Feldobjuk magyar humor, leesik semmi?
2010.06.03. - 00:30 | Enik
Ha valaki számára nem lenne egyértelmű a válasz: a magyar humor megfogta az Isten lábát. Joggal kérdezhetnénk, miért, létezik egyáltalán? Naná! Arra különösebben soha nem lehetett panaszunk, akikkel nagyobb gond van, azok a hazai humoristák. De minek köszönhető, hogy a magyar humor és az Isten nevezett végtagja relációt képez mégis?
Ok nélkül nincs okozat. Az egyszerűség kedvéért jelöljük meg a humor időszámítási viszonypontjának Hofi Gézát. Kinek a pap, kinek a papné, sokaknak ő az etalon. A humor válságának problémája oda vezethető vissza, hogy a „hofiutáni-generáció" közössége belterjes, magát mentegette át évtizedeken keresztül. Közös jellemzőjük, hogy fénykorukban még rendesen gyurmázták rekeszizmainkat, de mára már nem tudtak megújulni.
Őket tovább csoportosíthatjuk önkritikával rendelkező és nem rendelkező humoristákra. Nevesítsük őket! Nagy-Bandó, Maksa, Éles István és még néhányan tudomásul vették az idő szavát, önszántukból léptek hátra az élvonalból. Aztán vannak, akik régi dicsfényük maradékát aktívan amortizálják megkérdőjelezhető színvonalú produkcióikkal. Gondolok itt a politikai lelkülettől fűtött régi motorosokra, Sas Józsefre és Gálvölgyire. Még ugyanezen csoporton belül külön elrettentő kategóriát érdemelne Markos György, aki a 'legaktívabb' egykori énjének maximális lejáratásában. A kezdetben szeszélyes, a végén inkább veszélyes évszakok eltűnésével szerencsére kiszorultak haknibirodalom háttérországába Ihos Kató néni és társai is.
A magyar humor ellaposodásáért nagymértékben felelős a kicsiny szemétdombon, limitált számú kiskakasként kapirgáló szerzői gárda, amelynek olyan prominensei vannak például, mint a krónikusan orbánfóbiás Farkasházy Tivadar. Érdemes egy ilyen unalmas, sótlan alaktól erőltetett poénoknál jobbat várni?
Na, ezt a garnitúrát kellene hatályon kívül helyezni. Milyen törekvések érhetők tetten? Páran az angol humort koptatják unos-untalan. Létezik a hazai humornak egy mucsai-tahó válfaja, emblematikus arcai Szőke és Badár (ebből azért lesz egy kisebb pengeváltás... - a Szerk.). Viszont az utóbbi években igazán értékelhető felvillanásai véleményem szerint csak a Bagi-Nacsa párosnak voltak.
De végül a Teremtő hosszú szenvedés és kiéheztetés után megkönyörült kishazánkon. Megadó keggyel felkínálta lábszárát mostoha sorsú kacarásztató iparágunk számára. Csettintett és lőn friss fuvallat, amelyet a Dumaszínházas sódersrácok hoztak az állott szagú, öreg humorheroldok, hahotabetyárok közé. A rangidősök közül néhányan fanyalogtak is rendesen, hogy ez a stand up comedy nem is humor. De bizony, hogy az! Ráadásul megbolondítva némi ungáréze szafttal gondoskodik arról, hogy a kényszeredett szájelhúzáson túl újra aktív izommunkát is jelentsen a nevetés.
A srácoknak szánt egysoros hozsannát leszámítva most a new age humornak egy olyan válfaját szándékozom népszerűsíteni, amely talán nem mindenki számára ismert. A könnyen terjedő, gyorsan fogyasztható kategóriában szeretném bemutatni a Susogós Mackókat.
Ez pedig nem más, mint a Comedy Central saját gyártású egypercesei, két idétlen plüssmacival a főszerepben. Szülőatyjuk Litkai Gergely. Brandon, a bandzsa barnamedve és Sanya, a jeges, akik a lakótelepi szubkultúra vagányai, s ráadásul az éveleji csatornakiosztó kalamajka miatt átmenetileg kénytelenek voltak szamizdat terjedni. Azóta már hivatalosan is meghonosodtak a neten. Ami kezdetben száműzetésnek tűnt, abból a végén előny lett, hisz így sokan megismerhették őket. Feltétlenül csalogassa elő a mackókat a böngészőkből az, aki vevő rövidke lélegzetvételű, fanyar és roppant módon pihent agyat igénylő humorbombákra. Jelige: kikapcsolták a telepen a gázt, a villanyt, a gravitációt - az agymenést pedig szerencsére be!
A lila és a lavórkék mackógatyás két medvencs gondoskodik arról, hogy képesek legyünk mindennapi botorságainkon nevetni, magunkat és környezetünket felismerni a szőrmókos görbe tükörben. Nézzük csak, mennyire átlényegül a házasság az ő interpretálásukban:
-Te, Brandon! Mi jó van a házasságban?
-Hát, valaki van otthon, amikor én nem vagyok... meg akkor is, amikor hazamegyek...
-Aha! Akkor... ha általában többet vagy otthon, akkor nem éri meg, mer... akkor úgy is van otthon valaki! Nem?
-Ja!...Végülis igen!
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
"A magyar humor évezredek óta kíséri és védi meg népünket - önmagától is -, még a leglehetetlenebb helyzetekben is átsegített bennünk a bajokon."
Maxxxl egyetértés, bevezetőben utalva rá.
Utaltam arra, hogy AZ A humorista generáció AKKOR nagyon is ütős volt!!!!!!
Boncz jó volt, de sajnos csak volt. És senki nem tudhatja, ha élne nem lenne-e olyan silány, mint a Markos........ Nagy-Bandót is imádtam. Imádtam a szocreál humorát, az egyszerű kiállását, a pajkosságát. Aztán sok-sok évvel később láttam tőle olyan szintén stand upra emlékeztető fellépést, amikor igencsak erőltetettek voltak az összekötései, de az volt a kisebbik gond, mert a poénok olyanok voltak, amelyeknél sokkal újabb és sokkal eredetibb példányok bukkannak fel a neten. Nagy-Bandó több kötete ott a polcomon:) A szőkebadármucsischerert mint egyszerű vagy bonyolult szelekcióját kicsit erősnek érzem!:))) A Bagi-Nacsáékat pedig azért emeltem ki, mert nagyon sok karaktert utánoztak szórakoztató módon, pár értékelhető felvillanásukban kicsit megidézték a humornak kellékekkel színesített kabarés dezsávűérzetét. Az angol humort magam is szeretem. Gálvölgyi pedig csak VOLT jó, régóta nem az! Fábry pedig sómen:) És leginkább ez volt a látószögem alapfelvetése, hogy vagy a csúcson kell abbahagyni, vagy meg kell tudni újulni. Pont arra utaltam, hogy ez leginkább a régen nagyon ütős humoristákra vonatkozik.Ha ez nem megy, akkor engedjük be a friss irányzatokat. Mivel ez egy objektivtásfüggő kategória, ezért továbbra is tartom, hogy a mai humor egyik legjelentősebb szegmense a sódercsapat. Kvázi felhívva a figyelmet, hogy a műfaj nincs temetve emeltem ki a mackókat. Az irigymirigyék humora azért nincs kiemelve, mert szerintem is annyira silány. Róluk egy szóban emlékeztem meg név nélkül: hahotabetyárok, akkor speciell pont rájuk gondoltam.
A Bagi Nacsánál pedig 1000% tudatossággal használtam a: értékelhető felvillanásai kifejezést. Például a médiacápának volt pár egészen jó epizódja. Nem vagyok feltétlen híve a sznobizmusnak. Véleményem szerint a humor legmarkánsabb és legvastagabb fokmérője, mennyire tudja megnevettetni az embereket. És jópár embert láttam már Bagiékon jókat kacarászni, egészen széles ikútartományba tartozó egyedek voltak:)
Hát igen, nem szakma:) Én is ismerek olyanokat, akik humoríróként ügyködnek ( pölö a Gálvölgyi sóban), amúgy még csak nem is mondanám, hogy különösen humorosak lennének:)))) De a szépségversenyeken is tuti, hogy nem a legszebb nők indulnak, ez már csak ilyen. Nézd meg, most én irogatok cikkeket, nem a legjobbak:)))) El viva sajtban a kukac!:))) Tózse üdv!