Segítség, építkezem! - Bükön sztendápolt Lengyel Tamás felújítástúlélő

Képgaléria megtekintése2026.03.24. - 00:50 | Büki László 'Harlequin'

Segítség, építkezem! - Bükön sztendápolt Lengyel Tamás felújítástúlélő

A felújítás olyan, mint a randi egy dögös szőkével egy drága étteremben: sokáig félsz belevágni, megőrülsz, amikor meglátod a számlát ... és a végén... b@szhatod. Március 23-án Lengyel Tamás Jászai Mari-díjas színész mesélt lakásfelújítási élményeiről.

Az építkezős, lakásfelújítós élmények legalább annyira sokszínűek és "sohavégetnemérősek", mint a katonaságbeliek. Mindenkinek megvan a maga szakisztorija, értsd: őrmester-gegje. Sorok írójának Bödőcs - akit akkor még nem szippantott be a politika... - azóta klasszikussá vált kiszólása az etalon: "Passzív házban gondolkodom, aktív kőművesekkel". Aki pedig társasházban lakik, annak ajánlom az egykori Rádiókabaré zsenijének, Boncz Gézának örökzöld poénját: "Reggel arra ébredtem, hogy a takarítónő az őrület határát súrolja." 

A téma tehát igazán rekeszizombarátnak ígérkezett, hiszen ki ne ismerné az "Aranyoldalakról" kipécézett szakik aranyköpéseit? S ha már arany, akkor nemcsak a köpések, de az elvégzett munka ára is legtöbbször az. Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyságrendekkel többre tartok egy mesterembert, mint egy politikai aktivistát vagy elemzőt.

 

Nem utolsósorban óvatosan bánunk a sztendápos fellépések leközlésével, ennek mára szárba szökkenő csíráját anno a Végállomásban fellépő Mogács mester ültette el bennünk. Merthogy lelőjük az összes elhangzó poént, és akkor senki nem jön már el az ÉLŐ előadásra, micsoda egzisztenciális törés lesz ez majd neki. Próbáltunk menteni, hogy hát művész úr, és az élő előadás varázsa, a karizma (nem, nem az!), az Ön kisugárzása, a közönséggel személyesen megteremtett kapcsolat - csak hogy a minimumot említsük -, az smafu? Úgyhogy óvatos duhajok lettünk azóta a sztendáposokkal, inkább eresztünk meg mi béna, nyegle poénokat saját kis életünkből, merthogy fedelet mi is húztunk a fejünk fölé - szerencsére Petrocellinél kicsit gyorsabban. Ebből idézek fel most egy számomra örökbecsűt.

Az építkezésünk alatt volt olyan alkalom, hogy egyidőben hat különböző mester dolgozott nálunk. Feleségem, aki az aggódás világbajnoka, ráparázott arra, hogy hogyan fogjuk mindezt határidőre - értsd: amikor a mester végzett, mert akkor a számla nélküli fizetési határidő a most, az azonnal vagy a rögtön volt - kifizetni. Egy építkezés komoly erőpróba az idegrendszernek is, erről Lengyel Tamás is beszélt saját történetein keresztül, de előbb-utóbb eljön az a pont, amikor már az idegeskedést felváltja a sztoikus nyugalom. Nos, feleségem kérdésekor már túl voltam mindenen, ami anno felidegesített, úgyhogy sztoikus nyugalommal közöltem vele: szívem, ha nem tudunk egyszerre fizetni, sem fogják visszabontani. Így is lett. Nem tudtunk mindenkit egyszerre kifizetni, csak kis határidővel, mégis maradt minden a helyén.

 

Hogy mi? Nem volt jó poén? El kellett volna jönni "élőzni" Lengyel Tamás estjére.... ;)

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás