K. Sándor veterán a szakmájában. Évek óta gondnokként dolgozik, elvállal ezt-azt, tulajdonképpen mindent, amivel megkeresi napi betevő falatját. Valaha gázkazán kezelői végzettséget szerzett és az évek folyamán némi gyakorlata is lett benne. A sors furcsa fintora, hogy most mégis kertészként tengeti hétköznapjait, sövényt nyír, gondozza a füvet, néha még a fákat is permetezi, ha arra óhatatlanul szükség van. K. Sándornak nincsen nyelvvizsgája, nem látta még az Eiffel-tornyot és nem lébecol luxuskurvák között, egy-egy jó nap után inkább csak hű feleségének, Marikának az ölelésére számíthat. Feketén dolgozik, munkájáért még csak minimálbérrel sem honorálják, mégis dolgos, őszinte ember hírében áll.

H. Péter, azaz Petike magyar labdarúgó. 22 éves őstehetség tudja ezt mindenki róla a csapatban, sőt a helyi médium hasábjain gyakran pózol széles tökvigyorral. Petike ugyan futni nem tud, lényegében nem is akar, a labdakezelés nem erőssége, valljuk meg még csak cselezni sem képes. Az éjszakai életben viszont nagy király. Petike amolyan budapesti Cassano, tízesével habzsolja a nőket, a drága koktélok számára nem jelentenek akadályt, a szerencsejáték pedig....nos igen, a szerencsejáték a gyengéje. Persze Petikét mit sem zavarja ez, hetente párszor belebotlik a labdába és máris milliós tételek kúsznak a bankszámlájára.

K. Sándor fáradtan hétvégi pihenőjét tölti televíziója előtt, némi zsíroskenyérrel a markában. Elnyűtten ül otthon, de felpezsdül a vére, amikor a sportcsatornára szegezi tekintetét. Igen, szombat van a válogatott játszik. Az a válogatott, amelyet egykor édesapjával megcsodált, az a válogatott, amelyben valaha Puskás Öcsi, Czibor, Kocsis vagy épp Albert Flóri kergette a labdát. Az ellenfél Hollandia, a világ egyik legerősebb együttese, éppen utolsó állomásán a világbajnoki felkészülés előtt. K. Sándor jót derül magában, gondolja viccesen "Istók úccse, jól megadjuk nekik". Aztán K. Sándor szemöldöke felfelé mozdul, ergo nem igazán érti mi történik. A címeres mezben unottam baktató játékosokat lát, olyanokat, akiket még egy reumás csiga is lehajráz egy rövidke sprint alatt. K. Sándor döbbenten nézi a történéseket, itt bizony normális labdalevételt még hatvan dioptriás szemüveggel sem láthatna. Tetoválást persze lát szép számmal, abból van is bőven, de egy normális mélységi indítás se sok, annyit se tud szemügyre venni. K. Sándor jégbe fagyva ül régimódi komódján, minden pénzt megadna azért, csak hogy egy percre is magára húzza a reklámhirdetésekkel teletankolt nemzeti mezt. Nem adatik meg neki. Eközben Petike már várja az érkező társait, tudja jól mérkőzés után jár a jól megérdemelt pihenés. A szórakozóhely előtt várakozik, jéghideg Heinekenjét vadul prüszköli a szélrózsa minden irányába. Ez az este bizony a bulié, veresség ide vagy oda ma este éjszakázás lesz. A srácok kaptak egy hatost, de sebaj, a sportkocsi hangja meg a lányok negédes mosolya majd ellazítja a munkától megfáradt „sportolókat". Hiszen mindannyian tudjuk: munka után édes a pihenés.

(„Beszédes adat, hogy Koeman csapata több mint egy esztendeje nem rúgott egynél több gólt a mérkőzéseken. A 2009. április 1-jén a Málta(!) felett aratott 3-0-s diadal óta lejátszott kilenc találkozón mindössze négyszer volt eredményes magyar játékos. A 2009 óta megrendezett 12 összecsapáson 8 gólt szereztek a magyarok, de egyetlen játékos sincs, aki legalább kétszer talált volna be az ellenfél kapujába." /Nemzeti Sport/)