Aszfaltköltészet vs. folklór – A Suhancos koncertje a moziaulában

Képgaléria megtekintése2008.10.18. - 07:30 | Mädl Eszter - Fotók: vaskarika.hu

Aszfaltköltészet vs. folklór – A Suhancos koncertje a moziaulában

Bizonyos esetekben egy esszét, vagy egyszerűen csak egy fogalmazványt azzal indítunk, hogy felteszünk egy kérdést, vagy éppenséggel felállítunk egy hipotézist, és a végére igyekszünk ezt megválaszolni - megerősítjük vagy megcáfoljuk. A most következő sorok kérdése a következő: a Suhancos esetében lecserélhetjük-e a címben szereplő ’vs’ rövidítést featuring-re (közreműködésre). Nem lesz nehéz válaszolni.

A hétvégén zajló függetlenfilm-szemle első napjának záróakkordja volt a Suhancos koncertje, a Savaria Moziban. A formáció alapvetően két embert takar: Kőházy 'FankaDeli' Ferencet, a rappert, és egy prímás-gitárost, Szabó Balázst. Érdemes persze megjegyezni, hogy Balázs - ami a hangszereket illeti - egy igaz multitalentum, nem beszélve Fanka egyéb irányú elfoglaltságairól (ti. hangmérnökösködik is, egyebek mellett). Az élőben hattagúra „hízó" banda tökéletesen elszórakoztatta a csütörtök este ellenére is kitartó közönséget, mert amit az ajánlóban írtunk róluk, az valóban be is jött: FankaDeli és Szabó Balázs közös zenei egyvelege napjaink talán legeredetibb görcsmentes örömzenéje.


Szabó Balázs itt éppen hegedűvel erősítette a "hip-hop táncházat"

Bevallom, a Suhancosról minimális ismeretekkel rendelkeztem eleddig, úgyhogy az újdonság varázsával hatott rám minden taktus, ráadásul nem számoltam azzal sem, hogy a heves bólogatás másnapra fájdalmat is tud okozni. A koncert elején kaphattunk egy gigászi hosszúságúra gyúrt egyveleget néhány dalból, nem volt felesleges szószaporítás, csak jöttek egymás után a dallamok, a rímek, az életérzések, „feelingek". Később aztán megjött a kontakt, a háttérben maradók felszólítása a közeledésre, a közönségénekeltetés, s kellemes meglepetés volt, hogy az alig félházas koncerten lelkesebb és hangosabb volt a közönség, mint, teszem azt a nemrégiben lezajlott Irie Maffián.


"Jön megy itt minden, de Feri az marad..."

FankaDeli rendkívül egyszerűen fogalmazza meg az élet nagy igazságait, már-már olyannyira, hogy az ember a homlokához kap, és felkiált: „öregem, hogy erre nem gondoltam!" És mindezt hihetően teszi. A kecskeméti televízió egy műsorában Fanka azt mondta, nem nagyon lehet benne más vonzó, mint az, hogy hisznek neki az emberek. Én hittem neki. Mindemellett pedig ott volt a folklór, a népzenei villanások, merthogy, a Suhancos lényegét e kettősnek az egymásra találása adja. Különösebb kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy általában azon próbálkozások, ahol a folklórt vegyítik a popzenével, elejétől fogva kudarcra vannak ítélve; nem egy olyan magyar zenekar létezik, amely ezzel próbálkozik, borzalmas dalokat adva a honi könnyűzenei piacnak. A Suhancosnál ez valahogy mégis működik. Talán azért, mert nem érezni az izzadtságszagot, nincs szó erőltetésről. Különösen szép és izgalmas pillanatok voltak a koncert alatt, amikor Balázs uniszónóban, egyszál magában hegedült és énekelt. Mert itt a népzene az népzene, a hip-hop pedig hip-hop, és a két stílus együtt is teljesen rendben van.

Ha egy mondatban kéne összefoglalni az estét, annyit mondanék, hogy jólesett. Jólesett az íze, a hangjai és az általa közvetített érzés. Abszolút helyénvaló zene ez, messze túl a szokásos hazai kórságokon, amik annyira elviselhetetlenné teszik a mi kis popzenénket (beleértve ebbe minden mainstream produktumot, a hip-hop próbálkozásokat és az említett folkos beütésű dolgokat). Némi dalszöveg módosítással annyit mondanék végszóként, hogy a holnap még várhatott volna, a ma még ma volt, és jó lett volna, ha hosszabb ideig tart. A bevezetőben megfogalmazott kérdésre pedig egyértelmű a válasz! Nem 'versus', hanem 'featuring': az aszfaltköltő és a folklór találkozása ebben az esetben az egyik legjobb dolog, ami velük történhetett. Az, hogy ebből mi is profitálunk, pedig csak egy jóleső plusz. Az utolsó szó jogán pedig csak annyit: Békét!

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

pitri 2008.10.18. - 09:05
Egyetértek az előttem szólóval! Valóban jólesett és azt hiszem jól ragadta meg a társulat lényegét! Én először a Petőfin hallottam őket... nem maradt más meg a fejemben mint Feri, mert ő marad... meg persze Balázs is, némi kuncogás közepette... az jutott eszembe, hogy úristen, megint egy miskolckörüli rémbanda... de szerencsére Petőfi jó fórum és hallattatták őket... újabb dalokkal is... és valóban! semmi flanc, kellemes motívumok és minden dalban minimum egy olyan egyszerű sor, amire az ember azt mondja, igen pajtás! ez az élet! No és a koncert! Valóban egészségünkre! Jólesett! (bár a galériában a képek rólam ezt nem árulják el, de hát ez van... nem lehet mindig pont akkor örömódát zengő arccal bólogatni, mikor fotózzák az embert... ) lenyűgözött az első dalok egybedolgozása... - nem csípem a szétesett koncerteket.. üzenem ezt vadfruttiéknak is! - mókás fiúk voltak, szórakoztatóak, bátrak és bár csak zenemániás és nem tudor vagyok, füleimnek zeneileg tökéletes. Szóval az egész koncert klassz volt, így kell ezt csinálni fiúk! Most már megveszem az albumotokat, vagy hogy félreidézzem: pitri az marad...