A természethű, néhol éles kontúrokkal alkotott festmények, antik tárgyak, érmék, fa reliefek között sétálva beszélgettünk az alapítvány tagjaival, művészekkel, családtagokkal. Régmúlt kedves emlékeken keresztül idéztük meg a karakteres alkotó művészt éppúgy, mint az édesapát.

Dr. Wächter Waltert kérdeztük a Regösének Alapítvány megalakulásáról, Lakatos Józsefről.

"A műteremlakás 1981 óta szolgált Lakatos József és családja otthonául. Az ingatlant megvásároltuk a Sárvári Önkormányzattól azzal a szándékkal, hogy a festőművész hagyatékát ápoljuk, művészetét bemutassuk, melyből kiemelkedik a magyar őstörténet, a magyar népművészet vonala. Erre alapozva hoztunk létre egy közösségi teret, melynek célja a kultúra átadása, és a magyar hagyományőrzés továbbörökítése. Terveink megvalósításának elősegítéséhez, a művész előtt tisztelegve létrehoztuk a Regösének Alapítványt, melynek nevéhez nem véletlenül kapcsoltunk egy ősi magyar népszokást. 

Lakatos József egyéniség, igazi gerinces magyar ember volt, aki kritikusan szemlélte a mai világot. Fő érdeklődési és kutatási területe a magyar népművészet, a magyar őstörténet volt, melyben kiemelkedő helyet foglalnak el a regösénekek. Egy pohár vörösbor és egy tál dió mellett mesélt. Mindenről. Én meg hallgattam. Bármiről is beszéltünk, neki arról a témáról biztosan volt egy könyve. Nemcsak a könyvet ismerte betűről-betűre, de még a hibákat is felsorolta bennük, hogy mi nem stimmel. A mai napig kerülnek elő vázlatok, rajzok, melyek rendszerezése - házi könyvtárával egyetemben - hálás feladatunk."

Dabóczi Dénest a festmények művészettörténeti vonatkozásairól kérdeztük. Egyáltalán vonható párhuzam a korai, illetve a későbbi alkotások között?

"A Herbáth Ernő hagyatékából származó festmények korábbi munkák, valószínű, sőt szinte biztosra vehető, hogy a mosonmagyaróvári vagy a győri időszakából eredeztethetők. Művészettörténeti szempontból ezek az alkotások még többnyire a természetelvű ábrázolásokhoz tartoznak, realista festmények, elsősorban a látvány a fontos. Nem úgy, mint későbbi munkáinál, a fa reliefek esetében, amikor már a szimbolizmus, jelszerűség válik fő szemponttá. Lakatos József elzárkózott a túlzott absztrakciótól, a különféle izmusoktól, ennek ellenére néhány festménye egy elvontabb irányba mutat, mint például a Vereckei-szoros esetében. A hagyatékból vásárolt képek zöméről nem tudjuk pontosan hol készültek, mit ábrázolnak, címük is ismeretlen. Alapos, ám annál nagyobb örömmel végzett kutatómunka áll még előttünk."

Wächterné Lakatos Ágnes elbeszéléséből megtudhatjuk, hogyan zajlanak egy nevezetes művész mindennapjai, hogyan tudják mindig nyüzsgő életformájukat összeegyeztetni a családdal. A szavaiból áradó szeretet tanúja annak, hogy a karakteres művész lélek mögött érző szív lakozik.

"Gyakori emlék gyermekkoromból a vendégek fogadása: képzőművészek, zenészek, költők, más társművészetek képviselői is sokszor megfordultak nálunk. A Móricz Zsigmond utcai ingatlan emlékek tárháza életemben: sokat játszottunk a kertben, tanultunk, íjászkodtunk, társasjátékoztunk, kirándultunk. Voltak időszakok, amikor templomtúrákra, máskor vártúrákra, vagy éppen múzeumtúrákra mentünk édesapámmal és két bátyámmal, annak függvényében, hogy apukámat éppen mi foglalkoztatta, melyek voltak kutatási területei. A magyar kultúra a magyar hagyományok szeretetét szüleim által is magaménak érzem. Érdekes, hogy a művészi hagyatékkal együtt édesapám barátait is megörököltem, akik Vas vármegyei kötődésű művészetpártolók, művészettörténészek, gyűjteményeket kezelők. A mai alkalommal is többen eljöttek, akik apukám barátsággal, tisztelettel voltak, nagyon hálás vagyok ezért, jó velük találkozni egyéb más rendezvényeken is.

A kiállításon látható képek Herbáth Ernő sárvári műgyűjtő hagyatékából származnak, aki foglalkozását tekintve kőművesként dolgozott. Nyitott lelkű, a művészetek, a világ dolgai iránt érdeklődő, olvasott, tájékozott ember volt, aki szerteágazó kapcsolatokat ápolt művészekkel. Rendszeresek voltak nála a vendégségek, szívesen beszélgetett, anekdotázott többek között édesapámmal is, akivel szintén jó barátságot ápolt. Herbáth Ernő számos művésztől őrzött festményeket, szobrokat, lakása zsúfolásig megtelt antik bútorokkal.

A műteremlakás falain láthatók még plakátok, érmék, népi hímzéses terítők, futók. Apukám plakátgyűjteménye - melyet saját maga tervezett - külön kiállítást érdemelne. A falon látható érméket agyagból mintázhatta, a mintáról gipsz negatív forma készült, amelybe aztán a réz forma került pozitívba. A házban található fabútorok az ő tervezése mentén készültek, magánembereknek is tervezett. Megrendelésre készített a kerti törpék alternatívájaként fából készült színes madarakat, rókát, mókust, baglyot."

A fához fűződő szerelméről, a magyar őstörténeti, hagyományőrző irány megszületéséről most valljon a művész, Lakatos József, egy 1994-ben a Vasi Szemlében megjelent írása segítségével:

"1965-ben költöztem Győrbe. A győri Xantus János Múzeum néprajzosa a Szigetköz és a Rábaköz tájaira, falvaiba gyűjtőutakra hívott. Tárgyi emlékeket: szerszámokat, köcsögöket, rokkákat gyűjtöttünk, házakat, pajtákat rajzoltunk le. Azt hiszem éppen a párizsi Ember Múzeumában látottak, a különböző kontinensekről származó néprajzi emlékek segítettek ahhoz, hogy a hazaiban is meglássam az értéket. Észrevettem az ember által készített tárgyak, eszközök antropomorf -emberformájú-jellegét: a kapufélfában az ősformákat, a tökgyaluban a bálványt, a rozettákban a Nap-kultusz emlékét, a hímzett párnák virágcsokraiban az örök életfát, a futó indákban az élet folyamatát, a leveles ágban a dalt. Illusztráltam a Kodály-tanítvány Barsi Ernő győri zenetanár, népdalkutató több kiadványát. Az egykor lerajzolt széktámlákból, faragószékekből, tilolókból több képem is lett."

Egy kis bepillantás a nyírségi évekbe:

"Hajdúböszörmény régi kapuival, mintázott deszkákkal díszített palánkjaival adott témát, például: Böszörményi kapu, Széttört kapu címűek, később az összetört, szétbontott kapuk, kerítések faragott deszkáit vittem haza és raktam a képeimre. Ilyenek: Káplár Miklós emlékére-ő a Hortobágy festője volt- Az idő sodrában, Vihar után, Rovásfák, Öreg király stb. Ezeket a napszítta deszkadarabokat értékesnek éreztem: kultúrahordozóknak, a magyar kultúra egy-egy töredékének- és nem tűzrevalónak. Máig is őrzök ezekből. A képen egy kis színt kaptak, átváltoztak emberré, virággá, felhővé-szimbólumok lettek, hieroglifák, eredeti hiteles anyagból."

Lakatos József festőművész, sárvári műteremlakása a festői szépségű Sárvári Arborétum tőszomszédságában helyezkedik el, melyet csak a Gyöngyös patak választ el a botanikus kerttől. A Gyöngyös uszadékfái sem maradtak vizesen, művészi alkotások főszereplőivé váltak. Egyik hordódongákból készült képét Makovecz Imre vásárolta meg, rábaközi motívumból pedig egy 6 m²-s relief készült 1985-ben, amely a sárvári Thermál Hotel falát díszíti.

Kondor János az 1980-as években a Sárvári Képzőművész Kör felnőtt szakkörét vezette. Így emlékszik egykori barátjára, művész társára:

"Lakatos József országosan ismert festőművész hírében állt, ebből adódóan kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Az ország különböző részein élő és alkotó művészekkel állt kapcsolatban, nagyon sok kiváló művészt ajánlott egyéni kiállításokra, sőt nem egyszer kollektív tárlatot is tudtunk rendezni az ő közreműködésével. A sárvári Művelődési Központ igazgatójaként nagy örömmel vettem, amikor a sárvári kiállítások koncepciójának megtervezésében segített, és hajdani szülővárosában telepedett le ismét. Lakatos József aktívan részt vett Sárvár város kulturális közéletében. Nagyon komoly házi könyvtárral rendelkezett, minden érdekelte. Rendíthetetlen jelleme rugalmasan reagált az 1990-es évek társadalmi változásaira, a rendszerváltásra, melyek szintén hatással voltak művészetére. Gyakran hívtuk a Művelődési Központ falai közé előadásokat tartani. Részben külföldi utazásai szolgáltattak témát, főleg a Kárpátalján tett utazásai. Továbbá fiatalkorában végiglátogatta Nyugat-Európa múzeumait is, melyekről nagyon sok diaképet készített. Előadásait így vizuális formában, élő, eleven valóságában tálalhatta a közönségnek.

Rendhagyó élmény volt a Képzőművész Kör egyik látogatása Lakatos József műtermében, aki nagyon szeretett vendégeket fogadni ott és kertjében egyaránt. Nagyon jó hangulatban telt az idő, a szakkör idősebb tagjai egy idő után menni készültek, a művész azonban még szerette volna megmutatni legújabb fából készült reliefjeit. Nem akartam beléfojtani a szót, megbántani sem szerettem volna, hirtelen ötlettől vezérelve csak ennyit mondtam neki: „Jóska, most téged jól faképnél hagyunk." Ugyanis a fa képeit mutatta. Ő ezt annyira szellemesnek találta, hogy még azt is megbocsátotta nekünk, hogy idő előtt távoztunk.

Herbáth Ernőhöz is személyes kapcsolat fűzött, nagy számú Lakatos József-gyűjteménye is volt. Emellett persze még számos országosan ismert művésztől, festőtől, szobrásztól, nemcsak helyiektől gyűjtött. Legjelentősebb anyaga a Gottesmann Alfréd kollekció volt. Bélyeggyűjteménye, kiállításokon országos díjazást nyert, nagyon komoly bélyegeket tudhatott magáénak. Jelentős könyvgyűjteménye volt, neves személyekkel állt levelezésben. Ismerte a sárvári családokat, a családok őseit, hiszen kiváló kőműves mesterként sok helyen megfordult. A temetőkben a sírok betonkeretét is ő készítette. Hihetetlen memóriával rendelkezett. Ha bármilyen információra volt szükségünk, Herbáth Ernőt kellett keresnünk, hiszen ő valóban mindenkit ismert."

A kiállítás bejelentkezésre bármikor megtekinthető, az elérhetőség a Regösének Alapítvány honlapján megtalálható. A Regösének Alapítvány többször szeretne a közeljövőben „Nyitott Műterem" rendezvényt tartani.

Mielőtt búcsút vettünk volna a nem mindennapi kiállítástól, az alapítvány tagjainak vendégszeretetétől, Wächterné Lakatos Ágnest kérdeztük az ingatlan jelenlegi közösségi funkcióiról, jövőbeli tervekről.

"A műteremlakás gyermek kézműves foglalkozásoknak is helyet ad. Díszítőművészetekkel, a gyertyakészítés rejtelmeivel, kiszebábok, busóálarcok készítésével is megismerkedhettek az emberpalánták. Az ingatlan részben otthont ad a Sárváron működő 58. Hollós Mátyás Cserkészcsapat foglalkozásainak is. A műteremlakást közösségi térként a jövőben is szeretnénk működtetni.  Szeretettel várunk minden korosztályt rendezvényeinkre!"

Felhasznált irodalom:

Vasi Szemle, 1994. 3.szám Lakatos József:Jelek és üzenetek Kalandozások a gyökerek körül térben és időben. (Arcanum)

Javasolt irodalom: http://www.vasiszemle.hu/2024/02/04_Daboczi_Denes_Lakatos_Jozsef_muveszete.pdf