Tavaszi sáfrány

A sáfrány (Crocus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó növénynemzetség, illetve a nemzetséghez tartozó egyes fajok összegyűjtött és fűszerként használt bibéjének elnevezése. A Kárpát-medencében őshonos fajok kora tavasszal, a régebben fűszerként termesztett valódi vagy jóféle sáfrány (C. sativus) ősszel virágzik. A kerti dísznövényként használt sárga virágú sáfrányok az aranysáfrány (C. flavus), míg a fehér és lila virágúak a kerti sáfrány (C. vernus) nemesített fajtái. A növény fűszerként és gyógyszerként egyaránt az ókortól használatos. Érzéstelenítésre, fájdalomcsillapításra, görcsoldásra alkalmazták, színező tulajdonságai is ismeretesek volt már ekkoriban. Ázsiában is jól ismert volt a sáfrány, a buddhista szerzetesek ruhájának színét is a kedvelt fűszernövény bibéiből készült főzet adja. Európában évszázadokon át a gazdagságot és magas társadalmi pozíciót szimbolizálta.

Valaha a magyarok is nagy sáfránytermesztők és fogyasztók voltak, első írásos magyarországi említése 1429-ből való. A sáfrányt a középkorban ruhanemű festésére is használták. Mátyás király környezetéről szólva Galeotto Marzio a legfontosabb fűszerek között említi a borssal és a gyömbérrel. Többek között a spanyol paella eredeti receptjének elengedhetetlen része.

A virág bibéjének gyűjtése nagyon fáradságos munka, termesztése sem egyszerű, ezért rendkívül drága, értéke az aranyéval vetekszik. Az őshonos hazai fajok védettek, tehát a bibék gyűjtése törvénybe ütközik! Arról nem is beszélve, hogy sem ezek, sem a dísznövényként termesztett sáfrányhibridek nem használhatók fűszernek.

Hóvirág

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. Huszonegy faja él a Pireneusoktól Közép- és Dél-Európán át a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig. A legkülönlegesebb faj Görögországban él és októberben virágzik. Magyarországon hat fajjal találkozhatunk: a kertekben ültetett pompás (Galanthus elwesii), redőslevelű (Galanthus plicatus) és a Voronov-hóvirággal (Galanthus woronowii), ritkábban a karcsú (Galanthus gracilis) és a levantei hóvirággal (Galanthus fosteri), valamint az őshonos kikeleti hóvirággal (Galanthus nivalis), amelyet egyszerűen „hóvirágnak" is neveznek.

A kikeleti hóvirág 2005 augusztusában, az uniós jogszabályváltozásoknak köszönhetően lett az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfaj Magyarországon is. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik. 2017-ben az év vadvirágának választották Magyarországon.

Téltemető

A kikeletnyitó téltemető (Eranthis hyemalis) a boglárkavirágúak rendjébe, ezen belül a boglárkafélék családjába tartozó faj. Magyarországon 1982 óta védett. Dél-Európában őshonos; eredeti előfordulási területe Franciaország, Olaszország és a Balkán északi fele.

Magyarországon nem őshonos, de nálunk a 17. században kezdett betelepítések után kivadult a kertekből, gyümölcsösökből, parkokból, temetőkből, a csillagos nárciszhoz hasonlóan főleg a kolostorkertekből vadulhatott ki. Elsősorban a Dunántúlon (Dunántúli-középhegység: Pannonhalmi-dombvidék, Balaton-felvidék, Bakony, Budai-hegység, Pilis; Dunántúli-dombság: Zselic, Külső-Somogy; Alpokalja: Balfi-dombvidék; Kisalföld; Alföld: Mezőföld) és az Északi-középhegység egyes részein (Zemplén, Bükk) fordul elő. Budapesten a Gellért-hegyen és a Margitszigeten is megtekinthető.

Felhős időben vagy napnyugtakor virága becsukódik. Főleg legyek porozzák be. Április-májusban másodjára is virágozhat. Tavasz végére a növény minden része a föld alá húzódik vissza. Termése még a tavasszal beérik, kiszóródó magvait a hangyák terjesztik. Ősszel a magok kedvező körülmények között kicsíráznak, a csírából fejlődő növény azonban csak néhány év múlva fordul termőre.

Mivel gyakran már február végén virágba borítja az erdők avarját, ezért télikének is nevezik. Sokan úgy tartják, hogyha kinyílik a téltemető, megérkezett a tavasz.

Fás bazsarózsa (peónia)

A fás bazsarózsa (Paeonia suffruticosa) Északnyugat-Kína hegyvidékein, üde lomboserdők tisztásain él vadon. Kínában és később Japánban is már több mint kétezer éve kultúrába vették és fajták hihetetlen gazdagságát állították elő. A május első felében nyíló virágai a hófehértől a rózsaszín és a piros különböző árnyalatain keresztül a feketésbordóig terjed. Egyes fajták telt, mások félig telt vagy szimpla virágúak. 

Fehér és pirosló hunyor

Dél-Európa (főként a Balkán-félsziget), Közép-Európa, Törökország, Kaukázus és Kína nyugati részén honos. Magyarországon három faja őshonos (kisvirágú hunyor, pirosló hunyor, illatos hunyor), mindhárom védett.

A három Magyarországon őshonos faj elterjedése a földrajzi vikarizmus iskolapédája. A pirosló hunyor az Északi-középhegységben, a kisvirágú hunyor a Dunántúlon, az illatos hunyor pedig a Dél-Dunántúl keleti részén foglalja el ugyanazt az élőhelytípust.

Alacsony vagy középmagas, kora tavasszal (olykor már télen) virágzó szárazföldi évelők. A levelei vastagak, viaszos bevonatúak, ami megakadályozza a fagyási sérüléseket, a gyökérzete pedig mélyre hatol, ahol a talaj hőmérséklete stabil marad. Így a hunyor szó szerint a hideg ellenére is életben tud maradni. Virágzást nem a hőmérséklet, hanem a nappalok hosszúsága szabályozza: amikor a tél legsötétebb időszaka után elkezd egy hajszálnyival több fény jutni a növényhez, a hunyor ezt jelként értelmezi - és virágba borul. Ezek a virágok a hó alól is kitartóan emelkednek ki sziromnak tűnő csészeleveleikkel, amelyek hetekig, néha hónapokig díszítenek. Még hervadás után is dekoratívak maradnak - ez a növény igazi túlélőművész.

Valamennyi hunyor minden része mérgező; de egyesek, mint például a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) gyógyhatásúak is. Az ókorban a gonosz szellemek elűzésének szertartásain használták.

Illatos tündérfa

Az illatos tündérfa nemcsak aranyszínű virágai, hanem azok finom, édes illata miatt is értékes dísznövény. Télálló, lombhullató díszcserje, melynek fő díszítőértékét sárga virágai adják. Virágzása enyhe teleken már decemberben elkezdődik, de jellemzően februárra-márciusra esik. Virágainak nagyon finom, édes vaníliaillata van, ezért érdemes olyan helyre ültetni, ahol ez jövet-menet érezhető. 

Téli jázmin

A téli jázmin (Jasminum nudiflorum) az olajfafélék családjába tartozó faj. Nemzetségének Közép-Európában leggyakrabban telepített faja. Kínai eredetű, 1,5-2 méterre is megnövő lombhullató cserje. Lombfakadás előtt - gyakran már februárban - nyíló virágai sárgák, 4-5 centiméter hosszúak, a rövidhajtásokon magányosan nyílnak. Május-június hónapban érő termése ikerbogyó.

Kapcsolódó írásunk: 

Csúcsvirágzásban a koratavaszi növények a Szelestei Arborétumban

2026.02.26. - 03:00 | Büki László 'Harlequin'

Téltemető, hóvirág és sáfrányok virágzanak a Szelestei Arborétumban - Szeleste egyik nevezetessége a 13 hektáros arborétuma, ami országosan védett természetvédelmi terület. Szabadon látogatható, és érdemes betérni már a télutó időszakában is, hogy a hóvirág és a téltemető mellett a krókuszok "színjátékát" is megcsodálhassuk. Nem áruljuk el, merre találhatók, jó nagy sétát kívánunk mindenkinek a több mint ötszázféle növényt rejtő arborétumban.