Egy színházi előadás és bármely művészi alkotás akkor jó igazán, ha utána napokig benne maradunk, és akaratlanul is felidéződik bennünk egy-egy jelenet, dialógus vagy számunkra fontos rész. Pintér Béla Anyaszemefénye című zenedrámája pontosan ilyen. Nem véletlen, hogy a szombathelyi előadáson dugig telt a Művelődési és Sportház, sőt, a nagy érdeklődésre való tekintettel még pótszékeket is beállítottak. Hogy mi Pintér Béla elsöprő sikerének titka? Elsősorban az, hogy történetei napjainkban játszódnak, nekünk, rólunk szólnak. Olyan témákat feszeget, melyeket tabunak vagy szégyennek tekintünk, mégis bármelyikünkkel megeshetnek, hiszen az életünkhöz, emberi mivoltunkhoz tartoznak. Az ember gyarló, nem bújhat ki önmagából, Pintér Béla ezt nagyon jól tudja, és kiváló érzékkel képes művészetté transzponálni. A párbeszédei egyszerűek, közérthetőek, mégis hihetetlen mélységet rejtenek magukban. Kitűnő szimattal talál rá korunk égető és mindnyájunkat érintő társadalmi problémáira, és drámai köntösben a fricskát sem nélkülözve tárja elénk. Szókimondása az elevenünkbe talál, ki meri mondani azt, amit mi is gondolunk, de talán még megfogalmazni se merünk.

Az Anyaszemefénye 2019-es darab, sokan írtak már kritikát róla, ezért elsősorban a személyes benyomásaimat szeretném rögzíteni. Az Anyaszemefénye zenedráma, vagyis a cselekmény nem prózában, hanem énekben elbeszélve bontakozik ki előttünk. Bach, Vivaldi, Händel és Mahler művei alapján a zenéjét Pintér Béla állította össze. Drámai hatást kelt a komolyzenei dallamokhoz társított profán szöveg. A komolyzene általában emelkedettséggel párosul, hétköznapi szöveggé alakítva viszont olykor humorosan, máskor letaglózóan hat. Hallunk egy ismerős melódiát mondjuk Beethoventől, melyre pontosan illeszkedő szótagszámmal veszekednek, vágnak egymáshoz keresetlen szavakat, féltékenykednek, vagy éppen szexuális aktust tárgyalnak ki.

Az Anyaszemefényében Pintér Béla kedvenc témái bukkannak elő, a kereskedelmi tévék csillogó, hamis világa, a családok szétesése, a pénz és a hírnév hajszolása, a megromlott szülő-gyermek kapcsolat, a szeretetlenség, megcsalás, féltékenység, drogok. A darab a Katona József színházzal készült koprodukció, Jordán Adél és Nagy Ervin remekelnek benne. Jordán Adél Barna Brigittát (Giordano Brunella) alakítja, a Sztártévé műsorvezetőnőjét, aki napközben különleges vendégekkel találkozik, interjút készít, este otthon pedig szeretett férje és kislánya várja. Irigylésre méltóan sikeres élete egy ponton mégis tragikus fordulatot vesz, és minden elromlik. Az anya szemefénye egyrészt az anya szemét jelenti, mely elveszti csillogását, és elhomályosul, ahogy egyre jobban belemerül a drogok világába, és utal a gyerek-szülő kapcsolatra is, hiszen az anya szemefénye a gyermek, legalábbis elméletben.

Brunella esetében Krasznai Mercédesz (Stefanovics Angéla) a gyermek. Stefanovics Angéla kislányos termetével és hangjával élethűen meg tudja jeleníteni az önfeledt, ártatlan gyerekkorát élő Mercédeszt, aki még hisz a világ és az emberek jóságában. Jordán Adél élethűen és plasztikusan jeleníti meg, hogyan esik szét a drog hatására nemcsak a test és a lélek, hanem a teljes élet, ami aztán tragédiához vezet. A szeme fénye már nem a gyermek, hanem a drog lesz, mely minden mást felülír. Egy másik „szemefénye" is van a darabban, Sanyika (Fáncsik Roland), aki már szintén nem a szülei szemefénye, Lublói Kamilla (Pető Kata) és Taróczy Csongor (Pintér Béla) nem hajlandók hazavinni az otthonból a fiút,hiába könyörög sírva, ahová a betegsége miatt beadták, mivel nem fér bele az életvitelükbe a vele való törődés.

A történet Lí Pagoda Károly (szintén Pintér Béla) szunraku mester tanítására épül, aki azt mondja:

„Szunrakuban fátyolos bábmesterek mozgatják bábok, azaz emberek életét.
A bábszereplőket a mester támogathatja vagy éppen elgáncsolhatja.
S a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja."

A darabban valóban feltűnnek a fátyolos bábmesterek, ők mozgatják a díszleteket, mely lehet autó, asztal, ágy vagy mellékhelyiség, és képesek egyik percről a másikra megváltoztatni a helyszínt, például egy vendéglői asztaltól áttérni egy lakásbelsőbe. Pintér Béla nem használ sok díszletet, éppen ezért nyílik lehetőség a még többet kifejező színészi játékra, illetve teret ad a néző fantáziájának, vagyis a kevesebb sokszor többet mond elv érvényesül. Ott vagyunk mi is a színpadon a tévéstúdióban, Krasznaiék lakásában, az étteremben és a többi helyen.

A szabad akarat kérdésével is foglalkozik az Anyaszemefénye, vajon a görög drámákhoz hasonlóan külső erők határozzák meg a cselekedeteinket, vagy nekünk is van beleszólásunk? A gének, a társadalmi normák, a külső környezet, a hormonok és egyéb tényezők döntik el, hogy mit teszünk egy adott helyzetben, és a sorsunk elől nincs menekvés, vagy beleszólhatunk és saját akaratunkból dönthetünk? Mennyiben felelős például Brunella a sorsának tragédiába torkolló eseményeiért, dönthetett volna másként is? Ellentmondhatott volna már rögtön az elején Nyüvek Tamásnak (Jankovics Péter), nem fogadja el a drogot, és akkor nem indul el lefelé a lejtőn? És mi a helyzet Eszterrel (Fodor Annamária), a Sztártévé főzős-műsorvezetőjével? Ő is csak hagyta, hogy az események magukkal sodorják? Minden csak látszat, és  Taróczy Csongor sem az, akinek gondoljuk, hanem sokkal sötétebb erők laknak benne?

Fontos kérdések ezek, zenébe, humorba és tragédiába csomagolva. Örülünk, hogy a darab eljutott Szombathelyre is, és izgatottan várjuk Pintér Béla következő darabját, Az imádkozót.

SZEREPLŐK

Barna Brigitta (Giordano Brunella): Jordán Adél

Krasznai Mercédesz: Stefanovics Angéla

Krasznai Péter: Nagy Ervin

Lublói Kamilla: Pető Kata

Taróczy Csongor: Pintér Béla

Tóth Eszter: Fodor Annamária

Nyüvek Tamás: Jankovics Péter

Sanyika: Fáncsik Roland

továbbá: Hornyák Dóra, Nagy Krisztina, Berecz Csaba, Varga Attila

Zongora: Kéménczy Antal

ALKOTÓK

Bach, Vivaldi, Händel és Mahler művei alapján zenéjét összeállította: Pintér Béla

Zeneszerző, zenei vezető: Kéménczy Antal

Dramaturg: Enyedi Éva

Díszlet: Tamás Gábor

Jelmez: Benedek Mari

A jelmeztervező munkatársa: Horváth Kati

Videótechnika: Vella Péter

Grafikus: Bárány Dániel

Kellék: Gergely-Farnos Lilla

Énektanár: Berecz Bea, Bagó Gizella

Hang: Belényesi Zoltán

Fény: Horváth Virgil, Sári László

Videótechnikus: Németh Szabolcs

Fodrász: Fábián Orsolya / Bari Boglárka

Technikai munkatárs: Varga Attila, Berecz Csaba

A rendező munkatársai: Hornyák Dóra, Nagy Krisztina

Írta és rendezte: Pintér Béla