Számtalan koncertet fotóztam Endrének Bükön és Szombathelyen, remek tematikus műsorai voltak - Vida Feri, Cserháti Zsuzsa, Máté Péter, Balázs Fecó emlékestek, a Legendák projekt -, mindig remek muzsikusokkal és tehetséges - elsősorban helyi - énekesekkel dolgozott együtt, és tagadhatatlanul erős baráti, munkakapcsolati szálak fűzték Keresztes Ildikóhoz. Mindig figyelt a részletekre, s bár ő maga is remek fotós volt, és készített is koncertképeket, de ha tudta, hogy számíthat rám, mindig eltette a gépét. "Laci, nincs időm, energiám fotózni, nekem figyelnem kell a rendezvényen, gyere el, én úgyis megbízok benned, tudom, hogy te méltó anyagot készítesz!"

"Nekem is Pentaxom volt, imádtam, gyere, adok Neked egypár optikát és szűrőt, használd őket, én már úgysem fogom..." Nagyjából az első néhány fotózásom után jutottunk el ehhez a mondathoz. Meghívott magához, és kezembe nyomott egy táskányi eszközt. A mai napig olyan relikviák ezek, amiket már akkor is nagy becsben tartottam, ezekután pedig különösképpen abban fogok. 

Mindig tiszteltük egymást, én a fáradhatatlan szervezőmunkája miatt, ő pedig a megbízható megörökítéseim miatt. Még akkor is ott volt a barátság és a tisztelet, amikor egy telefonos beszélgetésben, kissé emelkedett hangulatban felhívott:

- Laci, gyere el holnap Ajkára, Balázs Fecó emlékestre. Honorárium a szokásos.
- De Endre, az nem Szombathely... az útiköltségem és az ott töltött időm nem jön ki belőle. :)
- Miért, ki vagy te? Annie Leibovitz? Legalább nem ücsörögsz otthon (és nevetett egy jót). 

Ajkára ugyan nem mentem, de a március 30-i színházas invitálására igen. Nem gondoltam, hogy a saját alkotói életemben ez sarokkő, egyfajta kordokumentum lesz.  

Utolsó üzenete, amit Tőle kaptam, így szólt: "Ha élne Fecó, ez év márciusában lenne 75 éves. Azt gondolom, hogy a helyszín - a Weöres Sándor Színház - méltó a kiváló énekes-zeneszerző-billentyűsről szóló megemlékezéshez. Örülnék, ha jelenléteddel megtisztelnéd rendezvényünket. Szeretném és remélem, lesz rá kapacitásod."

Volt rá, de sose gondoltam volna, hogy az utolsó közös munkánk lesz... 

Elment a nap, drága Endre. Ahogy Horváth Attila a Fecó szerezte számban gyönyörű metaforában leírta: 

"Egy felhőn ülünk fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom, merre.
De ne ez a bolygó legyen." 

Ég Veled, elindultál, már azon a "bolygón" serénykedsz, ahol Vida Feri, Balázs Fecó és a többiek jó társaság lesz számodra. Idelenn pedig a "dolgok most Nélküled változnak..." 

Gombás Endre 74 évesen, április 2-án hunyt el.