A helyi civil szervezeteknek adható rangos elismerésben részesült az idei Szent Márton-gálán - a Capella Savaria mellett - a Savaria Legio Hagyománykutató, Hagyományőrző és Ismeretterjesztő Egyesület, azaz a Legio XV. Apollinaris Cohors II. Egyesületként 2024-ben ünneplik alapításuk huszonötödik évfordulóját, negyedszázados visszaemlékezésre azonban az idei év is adott okot: éppen most huszonöt éve, hogy a Legio létrehozásának ötlete megfogant. Ennek kicsit szokatlan - és vélhetően kevesek által ismert - hogyanjáról is beszélt az egyik kezdeményező és alapító tag, a legiosként évről évre felvonuló Feiszt György a saját 2023-as karneváli „szerepeit" bemutató minisorozat záró részében. 

Feiszt György: Európa-szerte több helyen vannak olyan helytörténeti programok, amelyek időről-időre bemutatják az adott város históriáját. Az egyik leghíresebb ilyen éppen Szombathely testvérvárosának, Kaufbaurennek évente júliusban megtartott rendezvénye, a „Tänzelfest", ahol az elsősorban iskoláskorú jelmezesek megjelenítik a város alapítását és történetét a Miksa császártól kapott privilégiumtól kezdődően egészen a XXI. századig.

1998-ban egy ilyen testvérvárosi küldöttségben több önkormányzati képviselő is jelen volt - köztük jómagam is -, és akkor hazafelé, a buszon utazva azt mondtuk magunknak: „nem igaz, hogy nem tudjuk megcsinálni végre mi is!" Tudni kell, hogy alapvető különbség van a mai és a hatvanas évekbeli Karneválok szervezése között. Annak idején egy olyan politikai döntésről volt szó, amelyben a Vas Megyei Tanács játszotta a főszerepet, és - ahogy azt egykori résztvevők el tudják mondani - tanácsi döntést hoztak arról, hogy például a cipőgyárnak vagy a posztógyárnak milyen módon kell részt vennie a Karnevál megvalósításban. Ez elsősorban az anyagi hátteret jelentette - erről tettem említést az akkori karneváli programok megszűnésének okairól beszélve is -, így például a cipőgyár gyártotta a szereplők lábbelijeit, a posztógyár biztosította a Karnevál szereplőinek a ruházatát stb. Ez ma így nyilván nem történhet meg, a szponzoráció a várostól függ.

Ebből kiindulva mi civil alapokra szerettük volna helyezni a dolgot, és az akkor, azaz huszonöt évvel ezelőtt a buszon utazók köréből később megalakítottuk a Savaria Legio Egyesületet. Ez tehát egy civil társulat, ami egyesületként van bejegyezve.

Akkor ha jól értem, a Legio létrehozásához vezető elhatározás egy kaufbaureni buszút során született.

F. Gy.: Ez volt az, ami kiváltotta az Egyesület alakulását. Kezdetben mi a saját pénzünkből készítettük a felszerelést: akkor ez hatalmas összeget jelentett - háromszáz ezer forintba került, hogy a kézi kovácsolású gladius, azaz a római katona kardja, sisakja, páncélinge eredeti anyagokból, és ne plasztikból készüljön el. Egyébként egy ilyen felszerelés, amelyet a római katona magára ölt, körülbelül harminc-negyven kilogramm, úgyhogy ebben vonulni komoly fizikai teljesítmény. Nem véletlen, hogy több európai legiós találkozón, ahol jelen voltunk, példaképpen állítottak bennünket a résztvevők elé. Az a legiós, páncélos katona, aki ma végigvonul Szombathely belvárosán, éppen úgy van öltözve, ahogyan az I. században, a császárkor elején a római katonaság is öltözött, a legiósaink az eredeti fegyvereknek megfelelő eszközökkel rendelkeznek.

Ehhez annak idején nagy segítség volt egy európai uniós pályázat, amelyből a város létre tudta hozni a ma már Történelmi Témaparkként ismert helyszínt a Ferences-kert területén. Ahogy az a pályázatoknál lenni szokott, nem kaptuk meg a teljes pályázati összeget, és így annyi valósult meg, amennyi az akkor rendelkezésre álló összegből biztosítható volt. De arról, hogy mindez mennyire korhű és autentikus, akkor győződhettem meg, amikor éppen a legiós tábor építésén dolgoztunk, és ott fékcsikorgások közepette megállt egy fekete autó, kiszállt egy férfi és bemutatkozott: ő a ljubljanai régészeti intézet vezetője, és elmondta, hogy nem is tudta, hogy I. századi legiós tábor még létezik Savariában. Ebből tudtuk meg, hogy biztosan jó az, amit építünk, hiszen a hozzáértő szakember is korabelinek vélte.

Az sem véletlen, hogy a Carnuntumban, a Bécs melletti legióstábor-rekonstrukcióról készült filmekben is a Savaria Legio vonul, hiszen Ausztriában is elismerik, hogy a mi öltözetünk, katonai felszerelésünk valóban olyan, mint amilyen ezerötszáz évvel ezelőtt használatban lehetett. Miután egyesületalapításhoz jogilag minimálisan szükséges tíz ember kinyilatkoztatta a vállalt közös célt, megtörtént a cégbírósági bejegyzés. A dolog másik része viszont a vállalások „látható" megvalósítása volt: mi eredetileg mindössze annyit terveztünk, hogy felvonuljunk Szombathelyen. Óriási volt a meglepetés - nekem is elállt a szavam -, amikor az első alkalommal kinyíltak a kapuk, kivonultunk, és ezrek álltak az utcán: mi sem gondoltuk, hogy ennek lenne bármilyen vonzereje!

Emlékszem magam is: amikor az ezredfordulón újraindított Karnevál előtti napokban a későbbi felvonulást, illetve annak az útvonalát elpróbálva végighaladtunk a belvároson - jelentkeztem önkéntes jelmezesnek -, habár az utcán az emberek eleinte nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel, de az arcokról a kíváncsiság és az érdeklődés is leolvasható volt már a felvonulás próbái alkalmával is.

F. Gy.: Egyrészt létezett a nosztalgia - még ha mindenkinek más is ragadt meg az emlékezetében a hatvanas évekből -, másrészt ne feledjük, hogy a Karnevál - hasonlóan a táncversenyhez vagy a Bartók Fesztiválhoz - egyfajta védjegye is a városnak, de említhetnénk itt a sajnos azóta megszűnt nemzetközi röplabdatornát, vagy a Lamantin Jazz Fesztivált is. Egyvalami azonban egyértelműen bebizonyosodott: a Savaria Történelmi Karneválhoz fogható programot, vállalást civil kezdeményezés nélkül, pusztán „hivatalból" nem lehetséges megvalósítani.

Cikkünk először 2023. december 22-én jelent meg lapunkban! 

A sorozat előző fejezetei:

Karneváli utózönge - Feiszt György hármas szerepben I. rész

2023.10.02. - 00:45 | Szőnye Ildikó - Nyitókép: Leila

Immár bő tíz éve nyugalmazott főlevéltáros, aki összesen közel egy évtizedig volt Szombathelyen alpolgármester is, de számtalan más tisztség, cím birtokosaként is segítette és segíti a város és a (vár)megye kulturális életének kiteljesedését. Személye ugyanakkor kezdettől elválaszthatatlan az ezredforduló környékén újraindult Savaria Történelmi Karneváltól is. Aki pedig az idei programsorozatot figyelemmel kísérte, ezúttal háromféle szerepben is találkozhatott Feiszt Györggyel a Ludi Savariensis MMXXIII. során: ez a mini cikksorozat e „hármas karneváli identitást" igyekszik bemutatni.

Karneváli utózönge: Feiszt György hármas szerepben - II. rész

2023.11.15. - 18:00 | Szőnye Ildikó - Fotók: Vasi Múzeumbarát Egylet

Szombathely első püspöke, a XVIII. század végén reprezentatív püspöki palotát, katedrálist és szemináriumot is építtető Szily János nem egyfajta megalomán figura volt, aki így akart volna magának emléket állítani: kevesen tudják, hogy kulturális téren is igen aktív volt. Szily megrendelésére készült Magyarországon az első városmonográfia is! Erről is beszélt Feiszt György, amikor - a hármas karneváli szerepét bemutató minisorozat második részében - arra a kérdésre válaszolt: miért vállalta örömmel a felkérést, hogy vezesse a Szombathely monográfiáiról szóló, karneváli előprogramként zajlott műhelybeszélgetést?