Az 50. évfordulóra 120 oldalas példány készült, ami Bors Géza, Káldos Gyula- Lendvay Istvánné, Kuglics Gábor, Mecsériné Doktor Rozália- Móricz Péter, Molnár Piroska, Söptei Imre, Szalainé Bodor Edit, Takács Zoltán Bálint, Tóth Kálmán, Zágorhidi Czigány Balázs dr., továbbá Zsámboki Árpád István színvonalas, gazdagon illusztrált írásait tartalmazza. A jubileumi kiadvány szerzői hitvallásuknak tekintik a kutatást és az értékmentést, értékőrzést az utókor számára. Munkájukat, kutatási területeiket rövid beszámolóval ismertették a rendezvény során. 

Melega Miklós szavai nyitották az ünnepi megemlékezést. A Vasi Honismereti Közlemények 1974-ben indult útjára a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ vezetője, Zsámboki Árpád kezdeményezésére, aki a Vas Megyei Honismereti Egyesület egykori elnöke.

A Vasi Honismereti Közlemények eredeti célját - amely a táj, a szűkebb haza és a benne élő emberek egymáshoz való viszonyának ábrázolása, bemutatása volt - messzemenően teljesítette, teljesíti a mai napig, legyen szó néprajzi tárgyú írásról, vagy a Vas megyében jelentős hagyományokkal, eredményekkel büszkélkedő honismereti mozgalom bemutatásáról, illetve kiállításokról, intézményekről szóló tudósításokról.

1990-ben a Vasi Honismereti Közlemények kiadásának, lelkiismeretes gondozásának szerepét a Vas Megyei Levéltár vette át a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központtól. Mivel folyamatosan gyarapodott a helytörténeti írások száma, 1995-től a kiadvány a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények címet kapta. 1995-től évi négy szám jelent meg, 2010-ben a szerkesztőbizottság visszatért az évi kettő lapszám megjelentetéséhez. Az 1990-es években behajtogatott térképek is kerültek a levéltári kiadványba, amelyek az adott korban - falainkat díszítve - nagy népszerűségnek örvendtek. Kutatók lapozták a VHHK kiadványait annak érdekében, hogy publikációikban minél több lényeges, fontos adatot közölhessenek.

Dr. Kóta Péter, a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények szerkesztője, a Vas Vármegyei Levéltár igazgatóhelyettese több évtized számaiból kikereste azoknak a szerkesztőknek, közreműködőknek a névsorát, akik színvonalas, odaadó munkájukkal részt vettek a folyóiratok összeállításában, szerkesztésében, fennmaradásának elősegítésében. Személyüket, elkötelezettségüket méltatva, tisztelettel megköszönte munkájukat. Németh József, aki a tipográfia, a tördelés felelőse, Dóka Klára díjban részesült. Mayer László levéltáros hozta arra a színvonalra a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közleményeket, hogy az Akadémiai folyóiratok sorában említsék.

Zsámboki Árpád elérzékenyülve tartja kezében megbízatásának legelső jelentős produktumát, a Vasi Honismereti Közlemények 1974-ben kiadott példányát. Hangjába némi keserűség is vegyül, amikor arra emlékezik, hogy bizony a lokálpatrióták megnyilatkozásai, a kutatási témák, azok az egyéni érzelmek, melyek átütöttek a publikációkon, egy kissé mindig bizonytalanságot keltettek a hatalomban, éppen ezért a tűrt kategóriában tartották a honismereti mozgalmat. Tanulmányában leírja, milyen fontos lépcsőfokok szerepeltek a szervezeti háttérben. A Vas Megyei Honismereti Egyesület 1991-ben többek között a szerkesztőbizottság kezdeményezésére alakult meg.

A VHHK fennmaradásában nagy szerepe volt a közös munka eredményességének, a jó szakmai háttérnek, illetve az intézmények partnerségi együttműködésének. Zsámboki Árpád megemlítette, az Országos Honismereti Akadémiát háromszor rendezték meg, a regionális konferenciát is több alkalommal megvalósították, és rendszeresen megemlékeztek jeles személyekről. A legfontosabb mégis a Pátria napok elindítása volt.

Kuglics Gábor a Vasmegyei Honismereti Mozgalom elnöke számára elődeik tapasztalata, tudása, nagy segítség. Indítottak egy rendezvénysorozatot, „Jeles vasiak nyomában" címmel, melynek során olyan vasi személyeket mutatnak be, akik sokat tettek a hazáért, a honért, viszont kevésbé szerepelnek a köztudatban. Önkormányzatokat szólítanak meg, az általuk korábban adott neves személyre emlékezve, bevonják őket a honismereti mozgalomba. Önálló egyesületük 2026-ban ünnepli 35. születésnapját. A közelmúltban a celldömölki, a sárvári, a gencsapáti, lukácsházi, jánosházi, büki önkormányzatokat szólították meg, Herénnyel is már felvették a kapcsolatot.

Celldömölk helytörténetéről Káldos Gyula és Lendvay Istvánné írt tanulmányt a jubileumi számban. A Celldömölki Honismereti Munkaközösség 2023-ban ünnepelte 50 éves jubileumát. A munkaközösség tagjai az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején az alapítókkal együtt jártak foglalkozásokra, akik közül már csak - Celldömölk díszpolgára, a hajdani könyvtárigazgató -, Káldos Gyula munkálkodik. Az egykori zeneiskola épületét a celldömölki önkormányzat ingyen bocsátotta rendelkezésre, Helytörténeti Kiállítóhely létesítésére. Interaktív kiállítást szeretnének létrehozni az épületben, felkeltve ez által a fiatalabb korosztály érdeklődését is. Részt vesznek pályázatokon, a lakosság szintén támogatja a múzeum alapítását. A szűk anyagi keretek miatt azonban ez a hálás feladat a jövőbeli tervek között szerepel.

A Jánosházi Honismereti és Művelődési Egyesületet Bors Géza képviselte az ünnepségen. Jánosházán a honismereti és helytörténeti tevékenység 1930-ban indult útjára. Kezdetben Makkos László, magyar-történelem szakos tanár, majd később Dala József tanácselnök helyettes- Horváth István pedellus, és Farkas Imre tanár közreműködésével- foglalkozott helytörténeti kutatásokkal, antik tárgyak gyűjtésével. 1962-ben a vár tetőterében megüresedett néhány szoba, ott rendeztek be egy kiállítást. 1970-ben már az egész tetőrészt birtokolhatta a múzeum. 1978-ban az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki felmérése alapján a vár nagyon rossz állapotban volt, ezért kiköltöztették a múzeumot. A múzeum megszűnésével,- a helytörténeti kutatás is megszűnt Jánosházán. Az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején Bors Géza magánemberként kezdett el foglalkozni képeslapok, régi pénzek gyűjtésével, majd helytörténeti kutatásokkal. 2011-ben megalakult Jánosházán a Honismereti Kör, amely 2015-ben egyesületté alakult. Kiállításokat, rendezvényeket szerveznek, hadisírokat gondoznak, emlékművet építenek: a Szent Márton-emlékmű is az egyesület nevét fémjelzi.

A Csaba József Honismereti Egyesület Körmenden 1990-ben alakult. Eredményeikről Mecsériné Doktor Rozália és Móricz Péter beszélt. A Honismereti Egyesület és a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum közös munkája által valósul meg a helytörténeti-honismereti munka Körmenden. Legfontosabb céljuk volt, hogy Körmend  monográfiája elkészüljön, hiszen Körmend város 1994-ben ünnepelte fennállásának 750. évfordulóját. A monográfia köteteinek tanulmányai jeles történészek tollából születtek, amelyeket szerettek volna megismertetni a nagyközönséggel. 1992-től előadásokat szerveztek, ezáltal útjára indították a Várostörténeti Akadémia sorozatot, amely 33 éve működik, egy évadban 6-7 előadással. Az előadók jeles személyek, az érdeklődők száma egyre magasabb. Egyesületük Körmend kiemelt egyesülete, talán az egyik legnépesebb szervezet. Önálló sorozatuk volt a Műhely.

A Kőszegi Városi Múzeum, Könyvtár és Levéltár történész-levéltárosa, Söptei Imre az ékszerdoboz viszonylataiban beszélt honismeretről, helytörténetről. Bariska István nemcsak Kőszeg város honismereti mozgalmát indította el, de megyei és országos mozgalmak vezetőjeként is számon tartották. Az egyik első Kőszegen íródott helytörténeti munka az Ostromnaplónak nevezett írás, amely a török ostrom viszonylag részletes ismertetését tartalmazza. A történész-levéltáros írásában megpróbálta összefoglalni egyrészt a mozgalomnak a történetét, amely 1990-ben a rendszerváltást követően teljesen megszűnt. Kőszegen viszont a helytörténet azóta is virágzik. Helyi intézmények, a Kőszegi Városi Könyvtár és Levéltár, ezen kívül egyesületi formában működő, polgári erkölcsi értékrend alapján álló társas közösségek, civil szervezetek-melyek közül kiemelkedik, a Kőszegi Polgári Kaszinó- segítik a helytörténeti munka eredményességét Kőszegen.

Sárvár képviseletében Takács Zoltán Bálint szólt néhány szót a monográfiák városáról. A város helytörténeti fóruma, a Honismereti Híradó 1970-ben a Sárvári Városi Művelődési Központ kiadásában jelent meg, szerkesztője dr. Naszádos István- a Tinódi Gimnázium történelem tanára a honismereti szakkör vezetője- volt. 1978-ban jelent meg a Sárvár monográfiája című kötet, amelynek szerzői részben múzeumok, levéltárak, egyetemek munkatársai, részben a városban élő értelmiségiek voltak. 2000-ben, a sárvári múzeum igazgatójának, Söptei Istvánnak a szerkesztésében jelent meg a Sárvár története című kötet, amely szövegében részben lefedi az 1978-ban született monográfiát. A múzeum várostörténeti vállalkozása a Sárvár Anno internetes oldal, amely a digitális közösségépítés területén európai „Jógyakorlat" címet kapott. A 2012-ben elindított honlap, a sarvaranno.hu, az Európai Unió által támogatott E- COOP projekt keretében 2014-ben megkapta a legjobb digitális kezdeményezés díját.

Szalainé Bodor Edit a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár Helytörténeti Klubjának történetébe avatott be minket, a 2016-os megalakulástól 2024-ig. A Berzsenyi Dániel Könyvtár 2016-ban arra a megnövekedett igényre reagálva hozta létre a klubot, hogy már nem elég a feltárt tartalmakat az érdeklődők, a kutatók rendelkezésére bocsátani, hanem különböző programokkal, rendezvényekkel fel kell hívni a figyelmet erre a speciális területre, amely a könyvtárnak a helyismereti gyűjteménye. Nagyon megnőtt az igény a lokális ismeretekre, így a települések lakói, lehetnek akár betelepülők, vagy tősgyökeres lakosok, szeretik megismerni környezetük történetét. A Helytörténeti Klub fő tematikái: Helyek-Épületek-Építészet; Tárlatok; Családkutatás; Szabadtéri séták; Unikális témák; Évfordulóhoz kapcsolódó programok; Társadalmi szerepvállalás.

A Szentgotthárdi Honismereti Klubot Molnár Piroska képviselte. A klub 2010. március 10-én alakult meg. Hitvallásuk a klub honlapján olvasható Széchenyi idézet:"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn." A klub megalakulásához, tevékenységének kibontakozásához nagyban hozzájárultak Csuk István kutatásai. Két háttérintézmény segíti munkájukat, céljaik megvalósítását. A Móra Ferenc Városi Könyvtár, továbbá a Pável Ágoston Múzeum.

A sort Zágorhidi Czigány Balázs zárta Vasvár helytörténetének ismertetésével. Vasváron soha nem is volt, és jelenleg sincs intenzív helytörténeti kutatás, egyesületi élet ebben a vonatkozásban. Ezt nagyban ellensúlyozza, hogy Vasvár történetének szinte minden kérdése országos történeti kérdés is, így a helyi kutatásokat országos kutatások pótolják. Az intézményes háttér feladata, hogy ezeket az információkat a helybeli emberekhez összefoglaló, közérthető módon eljuttassa. 6-7 éve tartanak városnéző sétákat, ebből alakulva létrejött egy közösség, melynek jelmondata: „Tegyük meg együtt, nézzük meg együtt, tegyük rendbe együtt. A helytörténeti sétákon Zágorhidi Czigány Balázs tart bemutató előadásokat, de olykor meghívott vendégek is felszólalnak.

Az egyházi intézmények történetét, az egyházi emlékekhez, búcsújárásokhoz, hagyományokhoz kapcsolódó kutatásokat még jövőbeli feladatnak tekinti a vasvári írás szerzője.

A folyóirat végén Szalainé Bodor Edit és Tóth Kálmán múzeumpedagógus, Krónikába foglalja a 2024-es évben lezajlott kulturális eseményeket, programokat.