Küldetés - Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész retrospektív kiállítása az AGORÁ-ban
Képgaléria megtekintése2024.06.01. - 03:00 | vaskarika.hu - Fotók: Garas Kálmán
Tóth Csaba, a szombathelyi születésű, Vasszécsenyben élő festőművész, tanár május 30-án visszatekintő kiállításon mutatkozott be életművének fontosabb alkotásaival az AGORA Galériában. A kiállítást Fűzfa Balázs, Toldy Ferenc-díjas irodalomtörténész nyitotta meg, közreműködött Orosz Sándor gordonkaművész.
HIRDETÉS
Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész kezdetben látványelvű képeket festett, elsősorban tájképeket. Később a tájkép műfaján belül kezdett el különböző kísérleteket végezni, míg eljutott az absztrakcióhoz és a gesztusfestészethez. Jelenleg konceptualista képeket készít.
A hatalmas érdeklődés mellett megnyílt kiállítást Fűzfa Balázs irodalomtörténész ajánlotta a hallgatóság figyelmébe. Nyitógondolatai közt kiemelte, "Tóth Csaba messzeségeket szemközelbe exponáló festészete bő három évtizede - látszólag - egyszerű eszközökkel dolgozik. Monokróm színezéssel, leginkább négyzet alakúra szerkesztett álmokkal, közepes vagy annál is nagyobb méretekkel. Ám ha csak a legegyszerűbb lehetőséget nézzük, akkor is minimálisan három jelentésréteget vetít egymásra vásznain az alkotó: először megidéz bennünk egy már akár több évszázada keletkezett festményt, amelyre ráír egy vagy néhány szót latinul. E két réteg két művészi látás- és kifejezésmód egyben, hiszen a szövegszerűség és a vizualitás máris erősen reflektál egymásra. E reflexió generálja a harmadik réteget, a kész, „megírt", „átírt", „ráírt" képet, mely előtt majd biztosan megáll a kíváncsi tekintet, mert rögvest észleli, hogy ezeket a képeket nemcsak nézni kell, hanem olvasni is...
A négyzet alakúra szerkesztéssel bátran újrakomponálja Leonardót, Csontváryt, Szőnyit, Derkovitsot, fél Nagybányát, Brueghelt, Cézanne-t és mindenkit, akivel csak találkozik sajátos szellemi-művészeti utazása során. Belegyömöszöli őket egy általa kreált, zárt formába, azaz a felülírásokkal a saját világába írja át őket. Azaz nemcsak fest, mint ahogyan egy festő festeni szokott, hanem újraértelmezi, sőt, radikálisan új összefüggésrendszerbe helyezi a festészet egész történetét. Ehhez nem kis bátorság kell, de talán éppen ettől a bátorságvállalástól lesz olyan nyugtalanító eme módszer, ezért lesznek Tóth Csaba képei az első látásra mutatott, stilizált harmóniájuk ellenére a vászon mögötti belső izzástól a földtől kissé elemelkedők. Az alkotó ugyanis tudja, hogy kisebb dolgokba nemigen érdemes belekeverednünk rövidke ittlétünk során, mint a József Attila-i „határolt végtelen"-nel való párbeszédbe. S mivelhogy a „feldolgozandó anyag", azaz a festészet története és az újraértelmezés feladata is végtelen, ezért van még teendő egy-két évszázadig a művész számára akkor is, ha csak a legjavát festi-írja újra a már létezőnek.
Az avantgárdtól, a szürrealizmustól, az akcionizmustól, a performance-októl indulva jutott el alkotónk egyfajta bizonyossághoz: szerinte igenis megtalálható az út, amelynek végén ott áll a maga teljességet idéző megközelíthetetlenségében, alaktalanságában, megformázhatatlanságában és mégis-bizonyosságában maga az Isten - vagy legalább a Megváltó, aki talán nem is más, mint e rendíthetetlen hit tárgyiasult megtestesülése.
Most, amikor ismét háborúk sokasága indul újra a Földön, s nem ereszt megbékélni a gyűlölség, és gyakorta úgy érezzük, más feladatunk már nem is adatik majd a jövőben ezen a Földön, mint a romlás lassítása, akkor nézzük meg a Tóth Csaba-képeken csillanó fények rezdüléseit. Nézzük meg az itt látható emberek hittől fénylő arcát, szembesülésüket a Mindenséggel, és érezzük meg a katartikus ráismerés felemelő gesztusait. Lássuk meg a saját maguk legyőzhetetlenségében való hit megnyilvánulásait ezeken a réges-régi, olykor több évszázados arcokon, a tekintetek mélységében megbúvó alázatot, amint egy nagy festő, egy igazán nagy művész ecsetje és szövegtörmelékei segítségével kilépnek az időből, és párbeszédbe elegyednek velünk.
Nézve nézzük, látva lássuk őket - beszélgessünk velük és reménykedjünk!"
A kiállítás július közepéig lett meghosszabbítva. Tóth Csaba július 6-án, 11 órakor tárlatvezetést tart az AGORA-Művelődési és Sportházban, 13 órakor pedig az AGORA-OCTUPUS Víztoronyban.
A fotókat köszönjük Garas Kálmán fotóművésznek, az idézett gondolatokat Fűzfa Balázsnak.
Kísérőprogram:
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás