Kováts S. János munkássága

Kováts Sándor János 1865. március 16-án született Répceszentgyörgyön. A plébánia anyakönyvében a kereszteltek rovatában csak a János név található, a Sándor megkülönböztető nevet talán első írásainak megjelenésével egyidőben vette fel az archaizáló „ts" végződéssel együtt.

Édesanyja Csonka Karolina 1869-ben ideglázban elhunyt. A családfő, Kovács János 18 holdon gazdálkodott, mellette ő volt a falu vargája. A kis János még csak nyolc éves, mikor az apja is meghalt. A tífusz vitte el 56 évesen, 1874. január 14-én. A két árvát, Jánost és testvérét, Karolinát, apjuk első feleségétől, Kiss Annától származó fia, az akkor 32 éves Kovács István vette magához. István, aki az átlagosnál jobb parasztgazdaság birtokába jutott a szülők halála folytán, János tehetségének kibontakozását nem gátolta.

Kováts János Kőszegen 1879-ben kezdte gimnáziumi éveit, 1882-től Szombathelyen folytatta tanulmányait. Két év múlva Pannonhalmán a bencés rendbe lépett, a szerzetesi újoncidőt elvégezte, de 1886-ban egészségi okok miatt kilépett. Végül Székesfehérváron érettségizett 1887-ben.

Majd a budapesti egyetem hallgatója lett, ahol 1893-ban tanári oklevelet szerzett magyar, francia és latin nyelvből, valamint irodalomból. Még ebben az évben kinevezték a brassói állami főreáliskolához, majd pedig ugyanott a kereskedelmi akadémiához rendes tanárnak. Írt francia kereskedelmi szótárat, tankönyveket, fordított szépirodalmat is e nyelvről magyarra.

Répceszentgyörgy, sőt Vas megye helytörténetéhez, néprajzához utolsó három egyetemi éve alatt járult hozzá írásaival. Elsőként foglalkozott Vas megye könyvnyomtatásának történetével (1891)

Nézzük, hogyan tekint vissza szentgyörgyi emlékeire 1892-ben a Néprajzi Társaság folyóiratában, az Ethnographiában:

„Én, ki gyermekkoromat e vidéken éltem át, ha úgy látogatóba haza megyek, szinte megdöbbenve veszem észre, hogy a régi játékok, szokások és mulatságok iránti érdeklődés mennyire megcsappant, az öregeknél, fiataloknál egyaránt.

Gyermekkoromban más volt itt a világ. A szomszédok, komák, sógorok összegyűltek egymásnál a havas téli napokban: a jó öreg cserépkályhánál egy pohár bor és pipaszó mellett vidáman folyt a diskura. A legény- meg leánysereg estenden a fonóban gyűlt össze, pörgött az orsó, folyt a mese, állt a sok dal: volt sok kacaj, zsivaj, tréfa, hol szelídebb, hol erősebb. Ma már üresek a tanyák.

A gyermekek meg csapatokká szedelődzködve elmentek palázolni (Lucázni), Betlehem járni, korbácsolni, három király- járni: gyűlt sok alma, dió, körte, mogyoró: itt-ott egy pár krajcár is hullott".

Kováts ítélete a millennium koráról: „a régi patriarchális élet megszűntével beköszöntöttek a rideg, sanyarú napok. A nép kedélyének egykori vidám derűje letűnt, helyét sivár önzés foglalta el."

Bozzay Margit répceszentgyörgyi évei

A répceszentgyörgyi püspöki nyaralónak irodalmi megörökítője is akadt, az 1945 előtti magyar irodalom legnépszerűbb írónője, Bozzay, leánykori nevén Horváth Margit, aki 1893. január 3-án született Kemenesszentpéteren.

Horváth Margit szinte gyermekként, 15 évesen ment férjhez Bozzay Boldizsárhoz, a szombathelyi püspökség répceszentgyörgyi uradalmának intézőjéhez, és Répceszentgyörgyre költözött. Már Szombathelyen laktak, mikor 1922-ben elvált férjétől. Pestre költözött gyermekeivel. Újságíróként a Pesti Hírlap asszony-rovatának a vezetője volt. Versei, ifjúsági művei, elbeszélései jelentek meg, jelentősebbek azonban regényei.

Répceszentgyörgy történetéhez kiváló adalékot szolgált önéletrajzi elemekkel telített regényciklusának első darabja, az 1936-ban megjelent „Tizenötéves feleség", melynek szereplőit könnyű azonosítani a valóban élt személyekkel. A könyv izgalmas életrajzi adalék lehet az írónő életútját követni kívánó irodalombarát olvasóközönség számára.

Bozzay Margit évtizedekkel később így fogalmaz regényében a kastély parkját illetően (részlet):

"A régi angolkertnek ez a része már emelkedőhelyen volt, ahonnan jól lehetett látni egyik oldalon a szőlőhegy rügyesedő gesztenye faóriásait, a másikon a kis tavat az úszkáló hattyúkkal és pirosra festett hattyúházzal s harmadikon a lejjebb fekvő tiszti lakot, mögötte a kastéllyal és csipkés templomtoronnyal. Olyan tökéletes volt a harmónia itt, hogy a földszagú tavaszi némaságban, hogy pillanatra szinte meg is feledkezett arról, amiért kerekre nyílt szemmel virrasztotta át az éjszakát."

A szombathelyi püspökség kastélya, mint háborús tartalékkórház

István Vilmos szombathelyi megyéspüspök nevéhez fűződik a répceszentgyörgyi kastély megvétele 1905-ben. Vilmos püspök 1910. december 24-én meghalt.

Mikes János gróf megyéspüspök felajánlására 1914. szeptember 15-én megnyílt a répceszentgyörgyi tartalékkórház, a legmodernebb felszereléssel, műtővel, fürdőszobával, egy 24 és egy 26 ágyas kórteremmel. A beteg és sebesült katonák ellátásáért maga Mikes püspök vállalta a felelősséget. Gyógyszereket és kötszert a Vörös Kereszt Egyesülettől kért, az orvosi teendők végzését dr. Nagy Károly hegyfalusi orvosra bízta. Az ápolást a megyéspüspök édesanyja, özv. Mikes Benedekné grófné, testvére Mikes Ilona grófnő és unokahúgai, Kyd Thea és Jean vállalták a jólelkű répceszentgyörgyi asszonyok támogatásával, kik áldozatkész szívvel segítettek a betegek ellátásában. A tartalékkórházban az egyházmegye két-két papnövendéke és egy hivatásos vöröskeresztes ápolónővér teljesítettek szolgálatot.

Az ápolás e kórházban nemcsak gyógyítást, de "felruházást" is jelentett, így mindjárt a megnyitáskor a kastély főúri hölgyei 240 darab fehérneműt bocsátottak a lerongyolódott vitézek rendelkezésére, amit gróf Széchenyi Gáborné Hegyfaluból még 80 darab inggel, a falubeli asszonyok pedig más szükséges ruhadarabokkal szaporítottak.

A kórház 1916. november 1-vel a répceszentgyörgyi gazdaság házi kezeléséből a büki cukorgyár bérletébe került. 1916. október 15-én a változott gazdasági helyzet miatt a megyéspüspök kénytelen volt kórházát felszámolni.

A püspöki nyaraló leltára 1940-ben

Itt most csak néhány érdekességet emelnénk ki, mindent felsorolni teljességgel lehetetlen. A részletes korhű berendezésről a szombathelyi Püspöki Levéltár Leltárügyek 21. doboza ad felvilágosítást.

Kápolna:

Barokk oltár, ezüst pásztorbot

Dolgozószoba:

Berakott barokk íróasztal, háromfiókos barokk commode, négyfiókos barokk secretaire, Ottó király pasztellképe (Scharnböcktől), Nagy Madonna (Van Dyck kópia), függő ónix lámpa

Nagyterem, később klubszoba:

Márvány kandalló 2 db, mahagóni üvegajtós könyvszekrény, éremgyűjtemény mahagóni üveges asztalban, nagy 24 gyertyás kristálycsillár, Hervay-féle Jó Pásztor szobor

Zöld vendégszoba:

Mahagóni spanyolfal, toilette-asztal üveglappal, Feszty Árpád-féle tájkép, Cziráky-féle tájkép, Kézdi-Kovács-féle tájkép

Vörös zöld vendégszoba:

Berakott barokk ágy, térdeplő, magas óra, nagy írószekrény, antik képek: Ecce Homo, Madonna, Szent Róza, Annunziata, Szent Márton

1945, és ami utána következett

Az 1970-ben, a „felszabadulás" negyedszázados évfordulóján készült kiadvány ezt írja:

„Gróf Mikes János megyéspüspök -a kastély tulajdonosa- szintén itt várta meg a felszabadulást. Az angolszász hatalmakat váró főúr az angol-amerikai bombázó és vadászgépeket rendszerint a kastély elé kiülve egy karosszékből nézegette, s csak „galambok"-nak nevezte őket, kik a háború végét, a békét hozzák. Helyettük azonban a szovjet csapatok jöttek, de találkozni velük sem találkozott, mert a felszabadulás napján az esti órákban, a lépcsőházban holtan találták. Néhány visszaemlékezés szerint a lépcsőn lefelé jövet reverendájára lépett, elesett, erős fejsérülést kapott. Más források szerint az orosz betörés hírére szívinfarktust kapott.

A répceszentgyörgyi temetőben közel a vezérkereszthez a leventék ásták meg a sírt. Koporsó nem volt, Dancsecs pap hat szál deszkából készíttetett a bognárral ládát. A kastély felszerelése, bútorzata napok alatt eltűnt az épületből. Mint a község „öregjei" mesélték, a bútorok egy részét a szomszédos plébániára vitték, más részét az erkélyről ledobálták, összetörték, elégették, hamarosan csak az üres épület jelezte, hogy itt főúri rezidencia volt".

Külön köszönettel tartozunk Répceszentgyörgy polgármesterének, Kovácsné Kelemen Gertrúdnak, hogy az önkormányzat kiadványát rendelkezésünkre bocsátotta, (Benczik Gyula: Répceszentgyörgy története), köszönjük Szandi Géza és Varga János tősgyökeres répceszentgyörgyi lakosok segítőkész élménybeszámolóit. Leljük örömünket múltunk építészeti csodáiban, keressük fel a régmúlt építményeit, szívünkben őrizzük meg történelmüket, tanuljunk az elmúlt századok embereitől művészetet, küzdőszellemet, összetartást!

Felhasznált irodalom:

Benczik Gyula:Répceszentgyörgy története
25 éves A Répceszentgyörgyi MÁV Nevelőotthon 1955-1980
A fekete-fehér fotók Varga János tulajdonát képezik.

Az első rész:

A répceszentgyörgyi kastély története a helyiek emlékezetében

2024.05.13. - 00:30 | Szipőcz Judit

Kiss Ernő aradi vértanú házassága és a füredi Anna-bálok rejtélye - A répceszentgyörgyi kastély rendhagyó tárlatvezetésre hív minket Varga János, 92 éves tősgyökeres szentgyörgyi lakos múltidéző elbeszélésével. Szavai által megelevenednek az egykor zsivajjal teli, mára üresen kongó osztálytermek, a hálóteremben, a cserépkályhákban pattogó széndarabok hangjából pedig kedvenc iskolai-kollégiumi emlékeink jutnak eszünkbe, az izzó parázs egy régi-új kikeletre hív minket. Habár elszálltak a diákévek, de amíg van mire emlékezni, addig fiatal a lélek. De mielőtt nekivágunk az időutazásnak, emlékezzünk a Szentgyörgyi Horváth családra, akik maradandó értékként hozták létre a kastélyt és parkját az utókor számára, köszönjük meg nekik, hogy lehetővé tették számunkra egy új megismerés élményét!