- Tavaly is marha sokan voltak... - jegyezte meg az egyik helyszín kiszolgáló személyzetének tagja, látva a folyosókon hömpölygő tömeget. E velős megfogalmazású bennfentes információ is mutatta a rendezvény sikerét.

A Savaria Múzeum előterében egy hatalmas kitömött strucc - szájában patkóval - fogadta a látogatókat. Hogy mit keresett az előtérben, arról dr. Nagy Zoltán néprajzkutató, dr. Kiss Gábor régész és Dankovics Róbert preparátor tartott előadását, Mindent a struccról címmel. A strucc évszázadokon át kedvenc címerállatként szerepelt, Vas vármegye címerében is megtalálhatjuk a csőrében patkót tartó futómadarat. Ez az ábrázolás onnét származik, hogy a közhiedelem a struccot mindent felfaló madárnak tartotta, úgy gondolták, még a vasszöget is elfogyasztja. Ezt az elképzelést megerősítette egy, a numídiai háborúk idején történt esemény is. Jugurtha király csapatai ugyanis struccháton harcoltak a római lovas hadsereg ellen, és könnyűszerrel legyőzték a sivatagai homokban idegenül mozgó rómaiakat. A monda szerint a struccok megették a lovakat, csupán a patkójuk maradt meg a csőrükben. Ezért találhatjuk meg a középkori vasműves céhek címereiben a csőrében patkót tartó struccot. Természetesen ma már tudjuk, hogy a strucc, latin nevén Struthio camelus elsősorban növényevő állat. Az emésztés elősegítéséhez viszont fogyaszt nagyobb köveket, téglákat vagy akár vasdarabot is, hogy aztán a zúzógyomorba kerülve, megőrölje a táplálékot. Nagy Szent Albert a XIII. században kutatásokat végzett, hogy vajon valóban vassal táplálkoznak-e ezek a nagytestű madarak, de semmi ilyesmit nem tapasztalt. Egy másik struccal kapcsolatos félreértés, hogy a madár veszély esetén a homokba dugja a fejét. A struccok csoportosan élnek, egy hím több tojóval tartózkodik együtt. A nőstények közös fészekbe rakják tojásaikat, amit a hím készít el. Egy-egy fészek akár három méter átmérőjű is lehet. Nappal a domináns tojó, éjszaka a hím kotlik rajtuk. Hogy környezetével egybeolvadjon, még a fejét is lehajtja, ami olyan hatást kelt, mintha homokba dugta volna, holott erről szó sincs. A leggyorsabb futómadarunk, méltán nevezhetjük annak, hiszen sebessége eléri a 60km/órát, másik érdekessége, hogy társulnak más növényevő állatokkal, például zebrákkal vagy antilopokkal. A strucc tehát nem az a misztikus madár, amilyennek valaha elképzeltük, hanem nagyon is hús-vér élőlény. Húsáért, tojásáért, tollazatáét tenyésztik is.

Színek a természetben címmel Dr. Szél Győző a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának muzeológusa és rovarásza fizikai és kémiai kísérletekkel mutatta be a természetben rejlő csodákat. Kisebb és nagyobb gyermekek, felnőttek figyelték áhítattal a különböző kísérleteket, gyönyörködtek a környezetünkben lévő színpompás világ rejtelmeiben. Érdekes megfigyelni, hogy például ha meggyújtjuk a nemesgázokat, mennyiféle színben világítanak, vagy mondjuk a mezei csorbóka színe hogyan alakul át ultraibolya megvilágításban. A múzeumok éjszakáján a természettudomány szerelmesei kedvükre csemegézhettek a színvonalas előadásokból, a késői óra ellenére érdekfeszítő szellemi kalandban lehetett része mindazoknak, akik vállalták a kihívást.

Csaknem mindenkit megállított a régi amatőr fotósok képein megörökített Szombathely. Látványos számítógépes bemutatóban peregtek az árvíz, a régi Fő tér és más helyszínek felvételei. Az alagsori restaurátor műhelyben szakmai kulisszatitkokról lebbent fel a fátyol.

„És lőn világosság" - Az éjszakai látogatáshoz kapcsolódott a rögtönzött kiállítás régi világítóeszközökből és a Könyvtár több száz éves bibliáinak fametszeteiből.

A Római kőtárban FÉNY-SÖTÉTSÉG, SZÜLETÉS-ELMÚLÁS gondolatkörre fűzött kiállítás született a temetkezési szokások régészeti emlékeiből. A kőtár előterébe grafikai technikákat próbálhattak ki az érdeklődők.

A díszteremben Torjai Valter tárlatvezetésével egy szenzációs, Dunántúlon párját ritkító kiállítást lehetett megtekinteni Bernáth Aurél, Bortnyik Sándor,Albrecht Dürer, Ferenczy Károly, Mednyánszky László, Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József és Alfred Sisley soha ki nem állított remekműveiből, melyek Vas megyei magángyűjteményekből származnak.

A Vas Megyei Levéltár régi épületében feltárult a börtönajtó, az egykori vármegyei börtön celláit lehetett megtekinteni.

- Kicsit rémisztő volt - mondta némileg megszeppenve egy kisfiú, ahogy felért a lépcsőn börtönlátogatás után, mosolygásra késztetve a bebocsátásra várókat. Az alkalmi porkoláb szenzációs alakítást nyújtott hatalmas kulcsait csörgetve, göthösen köhögve, mint aki egész életét a nyirkos pincében tölti. Korhű volt jelmeze, tökéletesre kidolgozott előadása magával ragadta a látogatókat. Visszajáró börtönlátogatók is voltak csoportunkban, akiknek eszerint olyan élményt adott a korábbi látogatás, hogy visszatértek "nosztalgiázni".

Vezetett sétát lehetett tenni az új levéltárban, az anyakönyvi kutatás, a veszélyeztetett levéltári kiadványok megmentésének műhelytitkaival ismerkedve.

A Smidt Múzeumban kincses labirintus várta a gyerekeket játékos feladatokkal, a felnőttek pedig gyógynövény- és tea bemutatón bővíthették ismereteiket.

„Fogadj örökbe" - a Smidt Múzeumért Alapítvány kampányt indított a műpártolók támogatását kérve az 1776-ban, Nagyszombaton kiadott Pázmány Péter: Hodegus igazságra vezérlő kalauzának, a Sukorói faládikónak és két 1858-as orvosi esettanulmánynak a restaurálásához. A faládikó perselyként szolgált, az 1848-as szabadságharc ideje alatt ebben gyűjtöttek adományokat Kossuth felhívására.

Olyan széles kínálat fogadta a „Múzeumok éjszakáját" végigkóstoló látogatót, hogy szinte embert próbáló feladat volt akár csak a főbb állomáshelyek végiglátogatása. Köszönet a szervezőknek a magas színvonalért, a vendégszeretetért és fáradhatatlan helytállásukért.