontosabb és legismertebb élőlények a különböző méhfajok. Élettevékenységükről érdemes tudni, hogy a téli hidegben nem tudnak kirepülni, ilyenkor nyugalmi állapotban vannak. Ebben az időszakban a székletüket hónapokig képesek visszatartani, ám amikor az enyhébb téli napokon kirepülnek, egyik első dolguk megszabadulni a salakanyagoktól. Ezt nevezik tisztuló repülésnek, amire januárban vagy februárban kerül sor, amikor a levegő hőmérséklete a déli órákban eléri a 10-12 Celsius fokot.

A kirepülés rendkívül energiaigényes, amit az elraktározott nektár vagy a visszahígított méz fedez. A legtöbb, kaptárban élő méhfaj 5 km-re képes eltávolodni az otthonától az első repülés alkalmával, ugyanis a „kezdőlöketet" adó tápanyagok hamar elfogynak (a telelésre félretett táplálék nagyobb része a fiasítás megindulásakor fogy el). Éppen ezért a méhek a tisztuló repülés során már keresik a virágport adó növényeket, például a mogyorót, hóvirágot, krókuszt. A méhek fogyasztása és vízigénye ebben az időszakban ugrásszerűen megnő, és nemcsak mézet, hanem virágport is igényelnek. A többi hártyásszárnyú rovarral (pl.: darazsak) ellentétben a méhfajok lárvái és a felnőtt egyedei is nektárral és virágporral táplálkoznak, ezért van nagy szükségük a korán virágzó növényekre is.

Az ökológiai rendszerben, legyen az természetközeli élőhely, mezőgazdasági táj vagy települési környezet, kiemelkedő szerepet töltenek be a beporzók, köztük a méhek, a legyek, a lepkék, a darazsak, a bogarak, a madarak és az emlősök. Ezek az állatok táplálékukat a virágokban keresik, közben pedig elvégzik azok megtermékenyítését, lehetővé téve a növények szaporodását. Állatok általi beporzásból a zárvatermő virágos növények 87 százaléka profitál, kisebb vagy nagyobb mértékben járulva hozzá a megfelelő mennyiségű és minőségű termés- és magképzéshez. Ezek a növények biztosítják a szárazföldi ökoszisztémák működésének alapját, és közéjük tartozik a termesztett növények háromnegyede is - fontos élelmiszerek, gyógy- és fűszernövények, takarmánynövények, bioenergia-, textília- és faalapanyagok. A beporzók szerepe tehát mind ökológiai, mind gazdasági szempontból felbecsülhetetlen, védelmük, megőrzésük az emberiség elemi érdeke.

Források:

Tavasznyitó, kertben nevelhető virágaink a korai beporzók szolgálatában

A beporzók, amelyek a rendszert működtetik