BLendEsszencia – Kiállításmegnyitó és születésnap a Sportházban

Képgaléria megtekintése2025.12.14. - 16:00 | Rozán Eszter - Fotók: Wieder Sándor, Déri Norbert, Varga András, Kereszty Gábor, Tóth Attila

Barátok, kollégák, családtagok, lelkes érdeklődők ünnepeltek együtt az AGORA – MSH-ban Büki Lászlónak, lapunk alapító-szerkesztőjének, fotóriporterének BLENDESSZENCIA című kiállításmegnyitóján, mely születésnapi megemlékezés is volt egyben.

BLENDESSZENCIA címmel nyílt lapunk alapító-szerkesztőjének, fotóriporterének, Büki Lászlónak kiállítása az AGORA - MSH-ban. Nem véletlen a cím, mivel egy egész életművet foglal magában. A BL Büki László monogramjára utal, a blende a fényképezőgép objektívének fontos része, az esszencia pedig összefoglalása mindannak a csodának, amit Laci a fényképezőgépével optikáján keresztül tenni képes.

Mivel Büki Lászlóval nemcsak kollégák, hanem barátok is vagyunk, talán megengedett beszámolómban a közvetlen hangnem. Lacival a kezdetektől fogva együtt ügyködtünk a Vaskarika elindításán, együtt egyengetjük az útját, s hogy nem kevés sikerrel, a bizonyíték az, hogy a Vaskarika még mindig működik, sőt a megye egyik fontos online kulturális médiumává vált az idők folyamán. Sosem felejtem el, amikor az alapító tagokkal először gyűltünk össze, fejünkben tele tervekkel és ötletekkel, hogy miként tudnánk színesíteni a régió életét egy új online magazinnal. Sokat ötletünk a weboldal nevén is, míg végül megszületett a Vaskarika.

Fotó: Déri Norbert

December 10-én ünneplőbe öltözött a Sportház, mivel nemcsak a BLENDESSZENCIA megnyitójára került sor, hanem Laci ezen a napon ünnepli kerek évfordulós születésnapját is. 60 év elegendő idő ahhoz, hogy összegzést végezzünk, végigtekintsünk életpályánkon, megszülessen egyfajta életmű, ugyanakkor ez az életkor még nyitott a jövő felé is, rengeteg lehetőséget ad az elkövetkezendő alkotásoknak. Mert Laci munkái nemcsak fényképes beszámolók, hanem műalkotások, melyekből látszik szerzőjük szakma iránti szeretete és elkötelezettsége is. Jót alkotni csak szenvedélyből lehet, s benne megvan ez a szenvedély. Egész fotóriporteri munkásságát áthatja a belső lelkesedés, a fényképezése tárgya iránti lelkiismeretesség, alaposság. Öröm végignézni a Sportház első emeleti folyosóján elhelyezett képeket, melyek művészi igényessége tagadhatatlan, alkotójuk belső világába kalauzolnak, „Bükilacisak", a szó pozitív értelmében. Számára az események megörökítése a szellem kihívása, a pillanat Büki Laci-féle varázslatába zárva. S mi, a kiállítás látogatói megérezzük ezt.

A megnyitón Karácsony Ágnes esztéta, kulturális újságíró laudációját hallhattuk, de mivel ő maga személyesen nem tudott megjelenni, Pócza Zoltán, a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház igazgatója, közvetítette szavait.

Fotó: Wieder Sándor

Karácsony Ágnes ezt írta:

„Egy fotó talán akkor kezd el igazán élni, amikor a valóság és a képzelet határai elmosódnak - a szemlélőnek saját teret hagyva a tovább gondolásra. Büki László képei ilyenek: nemcsak rögzítenek, nemcsak mesélnek, nemcsak egyszerűen megragadják a pillanatot, hanem hangulatot teremtenek és párbeszédre kérnek. Ő nem a látványt keresi, nem a témákat, hanem azt a valamit, ami a látvány mögött van. A jelenlétet.

A Büki László-féle nyitott fotóuniverzum képei nem üzenetet akarnak közölni, hanem kapcsolatot kínálnak. Az ő képtörténetei kinyitnak minket is, az érzékenységünket, és kicsalogatják belőlünk a saját értelmezéseinket."

Fontos mondatok ezek egy olyan emberről, aki autodidakta módon vált azzá, aki mára lett. Laci 2007-ben vette meg élete első tükörreflexes fényképezőgépét, amellyel már komolyabb fotózásba kezdhetett. A tanulási folyamat során az intuíciója és a jó gyakorlat vezérelte, melyhez elengedhetetlen a belső fegyelem, az őszinteség, a szigor, a kíváncsiság és a játékosság. Laci minden fotója személyes döntés, mindig kész a megújulásra.

Fotó: Varga András

A következő mondatok pedig akár az ars poetica-jául is szolgálhatnak:

„(Büki László) ... alapvetően a pozitív dolgokat szereti megmutatni, azt, amitől jó élni ebben a világban. Amitől ő saját magát is szabadnak érzi. És mi is azzá válunk a képei által, hiszen sosem végkövetkeztetést kínál, hanem bepillantást."

Ezt a szabadságot érezzük a kiállításon bemutatott képeken is, a fegyelmezett szabadságot, mert a kettő: a szabadság és a fegyelem egymásnak nem mondanak ellent, sőt egymásba fonódva képviselnek egy magasabb minőséget.

Hogy is mondja József Attila:

„Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent."

A fényképek láttán minket is elkap ez a végtelen szabadság. Laci nem akar másmilyen lenni, csak önmaga. Létezik -e annál nagyobb beteljesedés, ahol valaki abban a szakmában dolgozhat, ahol önmaga lehet? Mert számára megadatott ez, és végigkíséri az alkotásait is.

Saját maga Fodor Ákos egyik haikuját tartja ars poeticájának:

„Nagyon figyelj,
mert a világot teszed is azzá,
aminek látod."

Jó látni Laci szemével a világot, belehelyezkedni egy mélyen gondolkodó ember lelkébe, aki nélkül sokkal szegényebb lenne a megye kulturális élete.

Fotó: Tóth Attila

A megnyitót Horváth Dudu Dániel, Nádházi Márk és Sárközi Gábor zenéje tette színesebbé, a Váratlan utazás dallama, valamint Dudu saját, impulzív, Lajkó Félix világát megidéző szerzeménye mindannyiunkat elvarázsolt.

Négy vasi táncegyüttes, az Ungaresca Táncegyüttes, az Ungaresca Senior Tánccsoport, az ELTE SEK Szökős Néptáncegyüttes és a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes meglepetés tánccal és énekkel készült a Boglya Együttes muzsikájával kísérve. Fönt még javában zajlottak a megnyitói események, amikor lent már gyülekeztek a néptáncosok, Laci a karzatról ezt nem láthatta, így aztán annál nagyobb volt az öröm, amikor egyszer csak megjelentek, felejthetetlenné téve ezt a napot.

A kiállítás létrejöttében közreműködött Kozma Gábor és Geosits Judit.

Laci, még egyszer boldog születésnapot kívánok a vaskarikások nevében, és további töretlen alkotómunkát!