Személyes ambíciód vezérel, vagy inkább a megrendelők kérnek fel arra, hogy rendezőként és színészként is részt vegyél egy előadás sikerre vitelében? 

Legutóbb, ahogy többnyire ez lenni szokott az esetemben, a Budafoki Dohnányi Zenekar felkérésére rendeztem meg Pierre Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregényét, és agitáltak arra is, hogy játsszam el a férfi főszerepet és mivel tudatosan szeretem kettéválasztani a két „szerepet", ezért kizárólag rendezőként vettem részt a produkció létrehozásában.

Milyen lehetőségekkel és korlátokkal kellett szembenézned, amikor a darabot a a Müpában színpadra állítottad? 

A Müpában több előadásban is volt már módom részt venni, így a hely szellemisége már korábban is többször megihletett. Ugyanakkor figyelembe kellett venni, hogy a Müpa Hangversenyterme nem kifejezetten színházi tér, ezért azt Árva Nóra díszlet- és jelmeztervező segítségével színházivá kellett varázsolnunk. Azt gondolom így is sikerült a történetet érvényesen elmesélni annak ellenére, hogy a darab intimitása egy jellemzően kisebb térben tud még inkább megmutatkozni. Figyelembe kellett vennem a megrendelők által kért azon korlátokat is, hogy például meztelenséget ebben az alapjában véve mélyen erotikus drámában csak jelzés szintjén ábrázolhattuk, és nem élhettünk olyan tipikusan színházi eszközökkel sem, mint a füstgép használata, amelyek megszokottak egy színházi épületben. Azokat a képeket, hatásokat, amelyek a Müpa atmoszférájával nem férnek össze, ki kellett váltani valamivel, ami a lehető legjobban visszaadja azt az érzéki pezsgést, ami a művet alapjaiban átszövi. Türelemre és higgadtságra volt szükség ahhoz, hogy megugorjunk minden felmerülő akadályt és mindent az előadás sikerének rendeljünk alá.

Fotó: Marcali Gábor

Hogyan teremthető összhang akkor, amikor eltérő minőségekből kell egységet kovácsolni? 

Valóban a másik jelentősebb kihívást az jelentette, miként tudom a nagyobb előadóművészeti ágakat egységben tartani. Ebben a rendezésben egyszerre volt jelen a színház, a tánc, az opera, a komolyzene, ezekből próbáltunk egy új adaptációt színpadra álmodni, melynek során egy igazi összművészeti előadás jött létre. Tulajdonképpen mintha egy új opera született volna. Úgy érzem, sikerült elérni, hogy a levélregény és Mozart zenéje egyensúlyba kerüljön. A két szerző egységben tudott megszólalni, köszönhetően Turcsányi Ildikó munkásságának is, aki mind prózai, mind zenei értelemben véve csodálatos könyvet írt számunkra. A sikert pedig az is bizonyítja, hogy a közönség megelőlegezett bizalmának köszönhetően már januárban elfogyott az összes jegy, és a nyilvános főpróbánk is teltházas volt. Sőt a nyár folyamán a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, illetve a Zempléni Fesztiválon is láthatja majd a közönség a darabot.

Jóllehet számos sikeres rendezésen túl vagy már, színészi szerepeid száma jóval meghaladja rendezéseid számát. Hogyan élted meg, hogy ezúttal (is) a nézőtéren ültél és nem játszhattál?

Mindig maximalizmusra törekszem, igyekszem folyamatosan csiszolni a darabokon, bizonyos esetben színészként még tudok az adott előadáson finomhangolni, de rendezőként a bemutatóval általában lezárul az alkotás folyamata.

A rendezői minőségedből tehát kizárod a benned rejlő színészt? Vagy fordítva?  Szerinted a rendező is előadóművész?

A rendező szerintem alapvetően nem előadóművész. Van egy határ, amit a rendező nem léphet át, és azon túl a színész valósítja meg a történetet a színpadon. Sőt egy idő után meg kell tanulni elengedni a darabot. Egy rendező másképpen vehet aktívan részt a darab kísérésében. A Veszedelmes viszonyok bemutatója alatt például a fényvezérlő pultnál ültünk Árva Nórival és diktáltuk a jeleket a világosító kollégának.

Bakos-Kiss Gábor következő nagy léptékű projektje Az öldöklés istenének színrevitele, amit Heltai Jenő: A tündérlaki lányok; az Evita című musical rendezése követ, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és Győri Nemzeti Színház közös produkciójaként.

Bakos-Kiss Gábor Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a Győri Nemzeti Színház igazgatója. 1981-ben született Nyíregyházán. Jogász végzettséget szerzett a Miskolci Egyetemen, majd 2009-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomázott. 2009-2011 között szabadúszó, 2011-től a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, 2014-től 2021 augusztusáig a Nemzeti Színház társulatának tagja. A 2020-21-es évadban a Karinthy Színház ügyvezető igazgatója, majd 2021-től a Győri Nemzeti Színház igazgatója. Vendégrendezőként dolgozott a Váci Dunakanyar Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, a Déryné Programban.