Éppen egy komoly, mindent eldöntő beszélgetés közben voltak. Zsófi megfordult, így háttal ált Zsoltnak, és szembe került a kamerával. Amúgy az emberek sosem beszélgetnek így. Mármint háttal a másiknak, túlzott mimikával és érdekes szemmozgásokkal megspékelve, de szigorúan csak úgy, hogy a másik ne lássa. Ha valaki hátat fordítana nekem beszélgetés közben, akkor vagy vicces cetlit ragasztanék titokban a hátára, vagy keresném a rejtett kamerát valamelyik polcon, vagy elé ugranék és annyit mondanék: na mi van?! Szóval Zsófi és Zsolt imigyen diskuráltak a hétköznapi dolgokról -rablás, gyilkosság, ki halt meg, ki tűnt el, ilyesmi. De a néző igazából tudta, hogy a lány csak álmodik, hiszen férje börtönben ül. Nem, engem nem vernek át, én nem hiszem, hogy valóban börtönben van. Aki hirtelen eltűnik egy sorozatból, az biztos, hogy gyermeket vár. Igen, Zsolt terhes.

Mondjuk ennyi erővel Laci is állapotos lehetne, de ő inkább csak víziló, így, egyszerűen. Orsi pszichológus, Miki meg gonosz. Ennyit kell tudni róluk, itt kérem, fekete-fehér karakterek vannak. Vagy színes. Vagy kétszínű? A sorozat szereplői nem kétszínűek, hanem már-már szivárványra emlékeztető színvilággal bírnak, de csak lelkületben. Szóval Zsolt ül. Én is ülök, napi 8 órát, mégsem érdekel senkit. Klaudia pedig egy villában lakik, és nagykanállal eszi az életet, néha meg késik, továbbá szabadidejében csészealjakat vél látni, és mindezek mellett nem egy konyhatündér, pedig ennyi evőeszközzel már az is lehetne! Magdi anyus bezzeg az volt. Szegény Magdi anyus, jajj...még mindig elszorul a szívem, ha rá gondolok. Hát beadta a kulcsot az öreglány, pedig nem is volt portás. De én tudom ám, hogy a 4292.-ik résztől mindenki csak álmodik, és Magdi anyus él. Még néhány hét, és felébrednek, konstatálják, hogy mindenki ugyanazt álmodta (háttal álltak beszélgetés közben egymásnak, szörnyű!), aztán Magdi anyus megjelenik egy söprűvel, vagy húslevessel, mindegy. Gézát meg közben lecserélik, mint anno Tildát. Vili bához beállít az új Géza, egy nagymellű, dögös szőke személyében, és a palinak szeme se rebben, a szokásos „szia kisfiam!-mal üdvözli a lányt. Életszerű.

Egyébként szerintem az egész egy Truman show. Hiszen nem elég, hogy egyetlen szórakozóhely van 80 km-es körzetben, ami ugye a kreatív Rózsa Bisztró névre hallgat, ezek a barmok még le is mennek minden nap. Ezeket átverték! Ha gondja van, lemegy a Rózsába. Ha nincs, akkor is. Vagy ha nincs sehol, hát tuti, hogy ott lesz. Vagy ha nincs ott sem, akkor...akkor...na, ilyen még nem volt. El tudnék képzelni pl. egy olyan mondatot: „Szívem, ma menjünk inkább a Rózsa helyett az Ibolyába!". És már látom is, hogy a felelőtlen gondolatot kiejtő klán tagot máglyán égetik el az udvaron, persze titokban, hogy senki ne lássa, hisz úgyis kevesen járnak a ház egyetlen udvarán. Majd hamvait befalazzák, és újra virágzásnak indul az építőipari cégük, minek következtében Berényi Miki a Berényi Kelemen nevet veszi fel. A jelentéktelen komiszságot elkövetők pedig összegyűlnek az udvaron éjjel, vonyítanak a holdra, farkassá változnak, majd háttal állnak egymásnak és sunyi, sokat sejtető, résnyire nyitott szemekkel néznek valamerre, tök mindegy, merre, de mi tudjuk: ők most valami nagyon rosszra gondolnak. Aztán ezektől a nagyon rossz és csúnya gondolatoktól egész éjjel nem tudnak aludni, forgolódnak, és reggel hasmenéssel ébrednek. De ezt mi, nézők már nem látjuk (csak sejtjük, hogy a Rózsa Bisztró egysíkú ételkínálata miatt történhetett mindez!). Átok közt, vagy mi.