Ha az emberfia az 50 fok feletti veszedelem megünneplésére indul, tisztában kell lennie azzal, hogy ez az út nem minden veszélytől mentes. Ellenben előfordulhat az is, hogy megússza az ügyet totális eszméletvesztéssel, másnap délelőtt felébredve azt gondolva, hogy legalább egy mélyépítő munkagéppel harcolhatott előtte. Mi szerencsére nem jártunk így, igaz nehéz volt megállni a folyamatos kóstolást, de ha a kezdeti - tehát délelőtti - tempót tartjuk, lehet, most egy halvány emléknyit sem tudnánk közzétenni. Lakótelepi származásunk ellenére elég jól ismerjük a pálinkafőzés alapjait, illetve megvan a saját vonalvezetésünk a sikeres pálinkához, amit persze itt és most nem osztunk meg. Tisztában vagyunk az íratlan törvényekkel is, ezek közül most azt emeljük ki, amely egyes tájegységeken talán törvénytervben is van. Nem szabad gazdának a főzetéről rosszat mondani, pontosabban nem érdemes. Úgyis jön rá a megfelelő, a már jól bevált válaszok egyike, még érik... és a többi. A legdurvább belemenés egy jól előadott "hát ebből isteni mézes lenne" elismerés lehet.

Persze pálinkát nem önt ki a magyar, ezért elfogy még a torokfal-párologtató karcosságú is, ha másnem, mézzel. Szerencsére nem találkoztunk kirívó esetekkel ezen a napon, illetve a megnyitó alatt még morcos seregekkel letáborozó felhők is megfutamodtak a felfelé illanó maligán-köd rajzástól. Vidéken az élet lassabb még most is, még az amúgy nem épp száguldozó megyeszékhelyinél is, sokkal. Senki nem kapkod, mégis minden a helyén van. A hosszúra nyúlt megnyitón - amely szinte a fél délelőtt kitartott - Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke és a házigazda után felszólaltak mind a VPOP, a bor és pálinka-gazdák képviselői, illetve a környék prominensei is.

Gyakorlatilag minden úgy volt, ahogy a nagyoknál, volt VIP részleg, szpíkerek, akik tájékoztatták a jónépet az épp aktuális történésekről, igaz a fesztivál ünnepeltje az idő előrehaladtával a nagy magyar szatirikusokat idéző szavakat-mondatokat, illetve érthetőséget rosszalkodott a mikrofonba. A kora délutáni időszakban cd-ről adagolták az egyetemes pop és rock nagy slágereit, ebédnél élő cigányzene járt a pecsenyéhez. Délután pedig fél élő country órák szórakoztattak, előbb egy kalapos banda hozta el a Mississippi-hangulatot, majd egy csapatnyi cowgirl tánc-show-ja idézte meg Kaliforniát. A Buti család kertészete amúgy is egy ranch-hoz hasonlítható leginkább, és teljesen passzentos volt ezért az Amerika-fíling. Természetesen nincs fesztivál verseny nélkül, a majd félszáz nyalintás utáni döntés szerinti győztest mi magunk is megízleltük. Mérei Tamást kérdeztük - akit a zsűrizés elvállalásáért is óriás respekt illet, mint ahogy mindenkit, aki vállalkozott erre a kemény feladatra - félidőben, hogy mi is a helyzet. A Szombathelyi Szimfonikusok igazgatója, arccal felelt, hozzábökve még, "huszonkettőt kóstoltam eddig, a felénél járunk". Mivel mi magunk is jócskán túl teljesítettük akkorra már az éves átlag szerinti pálinkabevitelünk emelt szintjét is, teljesen át tudtuk érezni "problémája" súlyosságát. Egyetlen szervezési hibácskát kell csak felemlegetnünk, ami talán befolyásolhatta a délutáni sokadalom hangulati mutatóit. Az eredetileg hat órára meghirdetett tombolasorsolás csak hét óra után kezdődött, és örvendetes maga a cél is, miszerint az árvízkárosultak és a bajban lévő lelkész család kapja a tombolából befolyt összeget. Az meg ámulatba ejtő egyenesen, hogy mennyi felajánlott ajándék gyűlt össze. Életünkben nem láttunk ugyanis ennyi tételt egyben kisorsolni, el is tartott szép darabig.

Az addig vidám hangulat a jó két óra Fortuna-istennő csalogatás felééig is kitartott talán, de nincs az a pálinka mennyiség, ami meg tud küzdeni a sorsjegyek monoton figyelésével. A sorsolás után élőzenés szórakoztatás következett ismét, előbb egy koraesti zenét játszó szombathelyi örömbrigád, majd pedig a körmendi Fountain együttes játszotta le sajátságos átdolgozású nagy magyar slágereit. A Magna Cum Laude Pálinka dala volt természetesen a nap slágere, mind cd-ről mind élőben is rendszeresen felhangzott.

Amint azt a megszólaló 30Y himnusz is ajánlotta címében, megpróbáltuk kibogozni a nap jelentősebb történéseit. Amennyiben bárkinek is hiányérzete lenne az összefoglalóval kapcsolatban, nyugodtan jelezze. Annyit azonban előre bocsájtunk védelmünkben, hogy harcmezőn jártunk, ráadásul több fronton is, és egyelőre örülünk a túlélésnek. Amiért mentünk megkaptuk, egy sikeresen debütáló hagyományőrző napot, amely mindemellett halad a kor szellemével. Sok vidám percet, egy pálinka-általi teljes gyomorfertőtlenítést, a vidék egyszerűségét, a táj szépségét és talán még sok minden mást is.