Kölcsey Himnusza kapcsán hadd idézzem egy kortársát. Petőfi A XIX. század költői című versében ezt írja „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni/ Saját fájdalmad s örömed:/ Nincs rád szüksége a világnak,/ S ezért a szent fát félretedd." Petőfi sorai soha nem veszítik érvényességüket, minden alkotónak, minden művésznek a szívébe kellene vésődniük. Én is úgy gondolom, hogy ha művészetemmel nem tudok olyat adni embertársaimnak, amivel lélekben többek legyenek, akkor abba kell hagyni a festést. Tudom, ez egy nagyon magas mérce, de hogy egy másik költőprófétánkat is idézzem: „A mindenséggel mérd magad!" József Attila ezt a mércét az Ars poetica című versében fogalmazza meg. Azért írok jelen időben volt költőinkről, mert ha múltként tekintünk rájuk, akkor nem lennének érvényesek a mára, márpedig azok, és minden művészeti pályázatnál, díjnál az ítészeknek is ezt a mércét kellene alkalmazniuk. A képzőművészet ugyanis merő exhibicionizmus, önmutogatás, a kiállítás szó - exhibition - is ezt a latin kifejezést rejti magában.

Fotónk illusztráció, Tóth Csaba 'Miatyánk' c. tárlatán készült a Zarkaházi Szily-kastélyban, 2025. szeptember 1-én. 

A képzőművészetet a XIX. században még szépművészetnek hívták, lásd az 1906-ban nyílt Szépművészeti Múzeum elnevezését, ami az antikvitásban megfogalmazódott szépségeszmény érvényességét jelentette. Aztán jött az új század, vele a modernizmus, és a képzőművészet nemzetközi kifejezése art lett, amiben már semmi nem utal görög-latin identitásunkra. Az avantgárd megfosztotta a művészetet korábbi transzcendens dimenziójától, így az, a modern emberrel együtt egydimenzióssá vált, a képzőművészet pedig csupán kereskedelmi tárggyá, amit immár a piac törvényei uralnak. Nincs többé szó magasztosságról, bárminemű emelkedettségről, a művészt a XX. századtól gravitál, lefele húz, tárgya, tartalma pedig az EGO. Mindezt Petőfi előre látta, ezt fogalmazta meg A XIX. század kötői című versében. A művészet addig művészet, míg közösségi funkciót tölt be, és ezt már nem érti a ma embere, a lelki tulajdonságok nélküli ember, hogy Musil híres regénycímét is idézzük. A lelki tulajdonságok ugyanis szintén a közösségi ember sajátosságai, általánosan elfogadott ethoszra épülnek.

Varga Bernadett                               Révülő önarckép                        Tóth Lívia

A lelki tényező nélküli közösséget a XIX. századtól a társadalommal azonosítják, előtte azonban lelki természetű nemzetközösségek léteztek. Fülep Lajos szerint görögség nemzeti kultúrája vált egyetemessé, és emiatt az egyetemesség kritériuma ma is magába foglalja a nemzeti karaktert. A gótika német, a reneszánsz itáliai karakterű. Mondják, a művészet a lélek anyanyelve. A magyar művészet lelki karaktere szemlélődő, keleti eredetű, ebben különbözik európai szomszédainkétól. Gondoljunk csak Paál Lászlóra, Ferenczy Károlyra, Mednyánszky Lászlóra, Csontváryra, Kondor Bélára, Tóth Menyhértre, a vasiak közül Mészáros Józsefre, Németh Mihályra, Tornay Endre Andrásra, vagy hogy élőket is említsek Somogyi Győzőre, Földi Péterre, itt Vasban pedig Geszler Máriára vagy Mészáros Szabolcsra. 

 
Fekvő akt

A szemlélődés valójában a világ tanulmányozását, megértését jelenti. A főiskola körüli éveimben erre kiválóan alkalmas volt az akkor már szalonképtelennek és elavultnak tartott tájképfestészet, kerestem, kutattam annak műfaji és kifejezésbéli határait. Később ezt váltotta fel festészetemben az európai táblakép tradícióval való élő diskurzusa, dialógusa. A másik szemlélődési terület pedig mindig is a tanulmányrajz volt. Leonardo óta ez képezte mindig a megszületendő művek fundamentumát, alapozását. Ezért nem mindegy, hogy hol és kinél végezzük ezt az életszakaszt, aminek gerincét alkotja a rajztanulmány. Ezért meghatározó jelentőségű az iskola, a mester. Ez mindig is így volt. Csírájában mindig itt dől el a jövendő.

Kapcsolódó írásunk:

Tóth Csaba festőművész tárlatvezetése a Szily-kastélyban

2025.09.01. - 21:00 | Büki László 'Harlequin'

"Isten csöndes jelenléte életükben" - Szeptember 1-én jelentős érdeklődés mellett tartott Miatyánk című tárlatában vezetést Tóth Csaba festőművész a Zarkaházi Szily-kastély Stephanus Rex Galériájában. Az érdeklődésre való tekintettel szeptember 7-én, vasárnap, 10.30-kor ismét körbevezeti a tárlatanyagban a látogatókat.