A 60-as évek közepi beat-, majd ennek vége felé a rockzene iránti rajongásom a 70-es évekre már nagyon kiszélesült. Ekkor jött be a folk, a jazz is látókörömbe, ugyanúgy, mint a városi zene, az élén Cseh Tamással. Egy évtizeddel fiatalabb agrármérnök kollégám, Asbóth Lali énekelte dalait a szelestei szarvasmarha-telepre igyekezve: éles fejhangja elnyomta UAZ dzsipünk rettenetes dübörgését. Ekkor figyeltem fel az „egyszálgitárosok" hazai fejedelmére, majd Dévényi Ádámra, Sebő Ferencre és a többiekre. Érdekes, hogy valahol a pesti urbánus körökben volt inkább népszerű ő, pedig tudjuk, lelkében igazi keresztény, és nemzeti elkötelezettségű volt. Városomban, Sárváron az ezredforduló után már többször láthattam, hallhattam élőben is.

Születésének 80 évfordulójára készítette el Füst a szemében című műsorát a Vecsei H. Miklós színész (gitár, ének), Szabó Balázs (gitár, ének) és Ratkóczi Huba zenész (elektromos gitár) alkotta trió tavaly, melyet most a szombathelyi Weöres Sándor Színházban adtak elő, teltházzal. A Határvonalak Fesztivál az intézmény másodjára megrendezett programhétvégéje, melyen a színházzal kapcsolatos társművészetekkel épít ki kapcsolatot, így a zenével is. Ezt maga az intézmény igazgatója, Szabó Tibor konferálta fel az előadás előtt.

Mindig is kételkedtem abban, hogy egy Cseh Tamás dalt rajta kívül sikerül-e valakinek hangulatában, mélységében, jellegzetes gesztusaival előadni, senkihez nem hasonlító egyéniségét átvinni. Talán az Ad Libitum együttes 2018-as koncertkörútja - mely Sárvárt is érintette- győzött meg az ellenkezőjéről: a csellista Novák János, mögötte a szintén vérprofi zenész Márta Istvánnal, Kecskeméti Gáborral nagyon hitelesen áthozta a Cseh-Bereményi dalok hangulatát. Nos, ez volt a célja a Vecsei féle csapatnak is, de jóval kötöttebb keretek között.  

A legendás énekes-gitáros életét és halálát bemutató életpályának állomásait - kronológiai rendben-, Bérczes László beszélgetőkönyve alapján állították össze az előadók. A 360 oldalas könyvet megjelenése után magam is megvettem, és pár nap alatt ki is olvastam. A művész életének minden fontos pillanata - a kezdetektől az utolsó napokig- előkerült a jóbaráttal történő beszélgetések során, melyekre a rákot diagnosztizáló orvosi konzíliumot követően került sor. (Bevallom, hogy rögtön ezután Bereményi önéletrajzi könyvét, a Magyar Copperfield-et is megszereztem, és azt is viharos gyorsasággal kiolvastam. Ez már egészen más volt, egy befutott író-dalszövegköltő műalkotása, de érdekességekben ez sem szűkölködött.)

Nem tehetek másként, mint végigkövetem a koncert eseményeit, melyek Cseh Tamás életének és halálának történései is egyben. A koncert a megrendítő diagnosztikai bejelentéssel indul, melyet a művész - feldúlt lélekkel- tudomásul vesz. Holnap kezdődik a kemoterápia - közlik vele. "Ez egy levél, a borítékja kékes, a keltezés: kelt, Budapest. Cseh Tamás egyes szám első személyben Vecsei hangján, akusztikus gitárján kísérve magát mesél, Bereményi Gézát, a szövegírót és a többi szereplőt Szabó Balázs formálja, aki szintén akusztikus gitárral áll a színpad másik, bal oldalán. Gitárhangzása összetettebb, cizelláltabb, rögtönzésekkel tarkított: profi zenész. A harmadik, Ratkóczi kettőjük között és mögött elektromos gitárját nyüstöli: hol a basszusmeneteket pengeti hangszere alsó húrjain, hol effektjeivel a darab dramaturgiájába segít bele, hol lendületes improvizációival díszíti az alig erősített dobozgitár hangzást. Befelé mész, menj hát bele, be a sötétbe!- fogózkodik a lehetetlenbe Tamás, majd a kiváltó ok, az első cigarettára gyújtás elevenedik fel az építőtáborban: Eszembe jutottál. Pereg Cseh élete, a nehéz indulással (MOM fegyvergyár, segédmunkás, kémkedéssel vádolás), mellette a kellemesebb balatoni csavargások emlékei: Emlékszem, átmentünk Bélatelepről Révfülöpre egy nyári napon, majd az újabb felejthető pokoljárás Perkátán, ahol rajztanár volt, mivel a Képzőre hatodszor sem vették fel: Kéne egy dal, melyben egy ház szerepel, ... Ám mit csináljak, ha e ház nem létezett. Majd, visszatérve a szülői házba, megtörtént a szerencsés váltás: iskolai zenekar, gitározás az amúgy nagyon szerencsétlen időszakban, mikor lépten-nyomon rendőri igazoltatások voltak, és amikor minden fiatal disszidálni akart. Az egyik legszebb balladájuk, a ¾ -es ütemű Születtem Magyarországon következik az együtténeklő, "tűrűrűző" énekesek lélekbemarkoló előadásában.

Igen, sokszor jobban átüt az együtténeklés harsánysága a hangzatosabb tercelésnél. A következő kép megint a zenészlegenda meghatározó találkozása későbbi legbelsőségesebb időtöltésével, az indiánosdival. Menekülés a kutya világból, mely megbetegítette lelkét. Már Iskola utcai albérletében élt Cseh Tamás, amikor az a bizonyos éjszakai taxizás során egymásba botlanak Bereményi Gézával, aki „felfedezi" a gitározó-éneklő társát. Másnap már elkészül az első Antoine és Desiré dal, majd - miután az író hozzáköltözik-, a többi. A világ egyre inkább kitágul: a Kex koncerten való vendég-előadói bemutatkozás, majd egy jól sikerült Viszockij együttzenélés, Jancsó Miklós házibulija után a valódi színre lépés, a Huszonötödik Színházban történő műsora hozott hivatalos elismerést a zenésznek, mindössze 29 évesen. Ne hagyjon így élni, alkotómunka vár tehetségemre - éneklik Szabó Balázsék a Presszó c. Cseh- Bereményi hangulatjelentésben. Majd ível tovább a karrier: találkoznak Másik János zongorista- gitáros- énekessel, aki megfűszerezi mindkettőjük munkáit, és 1977-ben megszületett első lemezük anyaga, a Levél nővéremnek. Erről az egyik legismertebb dalt hallhattuk, a Budapestet: Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk, maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Vecsei hangja nem erős, inkább „színészes", Szabóé kiforrottabb, de vékonyabb Csehénél. És élvezetes. A kicsi ember erős orgánuma azért utánozhatatlannak bizonyult.   

Szerelem. Fontos állapot Tamás életében. A dalaikban megénekli ezeket is. Antoine-t és Desirét fújja a szél, Előre dőlve közlekednek - hallhattuk az 1978-as lemezük címadó szerzeményét Vecsei- Szabó lelkes tolmácsolásában. Tamás életében drámai pillanat volt, amikor Bereményi bejelentette, hogy nem ír több szöveget neki. Nehezen tudta pótolni őt, de Csengey Dénes költő-politikus színre lépésével ez megtörtént. A Mélyrepülés c. alkotásuk maradandó lett. A politika-szabadságvárás témaköréből a Suttogó dallal és a már Bereményi írta, közismertebb Váróterem cíművel demonstrálták: Fejemből nem megy ki az az az éjféli váróterem. Te aludtál, én ültem, így vártuk a csatlakozást. Ahogy Tamás mondta, Dénes olyan, mint a magyar pallos, Géza pedig, mint a francia tőr. Az utóbbi visszatérésére hét évet kellett várnia a zenésznek: ismét Bereményi volt az, aki kezdeményezett. Ahogy az író mondta ekkor, kapcsolatuk több is meg kevesebb is a barátságnál. Ismét a Bérczes- féle életrajzkötetből kaptunk részleteket, amiből a halál közeledtével az indiánok halálvárását tolmácsolta Vecsei szuggesztív módon, majd az ide-oda csapongó gondolatok megint a nőknél állapodtak meg: a csajozások, Anna, a nagy szerelem, majd Évával, Cseh későbbi feleségével történő találkozásuk történetét adták elő a csillaghegyi uszoda HÉV- megállójában. Egy rövid viccmesélést, melyet a gitáros „repertoárjából" Szabó Balázs és Vecsei Miklós felváltva tolmácsoltak, ismét komoly filozofálásba torkollt. A Jobbik részem című 6/8-os szárnyaló dalt Balázs énekhangja dobta fel: Belőlem valaki útra vált, Útra jobbik részem, kiment belőlem, itt hagyott csak úgy észrevétlen. A halálvárás a témája az Arthur Rimbaud elutazik című dalnak is: Utazol, Arthur, letelt az évad..., majd istenhitéről szól Vecsei hangján a zenész, aki 30 évesen, a krisztinavárosi templomba betérve lett hitetlenből hívő: Micsoda útjaim voltak nekem...Érdekes, hogy a fütyüléssel milyen gyakran és bátran élt Cseh Tamás: változatosabbá, teltebbé lettek ezáltal dalai, ezt az est előadói is bemutatták.  

A Bérczes- könyv soraival ért véget az előadás: az előadók idézték a zenész utolsó mondatait, amelyet élete utolsó éveiben romosan megvásárolt, és felújított bakonybéli bikaistálló mellett mondott riporterének élénk madárfüttyölés közepette: Hát egy csoda, igen, ez most, amikor majd elmegyünk...és még mindig szép.

A ráadásra visszatapsolt előadók elmondták, hogy ötvenedszer játsszák ezt a zenés darabot, de még most is minden előadás megérinti őket. Ötödik levél és a Minden álmomban c. Cseh Tamás-dalokkal búcsúztak a zenészek, végül a Csönded vagyok cíművel tették el hangszereiket. ...dicsérő éneked én nem leszek, mi mást is lehetnék: csak csönd neked.                                                           

A színültig telt nézőtérről nehezen állt fel a közönség: Cseh Tamás szelleme ott lebegett a széksorok között, megnehezítve a távozást.

Sorok írója Cseh Tamással, Sárváron - Fotó: Novák Zsuzsa

A fesztivál hétvégi programjai:

Akár akárki - dráma; Forte  Társulat;  2024. június 1. (szombat), 17 óra, Márkus Emília terem

A vége - dráma; A Radnóti Miklós Színház vendégjátéka  2024. június 1. (szombat), 19 óra,  Színházterem

Holdbeli csónakos díjátadó gálaműsor és állófogadás   2024. június 2. (vasárnap), 17 óra, Színházterem