Aki számára ez a fajta teljesítményt mellőző érvényesülési forma képvisel vonzerőt, lelke rajta. De mégsem ilyen egyszerű a képlet. A figyelemvámpírként működő celebek azokat a művészeket is képesek háttérbe szorítani, akik következetes és kitartó munkával próbálják meg a bennük élő hívó hang szavát követve tehetségüket kibontakoztatni.

Egyszerűen sokkolt, amikor anno szembesültem a Kira Ayn Varszegiről szóló cikkekkel. A hölgy állítólag fotóművész, de mégsem ezáltal került be a köztudatba, hanem a 85F-es keblével pingált festményeivel. Varszegi 2001 óta használja a mellét ecsetként, és azóta több ezer alkotást készített. Elmondása szerint egyik fő célja, hogy megnevettesse az embereket. Remek! Akkor nem igazán értem, nekem miért támad sírhatnékom még a gondolatára is. Dehogynem, tudom!

Lelki szemeimmel látom azokat a festőművészeket, akik hosszú éveket fordítottak arra, hogy először megtanulják, miként festenek a nagy elődök, majd miután letisztították a lelkükből az idegen ecsetvonásokat, kezdték kialakítani a saját művészi kézjegyüket. Talán sokan bele sem gondolnak, hogy tehetség ide-oda, ez milyen állhatatos munka. Gondolom, ezek a hagyományos alkotói pályát bejáró festőművészek meredten bámulják a képernyőt, és azon gondolkodnak, vajon miért nem az ő képeiket vásárolják fülsüketítően csengő dollárokért. Á, nem biztos! Az igazi tehetségek az önkifejezés tekintetében nagyon megengedőek!

Azért, hogy kiprovokáljak belőlük legalább egy morcos homlokráncolást, elárulom, a hölgy teknőse is nagyon termékeny festőművész. Koopa, így hívják, bár már visszavonult, aktív korában 650 képet készített. Idézem: „Gazdija akkor jött rá arra, hogy milyen tehetséges teknőse van, amikor pár percre egyedül hagyta az állatot a műteremben, és Koopa rámászott a palettára. Amikor Varszegi megtisztogatta az állatot, rádöbbent, hogy milyen csodálatosan keverte össze a színeket. Innentől egyenes út vezetett az internetes aukciókig. Amíg Varszegi Koopa karrierjét egyengette, egy ideig felhagyott azzal, hogy mellével fessen."

Nem, ezt nem bírom tovább! Szívem szerint mindenkit lebeszélnék arról, hogy megnézze az erről szóló videót, de mégis tegyétek meg! Aztán egy perces néma felállással adózzunk azoknak, akik akár lemondások árán is, de valódi művészetet és ezáltal értéket teremtenek.

Mivel a cikk alapgondolata szerint a végén szavaznunk kell, a mérleg másik serpenyőjébe is helyezzünk valamit a 85F-es mellet és végtermékeit ellensúlyozandó.

A művészettörténeti könyveket lapozgatva számtalan szebbnél szebb akttal és női mell ábrázolással találkozhatunk. Az én választásom egy bűbájos nőalakra esett, akinek nem csupán a keblei vonzzák a tekintet, de arca bájos vonásain is kellemes érzés legeltetni a szemet. Tiziano Urbinói Vénusza valóságos nőideál. Megtestesíti a rabul ejtő szépséget birtokló istennő varázsát, a habokból előbukkanó kagylóhéjból kipattanó vonzerőt. Ennek ellenére mégis milyen laza szűziességgel ejtőzik a díványon, észbontó! Nem, ezt a festményt nem a péniszével festette Tiziano, ennek ellenére talán érdeklődésre tarthat számot a kép keletkezésének története. Tiziano mestere, Giorgione festette meg az Alvó Vénuszt, amelyet korai halála miatt nem tudott befejezni. Egy az antik márványszobrokról ismert arányos formákkal bíró, fiatal mezítelen hölgy szunnyad egy drapérián egyik karjára dőlve, szabadban, tájháttér előtt. A tájat már Tiziano fejezte be, talán még a drapériát is ő festette az aktképhez, ezt nem lehet tudni. Giorgione Alvó Vénuszából ártatlanság és nyugalom sugárzik. Egymást követően ( 1530, 1538 ) került elő az Alvó Vénusz és a Tiziano által festett Urbinói Vénusz. A két alkotás óhatatlanul összehasonlításra került egymással, a műértő közönség azóta is hol egyiket, hol másikat részesíti előnyben.

Tiziano Vénusza érzékibb, talán pont a már fentebb is említett szűziesen várakozó testbeszéde közvetíti ezt az üzenetet. A háttérben egy az előtérrel színvilágában teljesen harmonizáló életkép kerül ábrázolásra. A látszólag lényegtelen intermezzo, amint a szolgáló hölgy ruháit készíti elő, még inkább fokozza az előtér titokzatos izgalmasságát. Ugyanazok a színek köszönnek vissza, manapság ez az összeállítás divatos enteriőrt rajzolna meg. A finoman megtört fekete háttér, a vörös bársony és a fehér drapéria lágyan ringó fodrozódása keretezi a meleg színekkel ábrázolt nőalakot. Elegánsan visszafogott kompozíció, és mégis vibrál a dinamizmustól.

Képes lenne ezt a varázslatos képet bárki a másodlagos nemi jellegével előállítani? Záró akkordként hatástalanítsuk a dilemmát! Szavazzunk:

Mellel festeni vagy mellet festeni?

A szavazáshoz kattints ide!

Ha van a tarsolyotokban a mi felvetésünkhöz hasonlóan egyszerű módon megválaszolható kérdés, a szükséges indoklással kiegészítve küldjétek el szerkesztőségünknek! Így megtudhatjátok, miként foglalnak állást az adott témáról mások - mi közzétesszük, olvasóink pedig döntenek.