Milyennek látod, hogyan jellemeznéd Szombathely kulturális életét?

Szombathely Magyarország legrégebb óta lakott városa, ez jelenik meg mindennapi életében, nyilván a kulturálisban is. Egy 2000 éves város, ahol mindig fontos volt a kultúra, azon belül is a hagyományőrzés: nagyon büszkék vagyunk római múltunkra, ahogyan a Szent Márton-i hagyományokra is. Ezenkívül napjaink kulturális értékeire is, mások mellett a hétvégén már 56. alkalommal megrendezett Savaria Nemzetközi Táncversenyre, vagy a Bloomsdayre, ami James Joyce híres regényének, a Ulyssesnek köszönhetően „feltette" Szombathelyt a világirodalom térképére. Ezek azok a dolgok, melyek összeadódnak és kiteljesítik a város kulturális életét. Nagyon nehéz időszak van mögöttünk, mert a Covid-járvány, majd az energiaválság is jelentősen érintette a kulturális- és közművelődési szektort. Minden elismerésem a szombathelyi közművelődésben, kulturális és művészeti életben tevékenykedőknek azért, hogy rendkívül kreatív módon reagáltak ebben a helyzetben, és tudtak élményeket adni a szombathelyieknek. Én azt hiszem, az elmúlt évek és az idei nyár történései alapján a várost nyugodtan nevezhetjük az „Élmények városának", hiszen rengeteg innovatív ötlettel, újszerű, kulturális attrakcióval hoztuk látótérbe és tettük élményközelivé a kultúrát.  

Van-e kulturális stratégiája a városnak, és ha igen, milyen célkitűzések szerepelnek benne, milyen innováció segíti a kultúra ügyét?

Nagyon sok stratégia készült az elmúlt években, írott és olyan is, amit nem vettettek papírra. Szombathely több kulturális összetevőtől lesz értékes. Meg kell vizsgálnunk, mi az, amire igény van, és mi az, amivel még változatosabbá tudjuk tenni kulturális életét, illetve turisztikai szempontból tudunk-e olyan kulturális élményt nyújtani, amitől még vonzóbbá válik. Ezt végiggondolva lehet egy hosszú távú koncepciót készíteni. A kulturális stratégia mindenképpen többpólusú, Szombathely ezen értékeit nem lehet felfűzni egyetlen dologra. Bőven van, amiről beszélhetünk és büszkék lehetünk rá. Ahogy említettem, 2000 éves városunkat meghatározza római múltja, de itt van az Iseum, az Isis szentély és az eköré épülő Isis-kultusz is. Már ez is érdekes lehet, ahogy az is, miként nevezhetjük Derkovits Gyula vagy Koncz János városának, hiszen a nemzetközileg elismert festőművész és a hegedűvirtuóz munkásságának bemutatása is mind-mind olyan témák, amiknek kiemelt helye van Szombathely kulturális életében.

Ez a jövő szempontjából is nagyon fontos, hiszen kiváló nemzeti minősítésű szimfonikus zenekarunk van, illetve úgy gondolom, a Szombathelyi Képtár lehetőségeit is használni kell. Ezek azok az értékek a Szent Márton-i hagyomány és az előbb felsoroltak mellett, amire építenie kell a városnak, és amiből kialakulhat egy hosszú távú stratégia. A másik kitörési pontunk a programturizmus, az, hogy milyen kulturális attrakciókkal tudjuk idehozni és itt tartani a vendégeket, a kultúrabarát turistákat. Nemcsak a Savaria Történelmi Karneválra gondolok, ami a város és egyben Közép-Európa legnagyobb históriás rendezvénye, s amire idén is 100 ezer ember látogatott el Szombathelyre. Ilyen rendezvény az országban nem nagyon van, ahol az összművészeti kulturális programok a hagyományőrzéssel és a tradícióval így tudnak összekapcsolódni.

A cél az, hogy nyújtsunk a fő turisztikai szezonban vonzó alternatívát más városokhoz képest. Ezért indítottuk el az Érezd Szombathelyt! programsorozatot, hogy a korábbi Tavaszi Fesztivál mintájára nyáron minden hétvégére legyen program a városban. Ugyancsak célunk volt, hogy ne csak az idelátogatók, hanem a szombathelyiek számára is minőségi kikapcsolódást nyújtsunk olyan, főként szabadtéri helyszíneken, amelyek kevésbé voltak bevonva a kulturális vérkeringésbe. Ilyen a Csónakázótó környéke, az Emlékmű, ami most lett felújítva, vagy éppen a Ferences Kert. A Történelmi Témaparkban pedig jóval több van, mint egy ballagási vagy egy esküvői helyszín. Az utóbbi három évben, amióta elindult az Érezd Szombathelyt! programsorozat, ez egy remek rendezvényhelyszín lett. A városnak kifejezett szándéka, hogy a következő években turisztikai pályázatokkal fejlessze a Témaparkot, látszik, ha program van, szívesen látogatnak ide a szombathelyiek. A Csónakázótóval ugyanez a helyzet, hiszen a hétköznapokon is sokan felkeresik, ha pedig rendezvény van, akkor mindenki megindul a város „zöld szívéhez". Idén is több esemény volt itt, például az Agora szervezett a Mesebolt Bábszínházzal közös programokat, a Ferences Kertben Hamvas Béla műveiből olvasott fel Prieger Zsolt és Kováts Tibor, de voltak itt népszerű piknikkoncertek is, valamint virágvásárral és óriási kvízpartival élénkítettük a Ferences Kert életét. Szombathely másik kedvelt szabadidős helyszíne, az Emlékmű megújult, itt nagy sikerrel működött a kertmozi, ami a város egyik legnépszerűbb szabadidős rendezvénye volt a nyáron. Egyben fantasztikus koncerthelyszín is az Emlékműdomb. Az Érezd Szombathelyt! még sok meglepetést tartogat, nekünk pedig a látnivalóink köré kell olyan programokat építeni, amikről az a vélemény alakul ki Szombathelyről, hogy ebbe a városba érdemes eljönni.

Melyik volt a legnagyobb kulturális projekt, amelyben szerepet vállalt a város?

Természetesen a Savaria Történelmi Karnevál. Nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik szponzorálják ezt az eseményt. A város ebben jelentős szerepet vállal, hiszen 70 millió forintot biztosítunk minden évben a megrendezésére. Idén is kiderült, hogy megérte, hiszen 100 ezer látogatója volt a karneválnak, és még a római istenek is kegyesek voltak hozzánk, hogy „távol tartották" az esőt.

Mi az az újdonság, amiben a város szerepet vállalt? A kérdésre egyértelműen a Bloomsday-t mondanám. A város elkezdte kiépíteni az esemény imidzsét, hogy legyen egy olyan kortárs művészeti fesztiválja, ami nemcsak a szombathelyiek számára, hanem a turisztikai szempontból idelátogatóknak is adhat élményt és tartalmat. Az idei Bloomsday-en már voltak budapesti vendégek is, akik számára fontos a kortárs művészet. Ebben jelentős kitörési pontja van a városnak, és nemzetközi jelenlétre, megjelenésre is lehetőséget ad. Egyre szorosabb az együttműködésünk a magyarországi Ír Nagykövetséggel; ahogy a Forbes Magazin fogalmazott, Szombathely a Bloomsday magyarországi fellegvára. Aki ott volt a kétnapos fesztivál idején a Rákóczi Ferenc utcában, a múzeumnegyedben, az láthatta, hogy rengeteg embert sikerült megszólítanunk. A város hosszú távú célja, nekem pedig szívügyem, hogy a szombathelyi identitás részévé váljon James Joyce és a Ulysses. Szeretnék köszönetet mondani a főszervezőknek, Prieger Szabolcsnak, aki már évek óta fantasztikusan bonyolítja le a rendezvényt, és Szántó Istvánnak, aki a Murális Műhelyt találta ki, ami alapján a Ulysses 18 fejezetét festik meg a város különböző épületeire a nagykövetség, az önkormányzat és a Leopold Bloom Alapítvány támogatásával, s teszik színessé, különlegessé az utcaképet. Az a célunk, hogy Közép-Európa legnagyobb szabadtéri kiállítása jöjjön ezáltal létre, ami szintén turistacsalogató lehetőséget jelent. A Bloomsday-jel a nemzetközi figyelem fókuszába került Szombathely, az idei Blum-napon Zürich és Párizs mellett városunk volt a kiemelt helyszín, az itteni események pedig az Ír Nagykövetségen keresztül eljutottak az ír közszolgálati rádióba és megjelentek Írország hivatalos oldalán, valamint az ír sajtóban.

Mekkora összeget fordít kulturális intézményeinek működtetésére Szombathely, és ez arányaiban, nagyságrendjében elegendő-e a többi hasonló méretű városhoz viszonyítva?

Veszprém Európa Kulturális Fővárosaként minden elismerést megérdemlő, nagyszerű rendezvénysorozattal rukkolt elő. Mi annak idején nem tudtuk elnyerni ezt a címet, s bár képviselőként tagja voltam akkor is a Közgyűlésnek, de nem voltam részese a programalkotásnak. Én biztosan másra helyeztem volna akkor a hangsúlyt, de ez maradjon meg a jövőnek, hátha lesz még alkalma a városnak pályázni. Hogy mekkora összeget fordít kulturális célokra a város? Ez az összeg meghaladja a másfél milliárd forintot, amit kulturális rendezvényekre, illetve intézményrendszerének működtetésére fordít Szombathely. Nem akarom összehasonlítani más városokkal, úgy gondolom, mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy ekkora összeggel tudjuk támogatni a helyi kultúra ügyét.

A kultúra motorja számos esetben a civil kurázsi, a civil elhivatottság, az értékteremtő közösségek léte. Hogyan segíti Szombathely városa a civil kulturális értékek térnyerését?

Az önkormányzat jelentősen támogatja az önkormányzati civil szervezeteket. Vannak az ún. külön soron támogatást kapó civil szervezetek, ezek között vannak művészeti csoportok, városrészi szervezetek. A művészeti csoportok számos koncertet, színházi előadást, közművelődési eseményt szerveznek, a városrészi szervezetek pedig értékteremtő, az adott városrész közössége számára fontos eseményt bonyolítanak le. Ebben tradíciót képvisel a Herényiek Háza Kulturális és Sport Egyesület, akik önerőből hozták létre a Herényi Virágutat, ami mára az egyik legjelentősebb rendezvénye lett a városnak. De a Gyöngyöshermán-Szentkirályi Polgári Kört is megemlítem, ami régóta működik. Örülök annak, hogy az újjászerveződő egyesületek, mint például a Derkovits Városrészért Egyesület is egyre több jelentős közösségteremtő programot indít a városrészen. A város összességében ezeket a szervezeteket évente 51 millió forinttal támogatja, ami szintén jelentős forrást jelent. Ezenkívül évente kiírásra kerül a Kulturális és Civil Alap, ami most lesz időszerű, mert szeptember végén írja ki a Kulturális, Oktatási és Civil Bizottság, és azok az egyesületek pályázhatnak erre a 12 millió forintra, amelyek külön soron nem részesülnek forrásban. Fontosnak tartom, hogy rendszeresen ülésezik a Civil Fórum, amin a város folyamatosan tájékoztatást ad a civil szervezeteknek a közügyekről, illetve arról, hogyan tudja őket még inkább bevonni a közös döntéshozatalba.

A kulturális paletta összetevőiből mi az, amiről úgy gondolod, lehetne benne fejlődni, lehetne fejleszteni?

Úgy kezdtem ezt a választási ciklust, hogy kerestem és találtam is a Szombathelyi Képtár állandó gyűjteményéről egy plakátot, amit kitettem az irodámba, és mellé került Derkovits Gyula portréja is, amit egy nagyon kedves barátomtól kaptam. Ugyanis azt gondolom, van egy fantasztikus intézményünk, a Szombathelyi Képtár, ami azért egyedülálló, mert ekkora méretű képcsarnok csak a budapesti Műcsarnok és a debreceni MODEM. Amikor ezt az épületet megálmodták, azt Derkovits Gyula szellemiségében tették. Az volt a vezérlőelv, hogy ha volt egy képzőművész szülöttje a városnak, akkor miért is ne építsünk ide egy képcsarnokot? Megtörtént, nekünk pedig nagyon sok feladatunk van, hogy ezt tartalommal megtöltsük. Szerintem jó úton járunk.

S ha már Derkovits Gyula, akkor fontos megemlíteni, hogy jövőre 130 éve lesz, hogy Szombathelyen született városunk posztumusz Kossuth-díjas művésze, aki előtt egy nagy kiállítással tiszteleg majd a város és a Szombathelyi Képtár. A képtár új tartalmakkal való megtöltése mellett kiemelkedően fontos a textil bemutatása. Büszkék lehetünk arra, hogy Közép-Európa legjelentősebb textilgyűjteményével rendelkezik, arra pedig különösképpen, hogy két héttel ezelőtt igazgatója, Cebula Anna a Magyar Művészeti Akadémia tagozati díját, a Cs. Szabó László-díjat is átvehette művészetelméleti munkásságának elismeréseként.

A kortárs képzőművészet megjelenítése okán visszatérek a Bloomsday-hez és James Joyce-hoz, ugyanis a Bloomsday-nek köszönhetően egy rendkívül izgalmas kapcsolat jött létre a város és a Leopold Bloom Képzőművészeti Alapítvány között. Erről az alapítványról azt kell tudni, hogy ma ők ítélik oda Magyarország vezető kortárs képzőművészeti díját. Ezt 2011-ben alapította John Ward és felesége, Mary McLoughlin azzal a céllal, hogy támogassák a magyarországi kortárs képzőművészetet. Szeptember közepén járt itt hivatalos küldöttség az alapítványtól, akik elhatározták, hogy önálló gyűjteményt hoznak létre a díjazott művekből, aminek állandó kiállításként a Szombathelyi Képtár adna otthont. Úgy tervezzük, hogy ez jövőre meg is valósul. Nagy lépés lenne, ha Szombathely ily módon felkerülne a kortárs művészet világtérképére!

Vannak nemzetközileg elismert művészeink, akiket alkotásaikkal a városi identitás részévé kell tennünk, főként, ha életük, alkotó éveik nagy részét itt töltötték. Ebben lépnünk, fejlődnünk kellett, ezért nagyon örülök annak, hogy Geszler Mária Kossuth- és Munkácsy-díjas keramikusművésznek, akinek a világ számos múzeumában vannak munkái, állandó kiállítása létesülhet a Szombathelyi Képtárban. Itt köszönöm meg a művésznőnek, hogy alkotásainak egy jelentős részét felajánlotta a városnak és boldog voltam, hogy az időszaki kiállításra, ami szeptember 22-én nyitotta meg kapuit, több százan jöttek el és együtt ünnepelhettük a művésznőt.

Fontos kell legyen a jövőben is a Szent Márton-kultusz további erősítése. Nem véletlen, hogy az idén rendbe raktuk Szent Márton kútját, ami évek óta nem működött. Nem titkolt célunk, hogy az egyházzal a jövőben a Szent Márton templom mellett működő Szent Márton Látogatóközpontot újra látogathatóvá tegyük. Meg kell említenem Feiszt György elődömet, akinek ez szívügye. Az ő alpolgármestersége alatt valósult meg Európai Uniós projektből. Jövőbeli cél, hogy a Szombathelyi Egyházmegyével közösen találjuk meg a módját, miként tudjuk hatékonyabban működtetni a látogatóközpontot.

Kultúra és Szombathely. Mi az, ami a kettő kontextusában akár városvezetőként, akár magánemberként elsőként eszedbe jut?

Elsőként a Savaria Történelmi Karnevál, ami nekünk, szombathelyieknek életünk szerves része. Mindig büszkeséggel tölt el, hogy milyen római múlttal rendelkezünk. Ha fel kellene tárni a várost, tele lenne régészeti leletekkel. Erről mindig szívesen beszélek, ha más városból érkezőkkel vagyok egy társaságban, ahogy szívesen beszélek a karneválról is, amelynek a legfőbb attrakciója a jelmezes felvonulás, amin a római kortól az egész történelmet végig kísérheti a látogató. Ugyanezt érzem a Bloomsday kapcsán, nekem ezért szívügyem ez az esemény is. A családi kötelékeim a Fő tér 40. számhoz kötnek. Mindig izgalommal vártam, hogy milyen kortárs, avantgárd performanszra vagy eseményre kerül sor. Az egy fontos kérdés, sőt, egyben küldetés is, hogyan lehet ezt társadalmasítani abból a szempontból, hogy mindenki számára élvezhető legyen. Úgy gondolom, egyre közelebb kerülünk ehhez, amit az idei rendezvény sikere is bizonyít.

Nem meglepő, hogy nehéz különválasztani esetedben a városvezetőt és a kultúrabarátot, hiszen civilként is szinte egybeolvadsz az eseményekkel. Jól gondolom ezt?

Igen, jól gondolod, valóban kultúrabarátnak érzem magamat, olyannak, aki nemcsak hivatalból, hanem magánemberként is szívesen megy koncertre, színházba és kiállításra.  De volt olyan esemény, amibe szinte szervezőként is beleolvadtam. A Nyitott Városháza programot és a Teraszkoncerteket együtt találtuk ki Prieger Szabolccsal és Kéner Balázs kollégámmal. Egyébként dr. Nemény András polgármester vetette fel annak ötletét, miként lehetne például teraszkoncerteket csinálni a Városházán, ami mára Szombathely egyik legnépszerűbb kisrendezvényévé vált. Ahogy a témaparki piknikkoncerteket is Grünwald Stefániával, a Savaria Turizmus Nonprofit Kft. ügyvezetőjével találtuk ki, hogy Provance-hangulatú koncerteket kellene tartani a Ferences Kertben. Ezeket is óriási érdeklődés övezte idén és tavaly is.

Szívesen vagyok ott minden eseményen, ha kell, akkor támogatom is, nem alpolgármesterként vagy önkormányzati képviselőként, hanem mint magánember. Nem tudom, mennyire köztudott, de Polgármester úr és az alpolgármesterek is fizetésük egy részét jótékony célra ajánlják fel, gyakran kulturális vagy közösségformáló eseményt támogatva. Esetemben idén ilyen volt a Lamantin Jazz Fesztivál, amit 100.000 forinttal támogattam. Szerintem csoda, amit megtesz a fesztivál szervezőcsapata, Tímár Péter fantasztikus dolgot hozott létre az elmúlt évtizedekben. Nagyon szeretem a jazzt, több koncerten is ott voltam, nyitástól egészen a jam session-ökig. Fontos, hogy ez a műfaj fennmaradjon, megmaradjon a városban, hiszen a Lamantin Szombathely egyik legszínesebb, nemzetközileg is bejáratott „kulturális exportcikke". Érdeklődőként is szoktam jazzkoncerteket látogatni, fantasztikus ez a műfaj, a zenei szabadság szárnyalása.

Szerintem az számít leginkább, hogy olyan dologért tudjunk tenni, amit igazán szeretünk. Akkor arra elsősorban nem munkaként tekintünk, hanem küldetéssé „nemesül". Én így tekintek erre a területre, a város kulturális életére. Városvezetőként és kultúrabarátként is küldetésem van abban, hogy fejlesszem, támogassam és előremutatóan változtassak rajta. Ha egy kicsit tudok ezért tenni, elégedett leszek.

Mi volt számodra idén a legklasszabb kulturális esemény?

Lebilincselő élmény volt, amikor az Emlékműnél a Savaria Szimfonikus Zenekar egy gyönyörű nyári estén, Szent Iván éjjelén játszott. Idén hivatásossá válásának 50. évadját kezdi a zenekar, ami Petró János alapító karnagynak köszönhetően vált professzionálissá. Régen a Szentivánéjek a szimfonikus zenekar koncertjével kezdődtek. Örülök, hogy több száz emberrel közösen élhettük át, hogy a felújított Emlékmű-domb a szimfonikusok koncertjével került felavatásra. A zenekar sokat lép fel külföldön is, büszkék is vagyunk rájuk. Februárban Dubajban voltak, ahol első magyarországi zenekarként négy alkalommal játszottak az InClassica International Music Festivalon, emellett Ausztriában is folyamatosan koncerteznek. A jubileumi évad 16 hangversenye - a második éppen most pénteken lesz a Bartók Teremben - pedig méltóképpen tiszteleg az alapító karnagy, Petró János szellemisége előtt.

Mint egykori amatőr színjátszó, miként látod Szombathely színházi életét?

Amikor amatőr színjátszó voltam, a városnak még nem volt kőszínháza, a Sportháznak és az MMIK-nak voltak csak bérletes előadásai, mint például a Csákányi László-bérlet és a Márkus Emília-bérlet. Szerintem Jordán Tamás fantasztikus színházat hozott létre, önmagában is óriási siker volt, hogy a Nemzeti Színház igazgatója Szombathelyen alapít színházat. Az ő személyisége, ars poeticája, művészeti, színházi életben betöltött szerepe, az általa a társulathoz hívott színészek és rendezők köre feltette Szombathelyt a színházi térképre. Ez az örökség a mindenkori igazgatónak komoly felelősséget fog jelenteni. Szabó Tibor egy rendkívül nehéz időszakkal kezdte igazgatóságát: Covid-járvánnyal és az energiavészhelyzettel. Mindkét esetben bekövetkezett az, ami az egész kulturális szféra számára a legborzasztóbb: ideiglenesen be kellett zárni az intézményt, és nem lehetett dolgozni. Ennek ellenére ma is nagyon jó színházba menni Szombathelyen és erre bátorítok mindenkit. Nagyszerű előadásokat láthatunk, hogy csak két példát említsek az előző évadból: a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig - a Forte Társulattal közös produkció idén három kategóriában nyerte el a 44. Színházi Kritikusok Céhe díjátadóján a Színikritikusok díját -, és Béres Attila rendezésében a Bolha a Fülbe óriási siker, folyamatosan teltházzal megy mindkét előadás. Mindenkit arra bátorítok, jöjjenek előadásokra és váltsanak bérletet, én már megtettem! Az idei évad az Óz, a csodák csodája című családi musicallel kezdődik, biztosan meg fogom nézni.

Hogy látod a város közművelődési intézményeinek helyzetét és fenntartóval való együttműködését?

Példaértékű az az együttműködés, ami a kulturális intézményeink között megvalósul Szombathelyen. Nagyon aktív a múzeumi élet, az országban az egyik legjobban működő múzeumi rendszere van a városnak. Csapláros Andrea múzeumigazgató kiválóan vezeti az intézményt, munkájának köszönhetően a Savaria Múzeum az ország legelismertebb intézményei között szerepel. Az idei Magyar Géniusz Vándorkiállítás, illetve a tavalyi Sisi-kiállítás olyan események voltak, amelyek nemcsak Szombathelyt, hanem a megyét és Ausztriát is megmozgatták. A kiváló szakmai munkához rengeteg pályázati forrást is sikerült elnyerniük. Ki kell emelnem, hogy az elmúlt évek legnagyobb kulturális intézményfejlesztése a Vasi Skanzent érintette, a Szima-malom 80 millió forintból újult meg, ezzel egy újabb kiállítótér jött létre.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár is rendkívül népszerű. Nemrég olvastam egy tanulmányt, hogy egyre jobban szeretnek a szombathelyiek könyvtárba járni és olvasni. Az intézmény nemcsak könyvtári funkcióját látja el, hanem közművelődési programok szervezésében is kiváló, és igazi közösségformáló helyként működik. Nagy öröm, hogy van érdeklődés a könyvtár iránt, hiszen duplájára emelkedett a látogatók száma az idei évben.

A város legnagyobb közművelődési intézményével, az Agorával ugyanez a helyzet, amely a sok funkciója mellett ellátja a városi média szerepét, illetve felnőttoktatás is indult ebben az intézményben. Olyan programokat nyújt oktatás, közművelődés és szórakoztatás téren, ami mindenki számára élményteli kikapcsolódást jelent, nemcsak Szombathelyen, hanem az egész megyében.

Milyen a kapcsolat az MMIK-val?

MMIK-val kapcsolatban szeretném megérni azokat a napokat, hogy az épület régi pompájában térjen vissza. Az egy rendkívül elhibázott dolog volt, hogy annak idején a megyétől és a várostól elvették ezt az épületet. A megye és a fenntartó szerv nem tudott ezzel mit kezdeni. Ezután az állam visszaadta a városnak működtetésre, de forrást nem adott hozzá, így sajnos egyenes út vezetett az épület romlásához, leépüléséhez. Nemény András polgármester úrral fontos célkitűzésünk volt, hogy rendezzük a helyzetet: ha az állam tulajdonolni akarja, akkor vagy biztosítson hozzá forrást, vagy tulajdonosként vegye vissza a működtetését is. Utóbbi mellett döntöttek. Nekünk az volt még fontos, hogy a Mesebolt Bábszínháznak biztos helye legyen az épületben, ahogy az ott működő civil szervezeteinknek is. Az utóbbi két évben az állam által megbízott cég nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az épület továbbra is kritikus állapotban van. 2023-ban egy alapítvány vette át a működtetést, ők láthatóan törekednek a felújításra és az együttműködésre. Kötöttünk egy hároméves szerződést, így a Mesebolt Bábszínház mindenképpen ebben az épületben működhet.

Ha kívánhatnál három dolgot a helyi kultúra ügyében, nevében, mi lenne az?

Ha érkezne a „jó tündér", akkor az első kívánságom az lenne, hogy jelentős forrásokat tudjunk a Ferences Kertre, a Történelmi Témaparkra fordítani. A belvárosban van, mégis nagyon jól elkülönülve, ahol sokféle kulturális, közművelődési eseményt tudnánk megvalósítani, kihasználva a park adottságait, amik hordozzák a tradíciót és a római múltat. Olyan helyben gondolkodunk, ahol a város előadóművészeti intézményei is fel tudnak lépni: a színház, a szimfonikus zenekar, illetőleg a bábszínház, ami most is bizonyította, egymaga is tud fesztivált csinálni a Témaparkban.

A második, hogy 2000 éves múltunkból minél több mindent meg tudjunk mutatni. Azt kérném a „jó tündértől", hogy annyi forrással rendelkezzünk, hogy az OTP Bankban üvegfelület alatt futó római kori víz- és csatornahálózat maradványaihoz hasonlóan minél több ilyen leletet tudjuk feltárni és megmutatni Szombathelyen. Ez óriási turisztikai lehetőség lenne a város számára, beleértve ebbe azt a mozaikpadlót is, ami az ország legnagyobb, összefüggő római kori antik műtárgyegyüttese, és jó lenne széles körben bemutathatóvá tenni a szombathelyiek és az idelátogatók számára. Úgy gondolom, a mozaikpadlónak nem egy raktárba helyezett „tepsiben" van a helye.

Végül a harmadik kívánságom az lenne, hogy a Mesebolt Bábszínháznak legyen végre önálló hazája. Egy szakmai téren rendkívül sikeres társulatról beszélünk, ami a város legkisebb, de az egyik legaktívabb intézménye. Rengeteg pályázatot és szakmai díjakat nyertek, ha valaki idejön játszani, az rengeteget fejlődik, a bábszakmai körök messzemenően elismerik az itt folyó munkát. Ha a „jó tündér" hallja szavunkat, akkor remélem, lesz olyan pályázat, aminek részeként megvalósíthatóvá válik a bábszínház önálló otthona.