Mi magunk nem adunk a mendemondákra, és kényeseket sem szeretünk kérdezgetni jóravaló reggistáktól, ezért az általunk felépített idea szerint azt tartjuk a zenekarok feloszlásáról, hogy magánügy. Ami biztos, hogy soktagú zenekarokat egybentartani eleve sem egyszerű dolog, az pedig, hogy kétszázötven kilométerről összejárjanak próbálni nem üzleti célú zenészek, szinte halott ötlet manapság. Mind a két zenekar majd fele a fővárosba szivárgott szép lassan - ami ugye tendencia idehaza -, vagy munkalehetőség, vagy iskola miatt, illetve a főváros adta vélt élhetőségi szintjük emelése okán. Természetesen egy színpadhoz szokott ember nem mond le a közösségi érzésről és az együttzenélés öröméről egykönnyen, így várható volt, hogy fel fog bukkanni a fővárosban egy vagy akár több formáció ahol ők játszanak, illetve az itthonmaradottak is előállnak majd a farbával. Sokáig nem is kellett várni, hisz már a ki nem mondott off előtt megalakult a TTT. Habár bőven a tízentúliak közé tartoznak a tagok, nem gondoltuk volna, hogy megalakulásuk után ilyen gyorsan beledurrantanak a dolgok közepébe. Másfél hónapja kaptunk postán egy ötszámos minialbumot tőlük, melynek számait már idehaza is ismerhetik azok, akik részt vettek a zenekar januári koncertjén, az egyetem klubjában. A per pillanatban egyedüli hazai early-reggae formációban - úgy hallottuk a szintén itt járt T-Rex Riders feloszlott -, három volt Tizenhét tag - Horváth Ede Bence/bass, Sebők Márton/harsona, és a vetkőzős-énekes, Szalay "Szasza" Szabolcs -, ketten a kőszegi Shanti Ska Tones-ból - Bezzegh András/dob, Zentai Zoltán/billentyű -, a korábban az Isis Big Band-os Kovács Tomasz/szaxofon, és a legendás Boogie Mama volt tagja, Szili Miklós/gitár dolgozik össze a közös célért. Nem is akárhogyan. Zsenge korú felállásuk dacára megnyerték az idei PEN-t, a 2010-es Reggae Contest első három helyezettje közé kerültek, játszanak szinte az összes stílusközeli fesztiválon, saját sorozatot indítottak Rudeboy Business Club néven a fővárosban.

Az ősszel a bécsi és pozsonyi fellépésére meghívta őket a méltán híres holland The Upsessions. Ennyi eredménnyel több éves zenekarok sem büszkélkedhetnek mifelénk, kijelenthető tehát, hogy a brigád a legjobb úton halad. Aki pedig meg akar bizonyosodni arról, hogy mindez mennyire is megérdemelt, nincs más dolga, mint hogy megnézni a zenekart élőben, akár a karnevál ideje alatt a zsinagóga udvaron - aug. 22. vasárnap -, vagy a szokásos Cinema Reggae-karácsony alkalmával. Aki pedig nem tudja ezt kivárni, annak javasoljuk, hogy kövesse példánkat és szerezzen be egy albumot tőlük. A zsákbamacska szituációt elkerülendő, igyekszünk rávilágítani a nyájas karibi szimpatizánsok számára, hogy miért igen, vagy esetleg épp miért nem javasoljuk hallgatásukat.

The Three Teadies - Rocket in my pocket

A hardveres anyag első ránézésre is promóciós célokat szolgálhat elsősorban - igaz szerzői kiadásban meg is vásárolható -, és mint olyan teljesen rendben is van. Nincs túlvariálva, egy kettő behajtott jó minőségű kartonlap az egész, cd-t tartó kis műanyag-karikával, a legfontosabb infókkal ellátva. A kreatív munkát is megoldották maguk, ugyanis Bezi a dobos jegyzi a grafikát, ami a stílus aranykorát idéző hatvanas éveket idéző színnel és formával él. Az első szám a Run Like Bolt pedig azt hozza körülbelül, amire számíthattunk tőlük, sőt. Hangzásában sokkal többet is annál. Egészségesen és dinamikusan szólal meg az irgalmatlan futózseninek, Usain Bolt-nak címzett darab, bár ő azért ennél jóval erősebb tempót diktál. Szasza a tőle megszokott kocsma-ska hangon összetéveszthetetlen, jó a fúvós játékosság is, illetve a hangszerelés-tempó kombó ezeknél a középtempóknál üt a legjobban, ebben a stílusban. Nincs ott a ska-nál néha zavaró hang-összekoszolódás, és nem vánszorog a dinamika rovására a zene. Ráadásul a rock-steady az a szellemiség, ami szinte mindig jókedvet és vidámságot áraszt, a személyes ismeretség okán pedig, ahogy felcsendült az ének, máris fülig ért a szánk. Szasza egyszeri és megismételhetetlen eset.

A második darab a sokatmondó, illetve még többet ígérő című Reggae In The Night. Kicsit lassúbb hangvételű lötyögős cucc, könnyed szöveggel és egy kitűnő szaxofon-szólóval a közepén. Kicsit imbecilis harsona, és szájbarágósan simulékony énektémával. Csaj nem marad szárazon, és vízen sem. Ötletes a dobjáték és a gitár is, jól egyben van ez is.

A középére került a Rudeboy Business, ami mi másról is szólhatna, mint a bulira csábításról. Oldszkúl attitűd modern hangzással. Mint minden mozgalmista stílusban, itt is kidomborodik a közösségépítési kötelezőség, és hát mi is lehetne jobb, mint hasonszőrűekkel ropni a kedvenc zenénkre egész éjjel. Kicsit talán könyörgősre vették a figurát, de hát csóróországban most nem a buliról és a zenéről szólnak a hétköznapok, pedig az ókori Róma óta tudjuk, hogy a nép elvan cirkuszon és kenyéren is akár. Manapság ez kibővül azzal, hogy a kenyér legyen finom, a cirkusz pedig látványos és hangzatos legalább. Ez pedig itt még simán megvan, magyarul.

Utolsó előtti ismét egy inkább reggae mint nem, a Pictures in the Pocket, egy urban - tehát nem tengerparti - középlassú, hetvenes évekbeli búgó vokállal, jó kis kiengedős gitár-szólóval. Már hangulatában is remember érzésű, és ha visszatekintünk, van is mire. Hiszen mind a stílus, mind a zenészek maguk már jó évtizedes múlttal büszkélkedhetnek. Igaz Edéék nem sokra emlékezhetnek az angol dokkokból előburjánzó mozgalomra, de hát ebben segítenek a képek a zsebben, illetve a digitális adathordozókon a nagy öregek hangképei. Jó kis szállós, nyugis szám, épp, mint ha sok évvel ezelőtt járnánk. Mindenki emlékszik?

A záróakkord, tehát az ötödik szám a Jamaika Koktél. Ez nekünk is épp kapóra jön így frappánsan, hisz a végszót is hozzá tudjuk kerekíteni kis bemutató írásunkhoz. Nyár közepe lévén, kevés az olyan jóember, akinek ne futna össze - pláne így délután öt fele - a nyál a szájában, ha egy sékelre és a benne jól összerázott, jóféle jeges-rumos-szirupos-lime-os frissítőre gondol, pláne ha azt szemrevaló pulttündérek rázzák nekünk össze. A The Three Teadies mixer-tégelyében ezen felül kitűnő zenészek, egy utánozhatatlan énekes, egy tradicionális és egyben időtálló stílus, és elég rendes mennyiségű okosság is megtalálható. Még azoknak is felüdülést jelenthet, akik a jóféle magyar pálinkát részesítik előnyben, vagy egyéb égtájak marcona, vagy épp simogató stimulálószereitől kapják az épp aznapi doppingot. A TTT koktél üt rendesen, de senkit sem bánt, teljesen közérthetően hazai, ezen belül pedig szinte helyi kuriózumunk. Fogyassza mindenki egészségben, boldogságban!

Béke, szerelem, testvériség, ez a Rudeboy Business!