Szentkirályi Attila: Vízöntők sivataga (versek)

Szentkirályi Attila legújabb verseskötete szerves folytatása annak a meghatározott ívű lírának, amelyiket már az előző kötetéből ismerhetünk. Itt is az őt körülvevő világból táplálkozik; a lét és nemlét kérdését, az emberi kapcsolatokat, a szerelmet, az elmúlást és a jövő ígéretét is boncolgatva.

Szentkirályi Attila szinte valamennyi versében, de főleg a kötet második felében, megfigyelhetjük az emlékek visszatérését, mert "minden reggel újraálmodjuk önmagunkat" - vallja, s valóban ott lapul az élet minden órájába a múlttal, de hasonlóképpen a jelennel és a lehetőségekkel való állandó perlekedés is. Kérdéseket tesz fel és befejezetlenül hagyja, mert sok esetben a válaszokat nekünk kell megadni. Olykor fricskát ad kortársainak. S ezek a szavak, mondatok, mint a mesebeli kincses ládikából a gyöngyök, drágakövek, úgy peregnek elő verseiből. Amint olvashatjuk, az isteni darálóból kimosolyog lelke, mert "nem fog rajta kemény vas, se gyémánt, sem az elveszített évek fénytelen csiszolópora". Ajánlom a kötetét a verskedvelőknek, mindazoknak, akik empátiával viseltetnek a szép versek olykor filozofikus, de igaz világával.

Az emberi potenciál. Zsolnai József pedagógiája (szerk. Zsolnai Anikó, Zsolnai László)

A kötet a 2011-ben elhunyt Zsolnai József professzor pedagógiájának a foglalatát adja. Az első rész bemutatja Zsolnai József pedagógiai koncepcióját és tudományos munkásságát. A második rész szemelvényeket közöl Zsolnai József pedagógiai munkáiból. Végül a harmadik részben Zsolnai József barátai, kollégái és tanítványai emlékeznek a személyére és a vele való szakmai együttműködésre.

A könyv címe, „Az emberi potenciál" az amerikai fizikus és filozófus, David Bohm gondolatára utal, aki az „infinite potential" („végtelen lehetőség") fogalmával ragadta meg a kvantumfizikai létezés alapvető sajátosságát. Azt gondoljuk, hogy az emberi potenciál - aminek maximális fejlesztését Zsolnai József pedagógiája mindig is célozta - a legnagyobb teremtő erők egyike. Bacsó Péter „Kitörés" című kultikus filmjében a zseniális reformközgazdász, Liska Tibor azt mondja, hogy ha fel tudnánk szabadítani az emberi alkotóerőket, az nagyobb jelentőségű lenne, mint az atomenergia felszabadítása. A mai világ mérhetetlenül nagy kihívásokkal néz szembe. A klímakatasztrófa, az ökológiai rendszerek összeomlása, a globális társadalmi konfliktusok és az új technológiák megjelenése olyan léptékű problémák megoldását követelik meg, amihez minden ember teljes szellemi kapacitása szükségeltetik. Az emberi potenciál minél teljesebb kibontakoztatása - a szó szoros értelmében - létérdekünk. Úgy véljük, hogy Zsolnai József pedagógiája aktuálisabb, mint valaha.

Móra Regina: Tablóképek, tollrajzok (prózaszövegek)

A kötet szövegeinek sem a műneme, sem a műfaja nem pontosítható. A 21. században már régóta (a 20. századtól) leszögezhető, hogy semmi sem biztos, sem körülhatárolható, se nem skatulyázható be! A szövegek prózaszövegek, melyeket lazán összeköt a közös cél, hogy minél szélesebb skálán mutassák be a 21. század emberét.

Dráma mindig van. Az élet kisebb-nagyobb drámákból áll össze. A történetek és a líra keveredésével belelátunk az emberek életébe, lelkébe, gondolataiba. Minden egyén ragaszkodik életformájához, azt tartja jónak, egyetlennek. Valaki a beteg gyerekéhez, valaki a ruhatára növeléséhez, valaki a remeteségéhez. Melyik a jó? Nem mondhatom meg. Az mondhatja meg, aki tökéletes. És ki a tökéletes?! Senki. Még isten sem tökéletes, mert ha az lenne, nem hibázott volna, és nem adta volna meg az önálló döntés lehetőségét, a lehetőséget, hogy valamiről is döntsön ősapánk és ősanyánk. De megadta, és azóta is mindenki a saját maga koordinátora.

Keppel Csilla: Test és lélek a Habsburgok árnyékában

Szombathely egészségügyének története, különös tekintettel kórházainak működésére 1823-1923

Dr. Keppel Csilla könyve Szombathely eddig feltáratlan múltjáról, 19. századi kórházainak történetéről szól. Az alapadatok és tények rögzítésén kívül munkája azok mellett, hogy eddig feldolgozatlan forrásanyagon nyugvó tudományos újdonság, városunk helytörténetét európai, azon belül is Habsburg birodalmi kontextusba helyezi.

Szombathelyen a napóleoni háborúk lezárását követően az 1817-ben esett nagy tűzvész indította a szabadelvű, haladó szellemiségű polgárságot arra, hogy társaságot alakítsanak és az ember természeti erőkkel, betegségekkel szembeni kiszolgáltatottságán segítsenek. A korban rendkívül modernnek számító emberbaráti eszme számára sikerült megnyerni a környéken gazdálkodó birtokos nemesség és az előkelő klérus tagjait is, úgy, hogy 1824-ben már 122 tagot maga mögött tudva szervezte meg az egylet bérelt lakosztályban a kórházi ellátást. Az egylet vezetői a kereskedő-vállalkozók, a jogászok, a sebészek-orvosok-gyógyszerészek, mindannyian a saját szakmájukban kiváló egyének voltak, akik önkéntes munkájukkal és a cselekvési szabadság erejével egy olyan jótékonyságon alapuló kultúrát teremtettek, amely nyomán 125 éven át sikeresen működhetett a városban a magánkórház.

Vörös Ottó: Szülőföld, nyelv, tudomány

Nyelvészeti tanulmányok

Miről vallanak Vörös Ottó tanulmányai? Mindenekelőtt a szülőföld és az anyanyelv iránti szeretetről és tudományos érdeklődésről, a népi kultúra felfedezéséről és megbecsüléséről, valamint a szerzőnek a határon túli magyarság ügye iránti elkötelezettségéről. A szombathelyi Magyar Nyelvtudományi Tanszék e kötettel köszönti a szerzőt 80. születésnapja alkalmából.

Vörös Ottó új könyvében negyven nyelvészeti tanulmány kapott helyet. Az írások elsősorban a helynevek múltjával és művelődéstörténeti kapcsolataival, a magyar nyelv regionális sajátságaival, a határon túli magyarok nyelvhasználatának kérdéseivel, valamint a szerző szülőföldjéhez, az Őrséghez kapcsolódó nyelv(járás)történeti forrásmunkákkal foglalkoznak. Vörös Ottó 2022. december 10-én töltötte be 80. életévét. A szombathelyi Magyar Nyelvtudományi Tanszék e kötettel köszönti születésnapja alkalmából. Tisztelegve ezzel a kiváló tanár előtt, aki nyugdíjas évei alatt is szívesen visszajár egykori intézményébe érdekes előadásokat tartani; a határainkon túl is elismert és megbecsült sokoldalú kutató előtt, aki tudományos munkáival napjainkig gazdagítja a nyelv- és honismeretet; és nem utolsósorban a szeretett kolléga és barát előtt, aki segítő bölcs tanácsaival mindig egykori tanszéke mellett áll.

Bodrogi Ferenc Máté: Minden másképpen van

Műértelmezések és szakkritikák

A válogatáskötet az irodalomtörténész szerző legjobb műértelmezéseit, szoros szövegelemzéseit, illetve neves kollégái monográfiáiról szóló legfontosabb szakkritikáit tartalmazza. Kármán József, Berzsenyi, Vörösmarty, Kazinczy a klasszikus magyar irodalom korszakát idézik, ám Szerb Antal, Borbély Szilárd és Péterfy Gergely elvezetik az olvasót a modernség korán át egészen a kortársak világáig.

A tanulmánykötet szerzője irodalomtörténészként, a Debreceni Egyetem oktatójaként elsősorban nem primer szépirodalommal, hanem úgynevezett „másodlagos" szövegekkel (levélváltásokkal, non-fiction publikációkkal, szónoklatokkal, folyóiratközleményekkel), vagyis inkább retorikai, mintsem poétikai írásművekkel foglalatoskodik. Ez az antológia azonban ennek ellenére mást kínál: egyrészt kompakt műelemzéseket, másrészt egy adott műfajt, a szaktudományos recenzió műfaját reprezentáló cikkeket. Kármán József (Fanni hagyományai), Berzsenyi (A közelítő tél), Vörösmarty (A vén cigány), Kazinczy (A Tanítvány) a klasszikus magyar irodalom korszakát idézik, ám Szerb Antal (Utas és holdvilág, A Pendragon legenda), Borbély Szilárd (Kafka fia) és Péterfy Gergely (Kitömött barbár) elvezetik az olvasót a modernség korán át egészen a kortársak világáig. Lírai és epikus művek újraolvasásai, illetve újraolvasásokon alapuló monografikus érvényű szakmunkákról, Vaderna Gábor, Szilágyi Márton, Tóth Orsolya, Balogh Piroska, Onder Csaba, Fűzfa Balázs könyveiről szóló tudósítások mintázzák tehát e válogatást. Van a mezőnyben régi dolgozat is, illetve egészen új, változatlan közlés, de akad továbbfejlesztett írás is. Ami mindegyikben közös - az az irodalom különleges szeretete.

Vörös Ferenc: Név- és nyelvhasználat a magyar nyelvterület peremvidékén

Vörös Ferenc legújabb könyve a magyar nyelvterület peremeinek nyelvi világába, a határon túli magyarság névhasználatának vizsgálatába kalauzolja el az Olvasót. Olyan kérdésekről esik szó a kötetben, hogy miképpen befolyásolták a határon túli magyarok névhasználatát a 20. századi történelmi változások, milyen különbségek figyelhetők meg az egyes régiók között, miért fontos a nevek vizsgálata a nyelvpolitika számára.

A kötet a 20. században az anyaországtól kényszerűen elszakadt határon túli magyarság névhasználatáról sokszempontú és részletes ismertetést nyújt az érdeklődők számára, sok esetben a név- és nyelvpolitikai szempontok középpontba állításával, máskor pedig a történeti és jelenkori családnevek nyelvészeti-nyelvföldrajzi elemzésével. A szerző kutatásai elsősorban a történeti és jelenkori családnevek nyelvföldrajzi vizsgálatához, a kontaktológiához és a szociolingvisztikához kapcsolódnak. A családnevek kutatásában rendszerint felhasználja az 1720-as országos összeírás, valamint a 2009-es magyarországi családnevek állományának nyelvföldrajzi tanulságait. A szerző a kötetben a felsőpulyai, felsőőri (Burgenland) és rétfalu(s)i (Horvátország) kutatásait is ismerteti.

Gömöri György: Magyar vándorok Angliában (1572-1750)

Ez a gyűjtemény főleg kapcsolattörténettel foglalkozik, nem csak angol hatásokkal magyarokra, hanem olyan esetekkel is, amikor a 17. században - latin nyelvű műveikkel - magyarországi vagy erdélyi peregrinusok járultak hozzá az angol oktatáshoz és kultúrához.

Ez a könyv olyan tanulmányokat ad közre, amelyek a 16. századtól a 18.század közepéig beszámolnak az angol-magyar kulturális kapcsolatok különböző formáiról. Ezek skálája rendkívül széles, egy volt gályarab prédikátor Londonból írt 17. századbeli magyar nyelvű beszámolójától Erdélyről írt angol jelentésekig és az első magyar tudós (Köleséri Sámuel) Royal Society tagságáig különféle szakterületeket érint a szerző, így az irodalom- és kapcsolattörténeten túl a tudománytörténetet is átfedik az egyes tanulmányok.