Buciland mesés villájában, megannyi megpróbáltatás után, már csak két, tiszta szívű leány maradt: önazonos és szerelmes, mint két tündéri látomás, mely délibábként kísérte eddig hősünk útját. Buci herceg kegyeiért a viszály és vetélkedés átka megtört, így a két kiválasztott hölgy csillogó szemmel, alázattal, szívükben vágyakozva léphetett a nagy, végső ceremónia színhelyére, ahol a bátor férfi végre elárulhatta féltve őrzött titkát, amit még önmaga előtt is végsőkig titkolt: ki lesz szíve választottja.

Különös izgalommal teltek a várakozás pillanatai. Én, a mesemondótok mondom néktek, reszketve ültem a képernyő előtt, kezemben popcornnal, füstölőt legyezve, varázsszavakat mormolva. Lélegzetemet visszatartva figyeltem, ahogy a kamera minden ötödik másodpercben a szerelmi háromszög szereplőit fókuszálta felváltva. Ezernyi kérdés cikázott bennem, akárcsak az udvar lakóinak gondolataiban:

Vajon felnyársalta Kiarát, majd Krisztát választja? Vagy a sors másként intéz mindent? Már-már én is úgy éreztem magam, mint egy harmadik vetélytárs, ki ennek a varázslatos mesének szintén részese, várva, hogy Buci herceg talán valamilyen csoda hatására rám néz a képernyőről és kimondja végre a nevem: Anita. 

Ó, mily varázslatos tíz perc volt ez!

Ám a távolból hirtelen szirének éneke, sámánok ősi dobja hallatszott, majd váratlanul szörnyű átok sújtotta a nézőket: mind öregedtek is vagy tíz évet...

Kiara fondorlatos varázslattal próbálta Buci herceg szívét elrabolni, de egy óvatlan pillanatban, amikor Buci elfelejtett Kiara megigéző szemeibe nézni, észhez tért, s azon nyomban színt is vallott: nem ő a szíve választottja.

Ekkor harsonák zengtek fel, megjelent egy jó tündér, s a lányt azon nyomban visszaváltoztatta rózsaszín kismalaccá - mert ugye az volt ő valójában.

A hoppon maradt koca sértődöttség nélkül, csak ennyit szólt: „Gyáva ember vagy, András..." - majd orrát a szájával magasan az ég felé tartva ugyanolyan magabiztosan, mint ahogyan érkezett, szélsebesen elhagyta a palotát.

Buci szíve majdnem elszorult a könnyektől, várta volna az újabb átkot, amikkel ilyenkor a gonosz mesehősök szoktak sújtani ártatlan főhősöket, ám ez elmaradt. Nosza, hamar eszébe is jutott, hogy ez már a valóság, és az igazi szerelme, Kriszta, órák óta vár a megváltó szamárra, amit ígért neki egy elvarázsolt randevún. Sebesen rohant a lányhoz, tenyerébe csúsztatni a szamarat. Krisztának bezzeg mondani sem kellett egyebet: Buci pillantásából kiolvasta a titkot, amit az elmúlt hetek alatt magában dédelgetett - az okos lány egyből tudta, őt választotta.

Így lett tehát, hogy a bátor Buci minden akadályt legyőzve, és a kedves Kriszta mind a 19 sárkányt leigázva, megcsókolták egymást, és a szerelem macskaköves, szerteágazó útjára lépve boldogan élnek. Elvileg.

Ha pedig valaki kételkedne, és azt hinné, hogy én ezt kitaláltam, hát járjon utána, ha van mersze, nézze vissza saját szemével, hogy lássa: így volt ez, és nem másképp!