"Csak azok halnak meg igazán, akik után semmi nem marad" - Így emlékeztek október 23-ra Bükön
Képgaléria megtekintése2023.10.24. - 18:00 | Büki László 'Harlequin'
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulója alkalmából a Városháza parkjában, az "Elindultam szép hazámból" nevű Blaskó-szobornál tartotta október 23-i ünnepi megemlékezését Bük városa. Az eseményen köszöntőt mondott Majthényi László, a Vas Vármegyei Kögyűlés elnöke. Ezt megelőzően a Tarisznyások zenekar zenés-irodalmi műsorát hallhatta az 1956 hősei előtt tisztelgő közönség. Az ünnepi esemény zárásaként az emlékezés koszorúi kerültek az 1956-os szobor talapzata elé.
HIRDETÉS
Az ünnepi rendezvény szónoka, Majthényi László úgy fogalmazott, "1956-os forradalmunk a diktatúra elleni forradalom volt és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharc, mely XX. századi történelmünk egyik legmeghatározóbb eseményévé vált".
Felidézte: budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött október 23-án és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én. Ahogy a költő írta:
56-ban is volt nyár.
A túlélők mondják:
hosszú volt és forró.
A Corvin-köz
környékén a pesti srácok
egykedvűen rúgták a bőrt,
a porban verebek fürödtek -
de a forradalom láza már
ott vibrál a lelkekben, a vész
a jegenyék lombján pihen,
a levelek meg-megremegnek,
s macskakövek fogsora
cinkosan összekoccan...
Nem kell messze mennünk e sorok írójáért, hisz Bence Lajos Lendván élő, muravidéki magyar költő vettette őket papírra, Nem ötvenhatban kellett volna kezdeni.... címmel.
"Az október 23-i budapesti tömegtüntetésen a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkelés bontakozott ki. Ez a kormány bukásához, az ország területén már akkor is állomásozó szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához, és az ország demokratikus átalakulásához vezetett. November első napján az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonulásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésből és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen" - idézte fel a történelmi eseményeket Majthényi László.
"Ahogy jöttem, Sajtoskál felől egy ukrán rendszámú mikrobusz jött előttem, és arra gondoltam, mennyi mindent tanulhatnának ők is a mi történelmünkből. Hiszen azok, akik 1956-ban merték hallgatni a Szabad Európa Rádiót, visszaemlékezhetnek arra, hogy a rádió azzal biztatta a magyar szabadságharcosokat, hogy a Nyugat segíteni fog nekik. Az eredményét ismerjük ennek a segítségnek... Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott szabadságharca gyorsan elbukott. A harcokban a titkosítás alól feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 669 szovjet állampolgár esett el. A sebesültek száma magyar oldalon 19226 míg a szovjet oldalon 1540 fő volt. Ez rendkívül érdekes adat. Ugyanis amikor a szovjetek először elkezdtek Budapest utcáin tankokat használni és a magyar tüntető tömegre lőni, a háborúskodás és a rendfenntartás minden szabályát felrúgták. Nem volt még itt a gyalogságuk, páncélosaik voltak és gyalogság nélkül rohanták le a magyar forradalmárokat, ennek is köszönhető, hogy több mint 13-szorosa a magyar emberveszteség. A forradalom következményeként kb. 250.000 magyar hagyta el az országot Nyugatra menekülve.
Itt van mögöttünk Blaskó Lászlónak a szobra, amely - nagyon bölcsen polgármester úr és a testület döntése alapján - az eltávozóknak állít emléket. Annak a kb. 250.000 embernek, akik nagyrészt a nyugati határon, kisebb részt a déli határon, a volt jugoszláv határon távoztak szülőföldjükről, szülő hazájukból. 67 év távlatából, ha vizsgáljuk ezt a 250.000 veszteséget, nyugodtan elmondhatjuk, hogy egymillió ember hiányzik Magyarországról. Persze többségük gyökeret eresztett a befogadó országban és értékes életpályát futott be, de a kapcsolatuk, mint a nemzet részei, mint állampolgárok, megszakadt a hazával.
1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép megtorlását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte, de hiába" - folytatta az ünnepi szónok.
"A forradalom leverését követő évtizedekben tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak kellett az akkori tevékenységet bélyegezni. 1989. óta elmondhatjuk, hogy a forradalom kitörésének napja nemzeti ünnep hazánkban. Történelmet fordító időszak, a történelmi események pedig igazán csak a személyes átélés, a közvetlen és közvetett tapasztalatok alapján válnak a valóságban is életünk és gondolkodásunk részévé. Albert Camus francia filozófus szerint a mi forradalmunk tette lehetővé, hogy az oly sokáig megcsúfolt igazság, a meztelen igazság robban a világ szeme elé.
Vajon mit jelent nekünk, a ma emberének, milyen tanulságot jelent ez a forradalom? 1956-ban megtanultuk és a világ elé tártuk az alapigazságot: egy országot, egy társadalmat nem az ideológiák határozzák meg, nem a dogmák és az elméletek minősítik, hanem a szabadság megléte, annak mértéke vagy hiánya" - emelte ki a vármegyei közgyűlés elnöke.
"A forradalom november 4-én meghalt, leverték, de tudjuk jól, hogy csak azok halnak meg igazán, akik után semmi nem marad. Nagyértékű örökség, nemzetünk jövőjének felelőssége maradt mindannyiunknak 1956-ból. Vannak napok és hetek, amelyek kitörölhetetlenek az emberek tudatából, és egy nemzet kollektív emlékezetéből. Az '56-os magyar forradalom és szabadságharc ezen időszakok közé tartozik. Nem feledjük '56 üzenetét, nem lehet hagyni és nem szabad kiirtani a magyar szívekből azt a szellemiséget, amelyet '56 hagyott örökségül.
Október 23. jelkép számunkra, ezért kiáltották ki hazánkban 1989-ben ezen a napon a köztársaságot. Ezért határozott úgy az országgyűlés 1991-ben, hogy e nap hivatalos nemzeti ünnep legyen. Építsünk hát valódi házat, hajlékot a Kárpát-medencében, olyan házat és hazát, ahol velünk együtt otthon van a szabadság, a tiszta erkölcs, az emberi lélek. Óvjuk magyarságunkat, óvjuk a vasi földhöz kötő gyökereinket, óvjuk gyermekeinket" - zárta lélekemelő gondolatait Majthényi László.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás