Az ország tetején - Három nap a Mátrában
Képgaléria megtekintése2024.05.06. - 00:35 | Szakonyi Eszter
Április végén elindultam vonattal és busszal egy háromnapos kirándulásra, amelynek központja Mátraháza volt. Innen indultam a Kékestetőre, Parádsasvárra és Sástóra.
HIRDETÉS
Szombathelyről vonattal indultam el és a budapesti átszállást követően Gyöngyösre érkeztem meg. Mivel a szokásos módon a vonat késett, így volt úgy másfél órám felfedezni a gyöngyösi vonatállomás környezetét, és természetesen a Mátra Múzeumban kötöttem ki, ahol helytörténeti és természeti kincsekben gazdag kiállítást lehetett megtekinteni. A előtérben a híres mamutcsontváz fogadott, amelyre gyermekkoromból is élesen emlékszem, hiszen nem ez volt az első utam errefelé.
A vadász és történeti kiállítás mellet a leglátványosabb a természettudományi pavilon rész. A buszom indulása kissé lerövidítette azt az időt, amelyet itt szándékoztam tölteni, így hát indultam tovább. Megtaláltam a megfelelő buszt és rövid út után megérkeztem Mátraházára a 4 évszak Hegyihotelbe. Meg kell mondjam, a buszok pontosabbak voltak, mint a vonatok ebben a három napban. Gyöngyösről indul a Mátravasút is, de sajnos csak hétvégén üzemel, így azt nem volt lehetőségem kipróbálni.
Mátraháza
Mátraháza igazi turistamegálló, üdülőhely. 1930-ban épült az első menedékház itt, majd a Mátra egyik fő túra kiindulópontjává vált. Télen, nyáron látogatott, de a kiszolgálóegységek mégsem sorakoznak. A hely egyetlen boltja sem működik mára. Éhen persze nem marad a gyalogosan, motorosan és autóval érkező, hiszen van egy étterem és büfé is. Az 1942-ben épült templomban minden vasárnap délelőtt mise van és a számításommal ellentéteben nem is voltak kevesen. Valószínűleg a közelben lévő mátraházi edzőtáborból is érkeztek, mert elég sok fiatal volt.
A szállás elfoglalása után egyszerre elmentem felfedezni a környéket, és mivel a vacsora Mátrafüreden volt és a busz is épp megérkezett, visszamentem egy faluval odébb. Mátrafüred nagyobb település, mint Mátraháza, a hely legkorábbi emléke a tatárjárásig nyúlik vissza, a Bene-várig, aminek már csak romjai vannak a Mátrában. A turizmus elterjedésével ezen a területen is fellendülés volt, így kilátók, menedékházak, pihenőhelyek épültek, és kialakult a mai Mátrafüred területe. A Mátravasút egyik végállomása is itt van. Az egyik turistalátványosság az 1900-as évek elején épült Kozmáry-kilátó, amit magam is célba vettem. A buszmegállótól csak 10 percnyi útra van és gyönyörű körpanorámával szolgál a Mátrára.
Fel a Kékestetőre
A következő napra került a számomra nagy túra, fel a Kékestetőre. Nem a legrövidebb útvonalon akartam feljutni, így kiválasztottam egy útvonalat a térképen.
Elindultam a Veronika-rét felé. Útközben a múlt romjaival is találkoztam. Romos menedékház, a siklópálya maradványai. Ezen az útvonalon úgy óránként láttam egy-egy embert. Csak én és a természet, tele madárcsicsergéssel, a fák susogásával és csenddel. Az útvonalon a korábbi esőzések hatására források csörgedeztek, megakadályozva, hogy száraz lábbal megússzam a túrát. Az túraútvonal nagy része jól ki volt táblázva és felfestve, így a térképemmel együtt itt még eltévedni sem volt lehetőségem.
A kinézett út egy részen rácsatlakozott egy másik útvonalra. Itt hibáztam el az útvonal kiválasztását, hiszen egy meredek, seggen csúszos fél km-es részen lehetett csak elérni a másik túrajelzést. A túrázásnál nincs hátra, csak előre, így hát nem fordultam vissza, hanem kb. fél óra alatt megtettem ezt a rövid szakaszt.
A túraútvonalon valahol el kellett mennem a Kőris mocsár mellett, de ez elkerülte a figyelmemet, hiszen egyszer csak a Pisztrángos-tó mellett találtam magam. Nem nagy tó és pisztráng sincs benne, inkább mocsár, de kedvelt pihenőhely. A közeli bükkösben fakadó, favályúba vezetett Nagy forrás táplálja. A pihenőhelyet szépen kiépítették, padok, asztalok, tűzrakóhely és esőház gazdagítja.
Innentől jött a túra emelkedő része. A következő megálló „Gabi halála" emlékhely volt. A helynév elnevezését rejtély övezi. Több verzió is létezik arról, ki is volt Gabi. Egyik elmélet szerint a Parád környéki favágó lova megbokrosodott és a favágó a rakománnyal a szakadékba zuhant. Számára állítottak emlékhelyet. Más legendák szerint nem a favágó, hanem a lova lehetett Gabi. Vagy a helyi erdész gyermeke, vagy egy szerencsétlenül járt síelő nő. Az emlékhely eredete 1930-ig nyúlik vissza, de máig nem lehet meghatározni a valós történetét.
Az emelkedő nagyobb részén felérve egy bércre kerülünk, ahol érdemes a Kékestető iránya helyett balra fordulni, útba ejteni a Sas-kőt, ahol egy természetes panorámakilátót találunk. Meditációra a legjobb hely. Itt érdemes eltölteni egy kis időt az emberektől és gépektől távol a vonzó panorámával.
A pihenő után irány a Kékestető. Egy rövidebb, de meredek szakaszon át végül is 4 és fél óra alatt felértem a Magyarország legmagasabb pontjára, annak is a tornyába. Egy kávé már rám fért a 9,1 km után.
Az 1014 méter magasan (vagy 1015m) helyezkedik el az ikonikus trikolorra festett magasságjelző kő. 1888-ban itt már létezett egy keményfából épített, 20 m magas kilátó, amely 1938-ra életveszélyessé vált, így lebontották. Mátraházáról a Kékestetőre tartó út csak 1933-ban készült el, így a síparadicsom is felfejlődött. 1950-ben készült el az első sífelvonó. 1958-ban egy antennatornyot építettek, de ekkor még a 8 emeletes épület tornyából csak külön engedély birtokában lehetett körbetekinteni. A jelenleg ismert kékestetői tévétorony 1981-ben került átadásra. 180 méter magas, maga a kilátó 45 méteren helyezkedik el, míg a körpresszó 42 m-en.
A lefelé utat már gyorsabban tettem meg, hiszen a rövidebb úton indultam el a szállásom felé, útba ejtve a Jávoros-forrást is. Nevét az egykor itt tenyésző hegyi jávorfának köszönheti. Tiszta és iható vize miatt itt kialakítottak egy piknikezőhelyet.
Parádsasvár
Másnap lábfájósan ébredve, reggeli és a mise után elindultam busszal Parádsasvárra. Itt megnéztem a Parádsasvári üvegmanufaktúrát. Érdemes előre időpontot egyeztetni, hiszen az üveghutába csak korlátozott számú vendég fér be egyszerre. Az üveggyártásnak ezen a területen 800 éves múltja van, Parádsasváron 1767 - 2005-ig működött a gyár, aminek ma már csak a romjai láthatók a falu közepén. Itt mindenkinek volt valami köze az üveggyártáshoz, így a gyár bezárásával nagy csapás érte a családokat. Voltak, akik próbálták ezt a szép mesterséget életben tartani, így alakult meg ez a manufaktúra is, ami apáról fiúra száll. Itt bemutatják az üvegfúvók munkáit és nemcsak a pálinkáspohár elkészítését is láthatjuk élőben, hanem egy hattyú is megszületik előttünk.
Sástó
Az egyórás program után busszal visszaindulva, hátizsákomban két üveghattyúval Sástónál szálltam le. Itt jól kiépített üdülőhely mellett található az 1973-ban egy üzemképtelen fúrótoronyból 50 m magas kialakított kilátó. Az építmény szerkezete miatt esős és viharos időben nem látogatható, mivel akkor veszélyes. 256 lépcső visz fel a tetejére egy csigalépcsőn, amelybe lefelé úton, majdnem minden fordulókor bevertem a fejem. Bár közel azonos magasságban van a Kékestető kilátórésze és ez a torony, mégis itt jobban éreztem egy kisebb tériszonyt és erőteljesen kapaszkodtam a fényképezőgépembe. A kilátás csodálatos, nagyrészt tiszta idő révén messzi területekre el lehetett látni.
Visszaérkezvén a földre, egy ebédre beültem az egyik közeli étterembe. Rendkívül ízletes volt a pisztráng, amit választottam. Végül is tó mellett együnk halat. A sok szálka azért elnyújtotta azt az időt, amit ott szándékoztam tölteni, de nem bántam meg és a fiatal pincérek is sokkal barátságosabbak voltak a megszokottnál.
Úgy négy óra felé sikerült elindulnom a szállásom felé. Az úton való átjutásban segített volna a Sástói libegő, de a túraútvonalamtól messzebb rakott volna le, így maradtam a gyalogos átkelésnél. Az út ilyenkor elég forgalmas, így lehet szerencsésebb lett volna a libegő. Nagy nehezen megtaláltam az utam megfelelő túrajelzését, amelyben most az egyik túraapplikáció segített. Itt kevésbé volt megerőltető az út. A Rákóczi forrás és a Hanák Kolos-kilátó esett az utamba.
A Rákóczi forrás a Mátra egyik legismertebb forrása és a legegészségesebbnek tartott vize van. Úgy tartják, hogy II. Rákóczi Ferenc előszeretettel pihent meg ezen a környéken, így róla nevezték el a forrást.
A Hanák Kolos-kilátó a mátrai turizmus atyjának állít emléket. Ő alapította a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályát és a Mátra feltárásában egyedülállót alkotott. A kilátó 590 m magasan helyezkedik el.
Az utamat a térkép és a túrajelzés között diszkrepancia miatti eltévedés árnyalta, hiszen a felfestett sárga kör és a sárga vízszintes sáv papíron fel volt cserélve, pedig a térképem elég frissnek mondható. A trianoni emlékműig szerettem volna eljutni, amely az MTA üdülőjének területén volt, de a jelzés miatt rossz irányba indulva a Lifestyle hotel alatt jutottam ki, így visszafordultam a megfelelő irányba. Végül is eljutottam az emlékműig és meg kell mondjam, az MTA üdülőtelepe rendkívül jó helyen lett kialakítva. Csodálatos a kilátás. Az út további része a telep hátsó kapuján át folytatódott, és itt elgondolkodtam, lehet ezt az útvonalat felszámolhatták, hiszen egy ideig nem találtam jelzéseket. Kb. 5 - 10 perces séta után viszont megleltem a végcélhoz vezető út túrajelzését, és innen már nem lehetett eltévedni.
Az úton a Kecske bércre is kitértem, de itt úgy ítéltem meg, hogy nem megyek fel a kis híd után emelkedő köves természetes kilátóhoz, mert fel még sikerült volna másznom, de a lejutást nem találtam elég biztonságosnak, így hát visszafordultam Mátraháza felé.
Kétnapos izomlázzal a lábamban, kevés megnyugvással a lelkemben, de megérkeztem a szállásomra, hogy jövőre, ugyanekkor újra megtegyem ezt az utat.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások