Férj az anyósának:
- Anyósom, maga olyan szép, hogy elmehetne egy kínai festőhöz modellnek.
- De kedves tőled! Miért éppen kínai festőhöz?
- Mert azok szoktak sárkányokat festeni.

Festőnek lenni meglehetősen hálátlan feladat. E címszó alatt nem a jól kereső szobafestő kisiparosokra gondolok, hanem a művészemberekre - konkrétan a temetésükig bezárólag tartó időintervallummal. Nem elég, hogy jól meg kell választaniuk a képeik témáját, de ehhez a hivatáshoz emberi léptéket meghaladó türelem is szükségeltetik.

Szóval, nélkülöznek, vegzálja őket a szakma, a kritikusok, ilyen közegben - minden rosszban van valami jó alapon - legalább kifejlődik a hitük. A festők szerintem alapból hisznek abban, hogy van élet a halál után - számukra jobb híján. Mit és miért kajál meg a közönség, ez örök rejtély. Amikor a lakberendezési magazinokat lapozgatva rendre-sorra bizonyos festők képeit fedeztem fel a fotókkal illusztrált otthonokban, bevillant annak az ötlete, hogy a kitüntetett figyelemmel bíró műtárgyak közül szeretnék pár alkotást bemutatni. Ez egyben felhívás keringőre. Remélem, hogy olvasóinkkal karöltve jutunk annak nyomára, mitől válik a művészet és a kultúra fogyaszthatóvá. Én személy szerint ebben látom a lényegét, a benne rejlő legizgalmasabb kihívást. Valóban túlzó azt követelni egy művésztől, hogy még életében alkosson olyat, amely rímel a közönség igényére, valamint értékteremtő, kulturális esszencia is egyben? Ezt megválaszolandó, szomjazzuk művészek és nem művészek válaszát. A kisméretű könyvajánló rovatunkhoz hasonlóan ezt a sorozatot is interaktív formában képzeljük el. Várjuk a cikkeiteket „fogyasztható művészet" jeligére!

A poszterfutár cégek egyik topterméke

A sorozat nyitányaként azon szeretnék elmélkedni, miért éppen Gustav Klimt: A csók című festménye az ügyeletes lakberendezési kedvenc. Mert bizony erősen hajaz erre a címre. A poszterfutár cégek egyik topterméke. Begyömöszölik hengerbe, vakrámázzák vászonkivitelben, a téma felbukkan csészén, szalvétán, mécsestartón, papírzsebkendőn, puzzlen (őszinte részvétem a kirakónak!), fülbevalón.

Ha a választ szeretném felkutatni, nem ragadnék le Klimt életrajzánál. Bocsi Tisztelt Művészkém! Ön úgy biográfiailag tekintve nem túl izgalmas személyiség. Klimt és a szecesszió együtt, na ebből már kikerekedhet valami értékelhető. Emberünk művészete jó időben teljesedett ki. A századfordulón Bécs a művészet- és kultúrtörténet varázslatosan vonzó századát élte, az osztrák fővárosban virágzott a kultúra.

Na és a szecesszió... - nemcsak stílus, sokkal inkább művészeti irányzat, világkép. Valahogy úgy képzelem el a művészet jelentős korszakainak létrejöttét, hogy valakik jókor, jó időben merítenek a Teremtő végtelen csodájából. Ő pedig senkit nem korlátoz, mindenkinek szíve joga a legjavát, a legistenibbet kölcsönözni és megmutatni az egész világnak. A szecesszió szerintem a „legjava" közül való, bárki merítette, jól tette.

Lényegi jellemzői a nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, dekoratív színfelületek alkalmazása. A szögben törő, egyenes vonalak helyett az íves formákat részesíti előnyben. A természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formái talán ösztönösebben elnyerik az emberek szimpátiáját, mint a mereven geometrikusak. Amellett hogy lendületességet sugároz, közvetít valami romantikus indíttatású szembefordulást is a modern világgal szemben. A szecesszió dédelgette az alkotói szabadságot, hitt abban, hogy az egyéniség teljes értékű kibontakozása, az alkotói munka öröme a társadalom bajaira is orvosság lehet. Nem tett különbséget magas művészet és alkalmazott művészet között. No, de hogy ne csak dicséretekkel halmozzam el a szecessziót! Kellő érzék és tehetség nélküli alkalmazása könnyen giccsbe fordulhat.

Talán még ezen mellékhatása sem olyan zavaró, amikor lakberendezésről beszélünk. Nem túl kóros elburjánzása esetén tisztelni lehet az ízlésvilág szélsőséges megnyilvánulásait. A szecesszió pedig impulzív és merész, újraformálja a tárgyi világot, a lakberendezési és használati tárgyakat, a modern design-szemlélet szándéka érhető tetten benne. Klimt pedig a szecesszió jeles képviselője, így tehát evidens a képlet: könnyű szeretni.

A festő édesapja aranyműves volt, talán ez is szerepet játszik abban, hogy Gustav Klimtnek az egyik legmegragadóbb alkotói állomása éppen az arany-korszaka. Festményeihez sok arany festéket, laparanyat használt. Melankolikusan titokzatos ágas-bogas képi világa aranyporral hintve szabályosan delejezi a tekintetet. Szinte minden festménye éteri fátyolba burkolódzik, és nekünk nézőknek kell áthatolnunk a misztikum hálóján.

Mások a hátuk közepére is ezt tetováltatják

A csók című festmény is az arany-korszak egyik gyöngyszeme. Ha az ember messziről nézi, a színei összemosódnak, csak a nagy formák szembeötlőek, a nő és a férfi. Aztán, ha közelebbről tekintjük meg, életre kelnek a részletek. Lenyűgöző a színvilág finomsága és gazdagsága. A Femme Fatale odaadóan simul a férfihoz. Befogadó szerelemálom veszi kezdetét, áthatja az egyesülés misztériuma. Az arany ragyogása méltóságteljességet kölcsönöz, a csillogó ruha sem tudja palástolni az átragyogó szexualitást. A csók tündöklően leplezett érzékisége fricska a korabeli prűd kritikusoknak.

Szerintem elbűvölő alkotás, engem is rabul ejt. Emellett egy cseppet sem zavar, ha mások elcsépeltté teszik és a hátuk közepére is ezt tetováltatják. Véleményem szerint egy színvilágban és stílusban vele harmonizáló enteriőrnek kiváló dísze lehet ez a festmény. Vagyis konkrétan a pénztárca határozza meg, hogy mennyire válik igézővé a róla készült reprodukció. Ízlésesen nagy méretben és gazdag aranyozással csak úgy vonzza a tekintetet.

A teljesség kedvéért megemlíteném, hogy Gustav Klimtnek még jó pár alkotása örvend nagy népszerűségnek a nappalik falán. Az élet fája és a Beteljesülés is méltó ékességei lehetnek otthonunknak. A csók című festményt nemcsak a lakberendezők, de a feng shui tanácsadók is szívesen ajánlják. Ha valaki vallja, hogy a térrendezés ősi, kínai tudománya több, mint mendemonda, az bizony a párkapcsolatok-szerelem területre előszeretettel helyez olyan tárgyat, amely a meghitt intimitás üzenetét közvetíti.

Tehát, hálószobából anyósvirág kidob, A csók a falra! Kezeket a paplan alá, és találkozunk a következő részben! Akkor a szecesszió egy olyan képviselőjét mutatnám be, aki lakberendezési szempontból szintén népszerű, és iskolapéldaszerűen feszegeti a giccs és a művészet közötti határokat. Viszlát!