Boldogság Völgy

"Kapolcsolni" életforma. Ahogy már többször is leírtuk, a boldogságfüggőség maga a Völgy-esszencia. A Völgy pedig azzá tesz, itt maga a település, a táj és a környezet él, a helyiek, a helyi művészet és iparosság is él. Az udvarok zeneileg is sokoldalúbbak a kommersz fesztiváloknál - ám a koncertek előtt-közben él az egész forgatag. Nem falusi búcsúként - tartalmilag olcsó produkciót, árut nem látni. 

A Völgy sava-borsa, hogy hazavigyél egy szakajtónyi kultúrélményt. Mi hazavittük az Egyetemi, a Póka, a Petőfi, a Folk és a Jazz udvar, valamint a Mókuskert izgalmas zeneiségét, a templomi hangversenyek lélekemelő gyönyörűségét és a kézműves udvarok csodavilágát. 

Zöld Völgy

Az is szembetűnő, hogy nincs szemét! Áruban, szolgáltatásban sincs, de a szemét valódi értelmében sem. Környezetbarát poharak, tányérok, szelektív gyűjtés: igen, ez itt így van! Profin szervezett rendezvényen járunk, ahol sok az önkéntes is: jól megoldottak a karszalagok, a netes regisztrációk olvasása, a készpénzmentesség. Aki eljön, számtalan élmény mellett barátságot köthet egy gyermekbarát, állatbarát, környezetbarát rendezvénnyel!

Haladás Völgy

A boomerektől az Alfa-generáción át hömpölyög a tömeg, így nemcsak összművészeti, hanem "összgenerációs" is a fesztivál. Sokan mezítláb, a hippiromantikát megidézve - öltözködésben is -, sáros-poros lábbal barangolnak udvarról-udvarra. Apropó, tömeg. Már hétköznap, hét elején is szembesültünk ezzel, a nagysága pedig nem arányos az időjárással. Kedden éppen "nyakig sárban" tobzódott mindenki, csütörtökön verőfényes napsütésben, és mindkét esetben azt éreztük, a haladás egy önálló művészet. Autóval Kapolcson főként. A fesztivál "elzabrálja" az úttestet, felülírja a közlekedési normákat, formákat, és egyetlen szabályt hagy érvényben: autósként minden körülmények között figyelj az úttesten hömpölygő embermasszára... Este is, főként a "józan kígyókra". Hogy mennyire elveszti (?), elhagyja a közlekedési sztenderdeket a fesztiválozó, arra jó példa, hogy kisgyerekes anyukák léptek le és tolták elénk körülnézés, bárminemű veszélyérzet nélkül a babakocsit, miközben kanyarodtunk volna Taljándörögd felé.

S ha már közlekedés és Talján, picit bosszantó az út melletti parkolás, ami miatt a szemből jövő forgalom (pl. Csigabusz) nem fér el az úttesten, és percekig áll emiatt. A főutak menti, forgalmat sokszor akadályozó parkolásokat egyébként is jó lenne felszámolni, és faluszéli parkolási lehetőségeket kialakítani. Újat biztosan nem mondunk ezzel, valahol minden hasonló méretű, falvak közti fesztivál rákfenéje a parkolás. Anno bicóztunk Monostorapátiból, idén viszont hónapokkal a nyitás előtt elfogytak már a szállások a szomszédos falvakban is, így Zalahalápról jártunk be, ide a Csigabusz már nem jön ki (Tapolcára még bement). Ha már Csigabusz: a nevével ellentétben sűrűn száguldott a fesztiváljárat a települések között, nagy respekt érte!

Élhető-éltető Völgy

A legélhetőbb - minden szempontból - Vigántpetend volt. Nagy Tókert, kis udvarok, meghitt templomi környezet és számos kékes színű tábla jelezte, mit, hol találunk! Jééé, így is lehet!!! Kapolcson semmi hasonlót nem láttunk, pedig nem egy "tétel", és kis odafigyeléssel biztosan megoldható lenne, okafogyottá téve sokaknak a "Merre van a Mókuskert" kérdést. Lehet, volt rá "app"... A Poket-Petend-Papageno színhelyek, azaz a PPP már önmagában egy kisebb kivonata a Művészetek Völgyének, a negyedik P, azaz a parkolás pedig egyben az ötödik P. Parádés. És Priceless (hat!), ugyanis ingyenes! Szeretemhely, ahova jövőre várhatóan többször fogunk átruccanni.

Kultúrlétünket leginkább a kevésbé populáris színpadokra helyeztük, az ott fellépőket bárhol, bármikor hallhatjuk, ezért a néptánc-népzene-komolyzene triumvirátusát részesítettük előnyben. Ebből adódóan a FolkUdvar szinte napi bekukkantós volt, a Mókuskert a maga meghittségével és a keresés izgalmával szintén élményteli órákat szerzett, akárcsak a petendi és a kapolcsi katolikus templomok komolyzenei programjaikkal. Mindenek közül azonban a képzeletbeli dobogó csúcsára mégsem ezeket, hanem a taljándörögdi Egyetemi Udvart tesszük, ahol a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóitól egy felemelő és különleges előadást kaptunk: magyar költők verseinek feldolgozását a folkzene jegyében. S ha már dobogó, másodikra a Danubia Zenekar 150 év legjobb magyar zenéit feldolgozó templomi hangversenyét, harmadikra pedig a Z-Generáció népzenei frissességű bazseváját helyezzük.

Ehető Völgy

A Kék abroszos helyeket minden évben le akarjuk tesztelni, de ez mindig feszt előtt és után jut eszünkbe. Így maradnak az udvari egységek, köztük a jól bejáratott Kávéház (legjobb kávé, legjobb rétes), és a visszatérős folkudvari "kolbászos" hely, ahol nagyon ízletes volt a szarvashúsos és a kacsás kolbász. Az árak szinte mindenhol a horror kategóriát verdesték, a kolbász is 2600 körül volt, a lecsó közel 3000, de ittunk 1700-ért nagyfröccsöt, 800 Ft/deci boráron. De ami igazán kiverte a biztosítékot - és ez az utolsó napunk utolsó perceiben történt, picit befáradtunk már, és nem is néztük az árat... -, az a töki pomposként elhíresült kenyérlángos, magyarán nem egy gasztronómiai csúcstermék, hanem egy kemencés ujjgyakorlat, aminek alapváltozata (tejföl, sajt, nyomokban bacon és elvileg lilahagyma, amit mi nem találtunk a cuccban...) egyenesen a rablás kategóriájába sorolható a 2800 Ft-os árával.... Nem kell ezt választani - értjük és igaz is, csak a fene se gondolta, hogy egy szimpla kenyérlángos közel másfélszeres áron mozog egy jóféle éttermi napi menühöz képest... Ráadásul az elfogyasztása után tudatosult bennem, hogy a FolkUdvarban hagytam a túrázós bádogpoharamat, szóval kétszeresen is szarul esett. De örök igazság, fesztiválon sosem az árakat nézzük, hanem jól érezzük magunkat - bármi áron! 

Sorszám Völgy

A sorszámos programokról mind lecsúsztunk. Kezdtük volna a Zenélő busszal, ami egy szuper kezdeményezés, anno az Ördögkatlanon a Wombo Orchestrával volt hasonlóban részünk. A Taljánból induló buszra secperc fogytak el a sorszámok, akárcsak a legelső élménydózisként kipécézett S.Ö.R.-re (Shakespeare Összes Rövidítve). A taljáni templom 70 szerencsése (sorszámosa) láthatta, a kb 200 méteres sor(szám nélküliek) pedig "napozott" egy jót a felhőszakadás után... Így hát el is engedtünk mindent, ami sorszámos, maradt így is számos, sorban állást nem igénylő remekség.

És végül...

Kapolcs - sokadik - reneszánszát éli. Az összművészeti fesztivál programözöne, szélesre tárt kulturális spektruma borítékolta is a sikert: zene, színház, néptánc, újcirkusz, kreatív energiák kibontása - mindezt, sőt, ennél jóval többet adott élményként. Napközben és este is egyaránt vonzó volt, akár egy felfedezésre váró nő, aki nappal természetes szépségében ragyog, este pedig maga az érzéki sejtelmesség. Jövőre újra felfedezzük!

Ide kattintva megtalálod az összes írásunk és képes beszámolónk, amit az idei Művészetek Völgyéről készítettünk!