A Nemzeti Vágta egy rendezvény a budapesti Hősök terén, és annak közvetlen környezetében. A „Mi micsodában" megállná a helyét az esemény eme szűkszavú összefoglalója: a Vágta a lovas hagyományok, illetve a magyar városok és falvak ünnepe, melyet évente rendeznek meg. A verseny ötletadója és szervezője Geszti Péter.

A nagyöreg médiafenegyerek idén rendesen rátaposott a Trianon-megemlékezők tyúkszemére, ráadásul megannyi patával. Akadhatnak jó páran, akik úgy gondolják, hogy istenkáromlás a Hősök terét ezen a napon kisajátítani, ahelyett, hogy csendesen emlékeznénk, és telesírnánk a zsebkendőnket az elszakított országrészek után búsongva.

Nézzük, mit gondolnak a szervezők a „Nyeregbe Magyarország!" csatakiáltás mögé! Az esemény megfogalmazott céljai között szerepel, hogy történelmi környezetben fölelevenítse a huszárhagyományokat. A Vágta megkoronázását jelentő látványos és kivételes szépségű lóverseny mellett kiemelt szerepet kap a kultúra, a turisztika és a gasztronómia. E grandiózus fesztivál keretein belül lehetőség nyílik a résztvevő települések bemutatkozására. Folyamatos koncertprogramok és változatos műsorok színesítik a kínálatot a versenyt körülölelő hétvégén.

A papírforma szerint ez a galoppírozó parádé hozzájárulhat hazánk kulturális életének felpezsdítéséhez, arculatának alakulásához. Mi is lehetne kézenfekvőbb megoldás, hisz lovas nemzet vagyunk vagy mi a szösz?

Nálam azt hiszem eddig tartott a lelkendező tényismertetés, mert ettől a ponttól fogva a szkeptikusok táborát gyarapítom. Szóval lovas nemzet lennénk? Voltunk...voltunk... aztán ez a folyamat egyszer csak véget ért. Azóta azonban keletkezett egy évtizedekben mérhető nagy űr. Ahhoz éppen elegendő, hogy az ehhez hasonlatos látványlovaglásokat inkább keserédes nosztalgiázásnak lehessen tekinteni. Ez nem baj akkor, ha mindent a nevén nevezünk és nem próbálunk jelentéseket és értelmezéseket összemosni.

Annak gyanúját, hogy itt mégis némileg keverik a szezont a fazonnal, megerősíti a különféle lovas hagyományőrző körök tiltakozása, akik a lovaskultúra céltévesztő modernizálásával és show-elemek eltúlzásával veszni látják a lényeget. Bevallom, magam is úgy gondolom, hogy ez az esemény lényegében egy hangzatos alibi. Ha a szervezőket magam elé képzelem, akkor nem csillogó tekintetekkel nézek farkasszemet, hanem honi Dagobertekkel, akiknél HUF-jelek helyettesítik a pupillát.

Az nem vitatható, hogy minden olyan esemény, ahol a látogatóknak alkalma nyílik testközelből megtapasztalni a lovakat - legyen az egy érintés vagy csak szemlélődés -, lényegében hozzájárul ahhoz, hogy a magyar lovassport a hobbiszinten túllépve újra elfoglalja méltó helyét, de a cél ennek ellenére sem szentesít mindenfajta eszközt. A Hősök tere nem Lovi. Az oda felépített speciális - a tavalyi év folyamán „sikeresen letesztelt" - versenypálya arra alkalmas, hogy nagy tömegek állják körül, de veszélyes. Nem biztonságos sem a lónak, sem a lifegő huszáregyenruhába bújtatott lovasnak. Ez itt viszont másodrangú szempont, az első a látszólag meglehetősen nyereséges üzleti vállalkozás, amely frappáns módon találkozik a kényelmes nézőközönséggel. Ha Mohamed nem megy a lóversenypályára, akkor a lóversenypálya megy...? Badarság!

Úgy gondolom, anélkül hogy mélyebb tartalom és jobban körvonalazható szándék kapcsolódna az eseményhez, a Nemzeti Vágta így önmagában nem elégséges ahhoz, hogy az országimázst pozitív irányba formálhassa. De ha éppen csak ennyi a cél, megrendezni egy látványos tömegrendezvényt, akkor nevezzük is nevén, ez nem más mint egy harsány lovascirkusz.