Czetter Ibolya köszöntőjében elmondta, hogy ez a kezdeményezés azért jött létre, hogy a város, a régió alkotóművészeivel (legyenek ismert vagy még szárnyaikat bontogató tehetségek) kávéházi keretek között, élménytadóan találkozhassanak, és alkalom adódjon egy kellemes beszélgetésre, eszmecserére. A találkozók középpontjában az ember, a személyiség áll, de a kávéház jellegéből adódóan szórakoztatni is szeretnének.

A SzimfiArt zenés-beszélgetős sorozatának hatodik összejövetele ezúttal is derűs, meghitt hangulatban zajlott a Szimfónia Kávézóban, ahol apa és lánya mutatkoztak be: Máriás Zsolt és Máriás Zsófia közvetlen hangon, mégis hivatásuk iránti szenvedéllyel és tisztelettel beszéltek magukról. Bár különböző területen tevékenykednek, mindketten szeretik azt, amit csinálnak, elkötelezetten, ugyanakkor szakmájuk iránti alázattal végzik feladatukat.

Máriás Zsolt zongoraművész, zenei vezető, számos színpadi zene szerzője, az ELTE Savaria Egyetemi Központ zenepedagógusa, 2007 óta a Kvártélyház és a Hevesi Sándor Színház zenei vezetője, valamint dolgozik a szombathelyi, a soproni és a veszprémi színháznak is.

Kaposváron született 1970. január 8-án, jelenleg Szombathelyen él. Ötévesen kezdett el zenével foglalkozni, édesapja zongorajátékán nőtt fel. Pécsi zeneművészeti tanulmányok után zongoratanár és kamaraművész, majd a grazi zeneakadémián zongoraművész diplomát szerzett. Klasszikus zenei gyökerekkel rendelkezik, de alapított blues zenekart, kísért jazz énekest épp úgy, mint operaénekeseket.

Vallja, hogy munkásságának kiindulópontja az egész életét átható zenei sokszínűség. Úgy véli, a zenei alapok, technikák elsajátítása mellett elsősorban fantázia és intuíció kell a zeneszerzéshez.

Kutatási területei a színpadi zene kifejezőeszközei és funkciója a kortárs magyar drámában, illetve a zenés színpad. Oktatott tárgyai zongora, hangszeres tanulmány és zongorakíséret.

Zalaegerszegen többek közt „A kisfiú meg az oroszlánok" című mesejáték, a „Vízkereszt vagy bánom is én" című vígjáték, illetve Agatha Christie „És már senki sem" című krimijének zenéjét jegyzi, de ő komponálta Moravetz Levente „Csodaszarvas" című családi lovas rockoperájának korhű zenéjét is.

A szombathelyi Weöres Sándor Színházban a Hegedűs a háztetőn és a Gyévuska zenei vezetője volt, a Veszprémi Petőfi Színházban pedig a Csárdáskirálynőben működött közre.

Sokoldalú, empatikus, precíz, megbízható, optimista, lelkes, munkájának élő, elkötelezett személyiség. Közösségszerető, kapcsolatteremtő. 

Tátrainé Kulcsár Irén laudációjában még hozzátette, Máriás Zsolt igazi virtuóz, ha nem itt élne, talán a milánói Scala munkatársa lenne.

Máriás Zsófia az ELTE Savaria Egyetemi Központ magyar-matematika szakos hallgatója, tudományos pályára készül, fő kutatási területe Szerb Antal, e témában kiváló dolgozatot készített az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára, az ELTE BDPK megmérettetésén első helyezést nyert el.

Apa és lánya sokban hasonlítanak egymásra, mindketten kitartóak, akkor sem adják fel, ha nehézségekbe ütköznek, hallgatnak az intuícióikra, szívvel-lélekkel belevetik magukat abba, amit csinálnak. Zsófia elmondta, amiben viszont különböznek, az éppen a generációs eltérésből fakad, Zsolt nem igazán érzi magát otthonosan a digitális világban. Máriás Zsolt azon kevesek közé tartozik, akik nem elektronikus kotta segítségével szerzik zenéiket, hanem manuálisan.

Zsolt egyaránt kötődik Szombathelyhez és Zalaegerszeghez is. A két terület nem független egymástól, az oktatói munka kihat a színházi tevékenységére, és a színházi munka is hatással van az oktatásra. Zsolt sok-sok emberrel találkozik munkája során, igyekszik mindenkivel személyre szabottan, emberségesen bánni. Minden olyan nehéz helyzet, feladat, ami igazából akadálypálya, az Zsoltnak kalandpark, a kihívások nem megfutamítják, hanem inspirálják.

Bár Zsófia előtt ott lebegett az apai példa, mégsem a zenei pályát választotta. Az irodalom szeretetét is a családból hozta, végül úgy döntött, a magyar-matematika szakot választja, hiszen létezik átfedés a két tudományterület között.

Azt est folyamán Máriás Zsolt zongorázott is a közönségnek. Az első improvizációja előtt arra kérte a jelenlévőket, hogy adjanak címet annak, amit elő fog adni. Felcsendültek a hangok a zongorán, azonnal magukkal ragadva a hallgatóságot. Utána pedig sorban érkeztek a címjavaslatok: Szerelem az esőben, Tavaszi ébredés, Remény, Erdei sétaút, A lélek útja. A címek szavakkal lekottázzák a zene hangulatát, amely magában hordozta a reményt, az ébredést, a meghittséget. A virtuóz zeneszerző egy másik improvizáció során kártyaötletekből húzott címek alapján rögtönzött dallamot.

Két értékes művészembert, különleges személyiséget ismertünk meg az este folyamán, akiknek lelkesedése, kitartása, elkötelezettsége példa és minta mindannyiunk számára.