Erdőn-mezőn járva, vagy éppen a hegyek között szebbnél-szebb növényekkel találkozhatunk, melyek színpompás virágukkal elkápráztatnak. Ilyenkor felébred bennünk a vágy, hogy leszakítsuk és hazavigyük. Több okból se tegyük ezt! Egyrészt, mert talán egy védett, kihalófélben lévő ritkaságra bukkantunk, másrészt pedig talán már az érintésétől is mérgező alkaloidák juthatnak a szervezetünkbe. Ilyen az alpesi sisakvirág is, melyet már a régi időkben is gyilkolásra használtak. A sisakvirág nedvét (fő hatóanyaga az akonitin) a csaták során a lándzsák és nyílvesszők hegyére kenték. A perzsa orvos, Avicenna ((980-1037) azt írta, hogy a nyílvesszőket a növény nedvébe mártották, hogy gyilkoljanak vele. Dr Antonio Guaineri a 15. században, az első orvosi szótárak egyikében, a „Praktikában" megemlíti, hogy a sisakvirág gyökerének nedvébe mártott nyílvesszőkkel kecskékre vadásztak Itáliában. A bálnavadászok szintén bekenték vele a lándzsájuk hegyét, hogy így eredményesebben juthassanak zsákmányhoz.

Az A. napellus méregként való felhasználásának története hosszú múltra tekint vissza, kétezer évvel ezelőttről is maradtak fent mérgezéses esetek, az ókori Rómától egészen napjainkig. Az ókori Rómában előszeretettel használták a sisakvirágot arra, hogy a bűnözőktől és az ellenségeiktől megszabaduljanak. A történészek egy része úgy véli, Claudius császárt is alpesi sisakvirággal mérgezték meg 54-ben. A tudósok egy csoportja a legújabb kutatások alapján afelé hajlik, hogy Szókratésznek sem bürökpoharat kellett kiinnia, hanem  A. napellust. A legenda szerint Kleopátra kígyómarás által halt meg, annak idején mi is így tanultuk, vannak történészek azonban, akik szerint Kleopátra halálos méregkoktéllal követett el öngyilkosságot, mely ópiumot, akonitumot és bürköt tartalmazott. Később az alpesi sisakvirágot betiltották, és bárkit, aki termeszteni merészelte, halálra ítélték.

VI. Adorján pápa (1459-1523) halála kapcsán is felmerült a sisakvirággal való mérgezés gyanúja, ami megalapozott lehetett, mivel elődjével ellentétben szigorúan takarékoskodott, és ez a pápai udvar által eltartott ingyenélőknek nem tetszett. Adorján függetleníteni akarta magát a külföldi uralkodóktól is, akik ezt nem vették jó néven, s talán egy kis sisakvirág-koktéllal álltak bosszút.

Az alpesi sisakvirággal való mérgezés filmrendezők és írók kedvenc témája. Megtalálhatjuk Shakespeare drámáiban és Sherlock Holmes történeteiben is.

A hatóanyag legnagyobb koncentrációban a növény gyökerében található, de a többi része is mérgező.

A mérgezés tünetei:

- Égető, bizsergető érzés a szájban, a nyelvben, a garatban, a nyelőcsőben, később az egész testben
- Émelygés és/vagy hányás, erős gyomorgörcsökkel járó hasmenés
- Rángógörcsök
- Látás- és hallászavar
- Hipotónia (alacsony vérnyomás)
- Az izmok bénulása
- Jeges érzés a vénákban

Az akonitin egyike a leghevesebb növényi mérgeknek, már 1 mg adagban is halálos lehet. 3-4 mg-nyi adagja rendszerint halálos. A mérgezés tartós szívproblémákhoz vezet, amennyiben a páciens túléli. A méreg bőrön keresztül is felszívódhat, ilyenkor az emésztőszervi tünetek elmaradnak, az érintett bőrfelületen bizsergés, zsibbadás tapasztalható, amely az idegek mentén továbbterjed, és idővel fellépnek a szív- és idegrendszeri tünetek.

Az orvostudomány jelen állása szerint gyógyszer általi közömbösítés nem lehetséges, aktív szén, hánytatás javasolt. Gyönyörködjünk a sisakvirágban, de közben ne feledjük, mindent a szemnek, semmit a kéznek.