Az egykori Levy Galéria Siófokon

Mindez 2010 januárjában történt. Ezzel a gesztussal azonban nem csak az alkotásokat, hanem őt, magát, Zolit is átvettem - mintegy 3 hónapot töltött lakásunkban, mivel kiderült, nem volt hol laknia. Hamarosan az is napvilágra kerüt, hogy Zoli Floridában élt, közel 30 évet börtönben. Kiválóan, rajzolt, fényképezett, tetovált, gitározott, és írt egy Biblia-vastagságú könyvet a kapitalizmusról, arról a világról, amit valójában sosem tudott elfogadni. Egy kései Marx lakott nálunk, annyi különbséggel, hogy sem haja, sem szakálla nem volt.

A történet '72-ben kezdődött, amikor is egy eldugott zempléni faluban, Rudabányán megszületett Zoltán. Ez a falu folt a kisfiú számára a világ, a földi paradicsom. Szülei azonban - mivel nem bírták a 'kommunizmust' - valahogy kiléptek Amerikába. A kissrác nagyszüleinél maradt egészen 6 éves koráig, a szülők emléke szép lassan ködbe veszett. Ekkor mód nyílott rá, hogy Zoli kijuthasson szüleihez Floridába. A papa vitte őt repülőn, s amikor Miami repterén szembesülnie kellett azzal, hogy vége a paradicsomi, falusi életnek, hisz nagypapa visszarepült a következő géppel, Zolika pedig már elfeledett szüleinek 'fogságában' autózott leendő otthonába, sokkot kapott. Egyszerűen képtelen volt feldolgozni a falusi csend és béke után azt a fergeteges nyüzsgést, ami Miamiban fogadta, de ugyanígy szülei is idegenek voltak számára.

Valahogy azonban mégis megszokott ott, mígnem nevelőszülőkhöz kellett kerülnie, mivel az Államok elvette őt szüleitől azon oknál fogva, hogy kommunista módon nevelték a kis Zolikát. Az új nevelőszülők hiába voltak keresztények, Zolikával erősen és hátrányosan kivételeztek saját gyermekeik javára. Az iskolában természetesen Zolit emiatt kinézték, csúfolták, merthogy kopott, kinőtt ruhákban járt. Így adta lopásra a fejét - aminek következménye lett az a megszakításokkal 30 évnyi börtön, melyben amerikai idejét töltenie kellett, s tetejére végül kitoloncolták az országból. Így került Siófokra, valami távoli rokonához télen, amikor ebben a városban - főként egy olyan ember számára, aki töri a magyart, zűrös múlttal rendelkezik - nincs munkalehetőség.

Így jutott galériámba a fentebb említett 2 alkotás, majd pár nap múltán Zoltán is teljes életnagyságban. Nálunk lakott, velünk evett, ha kellett és tudott, segített ezt-azt, s közben tetoválással keresett némi pénzt. Egyetlen büszkesége több mint 1millió Ft-os Armani öltönye volt, amit ki tudja, honnét szerzett, de Amerikából hozta magával.

Az amerikai börtönben töltött hosszú évei alatt írt egy könyvet, melyben leírja a kapitalizmust, bemutatva annak minden fonákságát, árnyoldalát, veszélyét, romlottságát. A könyv közel Biblia-vastagságú. Zoli ezen ismereteit nem könyvekből, filmekből szedte össze, hanem átélt tapasztalataiból, és ezért hitelesek számomra.

Jánosházán van egy birtokunk, egy kúriaszerű épülettel, melyben feleségem nagyszülei látták meg a napvilágot. Az épület, a hely már akkor is legalább egy évszázados volt. 2012-ben kertművelési segítséget kérve, elvittem oda Zolit. Amikor meglátta a házat, ennyit mondott: „Az Egyesült Államok nem létezett még akkor, amikor ez a ház már állt."

Azért én hozzátettem: Az USA alig 200 év alatt többet fejlődött, mint Magyarország az utóbbi ezer évben. Lehet ezt a megállapításomat kiröhögni, fikázni, megtapsolni, de a lényegen ezek nem változtatnak, és azt is tudjuk: mindennek eredője van. Persze az is lényeges, hogy Amerikába biztosan nem mennék lakni, de még kirándulni sem, s ennek nem a Tőke az oka.

Zoliról festmény is készült ATEL AIR 1. címmel.

ATEL AIR 1.

olaj-vászon, 70 x 50 cm, 2011.